Állam- és jogtudományi oldalról elég alaposan körbejárta már a történettudomány a középkori magyar államiság fennmaradt jelképeivel ellátott dokumentumokat, az uralkodói akaratot hitelesítő aranypecsétek szimbolikáját is alapos elemzések tárták fel, a tárgyak azonban a maguk fizikai valójukban kevés figyelmet kaptak.
Hogyan és miből készültek? Ez a tudás elveszett az elmúlt évszázadok alatt, ahogyan a pecsétek jelentős része is”
– mondta az Aranybulla emlékévhez kapcsolódó kutatás bejelentésekor, illetve Kövér László házelnök védnökként való felkérésekor dr. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója. Egyúttal dr. Bellavics Istvántól, az Országgyűlés Hivatala közgyűjteményi és közművelődési igazgatójától átvette a parlament házelnökének ajándékát, hogy a továbbiakban a levéltár őrizze az Aranybulla 800-ik évfordulójára kibocsátott nemesfém emlékérmét, illetve az április 24-ét az Aranybulla Napjává nyilvánító törvény eredeti példányát.
A Mohács előtti Magyar Királyság területén hozzávetőleg egymillió oklevelet adtak ki, de csak közel 130 ezer darab maradt az utókorra. Ebből mintegy 107-108 ezret őriz az Országos Levéltár, további mintegy 10 ezer a megyei levéltárak, és ugyancsak 10 ezer az egyházi levéltárak kezelésében van. Az uralkodói aranypecsétből, illetve az általuk hitelesített oklevélből egyébként mindössze 12 darab maradt fenn, ebből nyolc van az MNL-nél, és további kettő akad még, ami az államé, vagyis a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában van, kettőt pedig az esztergomi érsekség őriz. Feltételezések szerint a mintegy egymillió oklevélből 100 darabot láthattak el aranypecséttel.
Az elmúlt évtizedekben egyébként nem volt példa arra, hogy egyszerre ennyi aranybulla egy helyen legyen, mint ahogyan azt a 2023 januárjában megkezdett kutatáshoz sikerült összehozni. Január 26-án ugyanis példátlan biztonsági intézkedések mellett, fegyveres őrök kíséretében hozták át a levéltárból a magyar történelem páratlan emlékeit a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájára, ahol nyolc aranypecsétet világított át dr. Csobay-Novák Csaba, a klinika Képalkotó Diagnosztikai Profiljának vezetője CT-készülékkel, majd a későbbiekben endoszkópos vizsgálattal próbálták feltárni, hogy az egyes pecsétekben lévő üregek mit tartalmaznak. A főigazgató köszönetet mondott dr. Merkely Béla rektornak, amiért engedélyezte a vizsgálatok elvégzését, valamint dr. Entz Lászlónak, a városmajori klinika főorvosának, amiért koordinálta a kutatás orvosi képalkotó vizsgálatokkal kapcsolatos részét, illetve dr. Tankó Attilának, a Dr. Genersich Antal Alapítvány titkárának a kutatásban való részvételért.
Ez az első vizsgálat a levéltár történetében, amikor nem a tartalommal, hanem magával a műtárggyal foglalkozunk,
de a későbbiekben szeretnénk folytatni az archeometriai kutatásokat, például a kéziratokhoz használt tinták, pergamenek, hártyák anyagösszetételének meghatározásával, a nyomtatás megjelenésével ugyanis elfelejtődött az a tudás, hogyan készültek ezek az anyagok – említette meg honlapunk érdeklődésére dr. Szabó Csaba. Példaként megjegyezte, hogy a tihanyi apátság alapítóleveléhez használt tinta a mai napig tökéletesen olvasható a fennmaradt töredékeken, ez pedig egyedülálló.
A kutatók az aranybullák mostani vizsgálata során egyebek között arra kíváncsiak, hogy hogyan készítették ezeket, változott-e a technika az évszázadok alatt: lévén a levéltárban őrzött pecsétek közül a legkorábbi 1202-ből, Imre királytól származik (később őt követte a trónon II. András, aki a nemesi kiváltságokat rögzítő 1222-es oklevelével évszázadokra meghatározta az ország közjogi berendezkedését), míg a legutolsó fennmaradt példányt Mária Terézia bocsátotta ki. Figyelemre méltó az is, hogy egyedül a Mátyás király által kiadott rendeleten függő pecsét tömör arany – épp ezért ez a legkisebb is, míg a többi üreges. A legnagyobb pedig a Mária Terézia által kiadott dekrétumon függ.
Az elmúlt évszázadok alatt azonban feledésbe merült, hogy hogyan készültek, de arról sem maradt fenn írott forrás, hogy honnan származott a készítésükhöz felhasznált arany. Laikusként azt hittük, hogy meghatározható, melyik magyar aranybányából származhatott az arany, a fizikus és történész szakértők szerint azonban ez messze nem ilyen egyszerű: az arannyal kereskedtek a középkorban, tehát importálhatták is, amit a hazai bányákból származó anyaggal keverhettek is, másrészt a hatályát vesztő iratokon függő pecséteket gyakorta beolvasztották, és újrahasznosították, akár pecsétként, akár egyéb aranytárgyakhoz alapanyagként – idézte fel a kutatás tervezését dr. Szabó Csaba. Az is felmerült, hogy vajon elhelyeztek-e bármit a pecsétek üregeiben, a kutatás során ezt próbálták az endoszkóp segítségével kideríteni. A vizsgálat Debrecenben folytatódik anyagsűrűségi elemzéssel, ami remélhetőleg fényt derít arra, milyen anyagokkal keverték, illetve hány karátos aranyat használtak a készítésükkor. Azt sem tudták a kutatók, hogy mivel erősítették meg belülről a pecséteket.
Az eredmények kiértékelésében a képalkotó diagnosztikában jártas orvosok, ötvösök, az anyagsűrűség-vizsgálatot végző fizikusok és a levéltár történészei egyaránt részt vesznek majd. Publikálni előreláthatólag ősszel fogják az interdiszciplináris kutatás megállapításait az Árpád-kori és a középkori fémművesség változásairól.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
