„1983. február 1-je, szerda. Éppen 40 éve, hogy egy 12 éves lány életéért küzdve elvégezték az akkori I. Sz. Sebészeti Klinikán az első hazai májtranszplantációt. Én valószínűleg kisiskolásként a betűket kerekítettem az iskolai padban, nem is sejtve, hogy majd engem ér az a megtiszteltetés, hogy a klinika igazgatójaként megnyithatom ezt a jubileumi konferenciát, ahol a történelmi jelentőségű beavatkozás résztvevői felidézik az akkori tapasztalataikat, emlékeiket” – osztott meg egy személyes emléket köszöntőjében dr. Szijártó Attila, a Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika (STÉG) vezetője. Hozzátéve, hogy
azon a napon új remény, történelem született a klinikán, ami éppúgy feszegette a tudomány határait, mint csaknem 20 évvel korábban Thomas Starzl professzor, amikor közel 200 kutyán végzett kísérletes májtranszplantáció után 1963. március 1-jén elvégezte az első humán májátültetést.
Dr. Szijártó Attila az előadók mellett köszöntötte az akkori orvosi és műtős csapat több, a konferencián jelenlévő tagját is: többek között az egyetem egykori legendás professzora, rektora, dr. Szécsény Andor lányát, dr. Szécsény Zsuzsát és unokáját, Rubányi Annát, továbbá dr. Weltner Jánost, dr. Tarjányi Mariát, dr. Antony Piroskát, dr. Pinkola Krisztinát, dr. Borsodi Mariannt, és dr. Sebestyén Juliát. Az asszisztensek közül Karády Katalint, Bunford Marát, Tantos Ágnest, Szaniszló Máriát, és Drabb Juditot, akik ma is a klinikán dolgoznak, míg az intenzív nővérek közül Tóth Verát és Groszman Krisztinát.
Noha már 1972 óta végeztek kutyákon kísérleti májtranszplantációkat Magyarországon, mégis hosszas munka előzte meg az első hazai humán átültetést. Ez nemcsak a műtét előtti és alatti folyamatok szakmai protokolljainak – például a „májkivételre alkalmas donor riadó esetén” alkalmazandó tennivalók, vagy a főműtősnő feladatainak – kidolgozását jelentette, amellett, hogy a klinikán akkorra már jelentős tapasztalat halmozódott fel az alkoholos májbetegek vérzéskezelésével kapcsolatban, hanem az orvoscsapat tagjainak esetenkénti külföldi tanulmányútjait is. Amint arról később dr. Darvas Katalin, aneszteziológus professzor is beszámolt, ő a beavatkozást megelőzően Cambridge-ben, Roy Calne professzor mellett kaphatott mélyebb betekintést a májátültetés aneszteziológiájába. De dr. Perner Ferenc, az első sikeres hazai vesetranszplantációt 1973. november 16-án, Budapesten, a SOTE I. sz. Sebészeti Klinikáján elvégző szakorvos is kiemelte előadásában, hogy hány tanulmányút előzte meg az 1995-ös sikeres májtranszplantációt is.
A hazai sebészet történetében mérföldkövet jelentő 1983-as beavatkozás előkészületeiről, lefolyásáról a műtéten résztvevő dr. Kupcsulik Péter professor emeritus adott orvosi adatokkal és laboreredményekkel teljes, napokra lebontott részletes áttekintést. Emellett egy korabeli televíziós riportot is bemutatott, így az orvosi információk mellett a hallgatók képet kaphattak arról is, mennyiben más ma a műtő, az intenzív osztály felszereltsége és működése.
A beteg egy 7 évesen kapott hepatitiszfertőzés miatti májgyulladás utáni súlyos májelégtelenséggel kezelt, a beavatkozás idején 12 éves kislány volt. Mivel akkoriban dr. Kupcsulik Péter rendszeresen kezelte a Bethesda gyermekkórház májbeteg pácienseinek nyelőcső-visszérvérzését, így került kapcsolatba az átültetésre szoruló kislánnyal. A szülői beleegyezést követően nagyjából egy héttel derült ki, hogy lenne egy 36 éves agyhalott férfidonor, akinek szerveiért a hatvani kórházba utazott a Kupcsulik professzor által vezetett orvoscsapat. A transzplantációs beavatkozásnál dr. Szécsény Andor végezte a kislány májának kivételét, míg az artériás és epeúti varratokat Kupcsulik doktor kivitelezte. A mai eljárással szemben annak idején, a 7 óra 15 perces műtét alatt 8400 milliliter vért kapott a recipiens – világított rá egy lényeges különbségre dr. Darvas Katalin.
Az 1983 február elsején elvégzett műtét technikailag sikeres volt – jelentette ki dr. Kupcsulik Péter.
A műtétet követő napon a betegnek spontán légzése volt, lélegeztetőgépet nem igényelt, második naptól szájon át táplálkozott, felkelt. Májműködése stabil volt, epetermelése azonnal elindult. A 4-5. napon kilökődési reakció jelent meg, amit a hetedik napon megkezdett Cyclosporin kezeléssel – ez volt Magyarországon az első alkalmazása ennek az új immunszuppresszív szernek – eredménnyel kezelni sikerült. A májkeringés a 31. napon is még megfelelő volt, később azonban bakteriális fertőzés alakult ki, amelyen az alkalmazott antiobiotikum csak átmenetileg segített. Az 58-ik napon állapotromlás következett, majd szepszis és később tüdőinfiltráció jelent meg, majd a 64-ik napon a beteg elhunyt. Utólag derült ki, hogy cytomegalovírus-fertőzése volt a kislánynak – mondta dr. Kupcsulik Péter. Akkoriban ugyanis még egyáltalán nem állt rendelkezésre antivirális gyógyszer, és a kilökődést gátló készítmények köre is szűkös volt. Idézte a májátültetést követő 14. napon tartott sajtótájékoztatóról Szécsény professzor kijelentését is: „az első sikeres hazai májátültetés tudományos eredményként értékelhető, mely mutatja, hogy sok intézmény képes a legmagasabb szintű kollaborációra, mely tulajdonképpen a magyar egészségügy színvonalát is fémjelzi.”
Dr. Perner Ferenc előadásában áttekintést adott a szervátültetés hazai történetéről, megemlítve az első vesetranszplantációt végző dr. Németh András munkásságát. Az 1962-ben Szegeden elvégzett beavatkozást követően még 79 napig élt a beteg. A politika ezután nagyjából 10 évre betiltotta a hasonló műtéteket, igaz, ez nem akadályozta dr. Németh Andrást abban, hogy további 4 átültetést elvégezzen – idézte fel a professzor. A következő évtizedben kidolgozták a szervátültetés törvényi hátterét is, így mire a SOTE-n Szécsény Andor professzor javaslatára elkezdték megszervezni a veseátültetési programot, majd az első hazai vesetranszplantációs várólista létrehozását és az immuntipizálás elvégzését követően az első beavatkozást, ez az akadály is elhárult az orvostudomány elől. Ez egyébként már hivatalos, az az Egészségügyi Minisztérium által finanszírozott program volt.
Az 1973. novemberi sikeres veseátültetéssel kapcsolatban – ami után még 26 évet élt a beteg – a professzor felidézte, hogy nemcsak hogy az orvoslást napjainkban segítő képalkotó berendezések hiányoztak akkoriban, de a beavatkozást megelőző koordinációnak is akadtak nehézségei: az orvosi csapat egyik tagja a készenlét alatti értesítési címként például egy balatoni település postafiókját, egy másik az Opera-páholya számát adta meg.
Fontos állomás volt Szegeden a veseátültetések újraindulása 1979-ben, majd a SOTE májtranszplantációs programjának elindulása az 1980-as években. Az 1983-as műtétet követően még három beavatkozást végeztek, majd leállt a program. 1991-től Debrecenben és végül 1993-ban Pécsen is megnyíltak a vesetranszplantációs osztályok. Újabb mérföldkőnek számít az első szívátültetés 1992-ben, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán dr. Szabó Zoltánnak köszönhetően, majd 1995-ben az első, teljes mértékben sikeres májátültetés is a SOTE Transzplantációs Klinikáján – ezt szintén dr. Perner Ferenc, és munkatársai végezték. A következő jelentősebb áttörést az első sikeres tüdőátültetés jelentette 2015-ben, az Országos Onkológiai Intézet Mellkassebészeti Központjában.
A májátültetés jövőjébe dr. Piros László, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika igazgató-helyettese adott betekintést. Az elmúlt évtizedek transzplantációs adatainak ismertetésekor felhívta a figyelmet az Eurotransplanthoz történő csatlakozás jelentőségére, ugyanis e nemzetközi szervcsere együttműködésnek köszönhetően jelentősen javultak a betegek kilátásai, emelkedett az elvégzett beavatkozások száma. Január utolsó hetében például egy traumás májsérültnek az Eurotransplanton keresztül sikerült 12 óra alatt májat találni – jegyezte meg dr. Piros László. Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) legfrissebb adatai szerint egyébként 2022-ben Magyarországon, a négy egyetemi városban működő hét szervtranszplantációs központban összesen 369 szervátültetés történt, 313 esetben elhunyt donorból és 56 esetben élődonorból eltávolított szervvel.
A Semmelweis Egyetemen pedig 67 májátültetést végeztek tavaly.
2022-ben az általános donorhiány ellenére ismét emelkedni kezdett az elvégzett beavatkozások száma, köszönhetően a COVID-járvány lecsengésének, így ismét szélesebb körben vált lehetővé a donorgondozás az intenzív osztályokon – jegyezte meg a docens.
Ennek ellenére továbbra is jóval több beteg vár új májra, mint ahány alkalmas donorszerv rendelkezésre áll. Ezt dr. Piros László szerint az általános szervhiányon túl részben a donorok átlagéletkorának növekedése, részben a szervek minőségére is negatívan ható civilizációs betegségek magyarázzák. A várólistán levő betegek összetétele is változott, miután az utóbbi években jelentősen átalakult a májtranszplantáció indikációs köre is.
Bár a hepatitis C és B vírusfertőzés miatti májátültetések száma visszaszorult az újfajta hatékony antivirális kezelésnek köszönhetően, ugyanakkor Magyarországon továbbra is jelentős az alkoholos májbetegségek miatt várólistára kerülők száma, a leggyakoribb indikációvá pedig az epeúti betegségek (legfőképp a primer szklerotizáló kolangitisz) váltak.
Egyes korai stádiumú tumoros betegségek miatt is indokolttá válhat májátültetés, elsősorban hepatocelluláris karcinóma esetében. Utóbbiaknál csak nagyon szigorú szabályok mellett, és csak bizonyos kritériumok teljesítése esetén van lehetőség a beavatkozás elvégzésére. Epeúti rák indikációjával Magyarországon még nem végezhető tervezetten májátültetés, egyrészt a Mayo-protokoll nehéz kivitelezhetősége miatt, másrészt viszont azért, mert hazánkban épp az az egyik legnagyobb probléma, hogy – a protokollhoz képest is – túl késői stádiumban fedezik fel a betegséget.
Ez a daganatféleség pont a fent említett primer szklerotizáló kolangitisz talaján alakul ki gyakrabban, akár fiatalkorban is, ezért a májátültetés ebben az esetben nem csak a máj alapbetegségének kezelése, hanem a daganat kialakulásának megelőzése miatt is fontos szerepet kap. Ezért a listázásnál nem csak kizárólagosan a MELD pontszámalapú besorolást alkalmazzák, hiszen ez a priorizálásnál kevéssé veszi figyelembe a tumoros recipiensek eltérő szempontjait, ilyenkor a betegek a várólistán tumorpontokat is kapnak. Ezt a rendszert azonban folyamatosan frissíteni, javítani kell a változó indikációkat is figyelembe véve.
Mivel egyre kevesebb a standard minőségű, akár splitelhető máj, és az élődonoros transzplantáció is csak korlátozott keretek között alkalmazható, a szívmegállás utáni donáció pedig szervezési nehézségek és a társadalmi elfogadottság hiánya miatt gyakorlatilag még nincs Magyarországon,
épp ezért a jövőben egyre fontosabb szerepet kaphat a gépi perfúzió alkalmazása.
Ezzel esetenként javítható a májak állapota, például a zsírtartalom csökkentése révén, és így nagyobb arányban válik beültethetővé a szerv. Az OVSZ, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Transzplantáció Tagozata és a Magyar Transzplantációs Társaság folyamatosan lobbizik az egészségügyért éppen aktuálisan felelős tárcánál és a NEAK-nál egy hasonló (egyelőre vese- és szív-)perfúziós gép beszerzése, illetve használata folyamatos finanszírozása biztosítása érdekében – tette hozzá dr. Piros László.
A rendezvény végén dr. Darvas Katalin az első májtranszplantáció megőrzött, és a konferencia kedvéért összegyűjtött korabeli orvosi dokumentációját a Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikának adományozta. Dr. Szijártó Attila megköszönte a muzeális értékű dokumentumokat, hozzátéve, hogy az oktatásnál hasznosítják majd.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
