Alumni-interjúsorozatunk legújabb részében Dr. Anton Sculean, a Berni Egyetem Parodontológiai Tanszékének vezetője, volt semmelweises hallgató számolt be arról, hogyan emlékszik vissza az egyetemen eltöltött éveire, illetve miként alakult a karrierje.

Miért épp a fogorvosi hivatás mellett döntött?

Kezdettől fogva érdekelt az orvosi szakma, illetve maga a biológia. Mindig is ilyen irányba szerettem volna továbbtanulni. Úgy éreztem, ez az, amiben tényleg el tudok majd érni valamit. Édesapám is fogorvos volt, ő volt a példaképem; tulajdonképpen neki is köszönhetem, hogy ezt a hivatást választottam. Ha nem így történik, valószínűleg valamilyen más orvosi irányba megyek tovább.

Volt olyan személy, akire példaképként tekint?

Édesapám kiváló szakember volt: a fogpótlástani tanszéket vezette Marosvásárhelyen. Mind szakmailag, mind emberileg komoly példaképet jelentett számomra, illetve természetesen óriási motiváló hatással bírt. Emellett rengeteg orvos, illetve fogorvos volt a környezetünkben, valószínűleg ez is befolyásolt pályaválasztáskor.

Mi volt a legemlékezetesebb a Semmelweis Egyetemen töltött évekből? Vannak olyan momentumok, amikre ennyi év múltán is szívesen gondol vissza?

Az első két év nem volt a legkönnyebb, de ezt valószínűleg minden hallgató jól tudja. Az anatómia és az élettan igen nehéz tantárgyak, de engem pont ez a kettő érdekelt leginkább. Az Anatómiai Intézetnél demonstrátorként is dolgoztam több mint 3 éven át, harmad-, negyed- és ötödévben. Ez alapjaiban határozta meg a további tevékenységemet, hisz főleg a sebészeti területek érdekeltek, mint például a szájsebészet, a parodontológia. Maradandó élmény volt számomra, amikor az Anatómiai Intézetben Csányi Károly adjunktus laboratóriumában dolgoztam. Akkoriban Vajda János professzor volt az egyik tanszékvezető . Nekik segítettem az anatómia atlaszuk elkészítésében, melyben a rajzok mellett élő preparátumokat is bemutattak. Sajnos ma már a Metszetanatómia könyv nem kapható Magyarországon. A szájsebészetet Szabó tanár úr intézetében kezdtem megszeretni. Ami aztán döntőnek bizonyult számomra, az a parodontológia volt negyedévesen, Gera professzor úr vezetésével. Ezt követően folytattam az együttműködést Windisch és Győri professzorral, és idővel szoros kapcsolat alakult ki köztünk.

Hogy alakult a karrierje, miután lediplomázott az egyetemen?

Először édesapámmal dolgoztam a rendelőben, ami jó alapot adott a további szakmai fejlődéshez. Ezek után Dániában folytattam tanulmányaimat a Royal Dental College-ben, Aarhus városában, ahol egy világhírű professzor, Thorkild Karring mellett volt alkalmam tanulni. Több modern technika is fűződik a nevéhez, például az, miként lehet egy csontot felépíteni. Nagyon innovatív ember volt, rengeteg mindent el lehetett lesni tőle – egyebek mellett azt, hogy az ember hogyan gondolkodjon kritikusan. Fontos szempont volt az is, hogy hogyan értékeljük helyesen a szakirodalmat. Mely adatok fontosak, melyek kevésbé, illetve úgy általában: önállóan, kritikusan dolgozza fel az ember ezeket az információkat.

Van esetleg olyan hobbija, ami végigkísérte pályáját? Ha igen, miben segítette ez Önt?

Az egyik legfontosabb hobbim a sport. Az úszás, futás mellett sok időt töltök az edzőteremben, de az olvasás is fontos szabadidős tevékenység ezek mellett. Nemcsak a fogászat vagy a medicina érdekel, hanem a világirodalom, a történelem, illetve a nyelvek is. Nagyon szeretek új nyelveket tanulni, mert ez is rengeteg irányba tud fejleszteni. Úgy gondolom, minél több nyelvet beszélünk, annál több kultúra irányba nyitunk – ez szintén meghatározó pontja a személyiségemnek.

Mit tanácsolna a jelenlegi Semmelweis-hallgatóknak az egyetemi évekkel és a karrierjükkel kapcsolatban?

Szerintem az a legfontosabb, hogy megtaláljuk azt, ami az egész medicina terén a legjobban érdekel minket, illetve a motivációt ahhoz, hogy a lehető legjobbak legyünk ebben. Ha valami minden figyelmünket leköti, akkor abba az irányba érdemes tovább fejlődni. Ebben a fejlődésben nagyon fontos, hogy legyen egy mentorunk, aki irányít bennünket, akitől folyamatosan tanulni tudunk. Szerintem ennek a hivatásnak a titka az, hogy valami felébressze bennünk a passziót, majd egy bizonyos irányba előre tudjunk haladni, a megfelelő útmutatás mellett.

Dr. Anton Sculean 2008-ban Doctor Honoris Causa (DHC) elismerében részesült a Semmelweis Egyetemen, a 2022-es Semmelweis Szimpóziumon, az egyetem legrangosabb nemzetközi tudományos rendezvényén pedig a regeneratív parodontális sebészetben zajló transzlációs kutatásról tartott előadást.

Alumni Igazgatóság
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.