Kora gyermekkora óta megmutatkozó művészi tehetség, elkötelezettség a képzőművészi, festői karrier irányában, számos hazai és nemzetközi elismerés jellemzi Szegedi Csaba pályáját – mutatta be a kiállító művészt a Szalon közönségének dr. Alpár Alán. A Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének vezetője, nemzetközi képzésekért felelős rektorhelyettese kiemelte, az absztrakció a festőművész számára a szabadság egy formája. Lehetőség arra, hogy a zenéhez hasonlóan elvont formában fejezze ki élményeit, mondanivalóját. A Munkácsy-díjas alkotó fő inspirációja a zene és a táj; miközben fest, klasszikus zenét hallgat, és velencei műterme ablakán figyeli a napfény játékát a tó hullámain, a felhőket vagy a ködös-zúzmarás téli kertet. Képeinek témái, címei, és az intenzív, de mégis finom színvilág életörömről és pozitív életfilozófiáról tanúskodnak.
Szegedi Csaba két évtizede a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen oktatja a fiatal tehetségeket. Munkái megtalálhatók több köz- és magán gyűjteményben. Olyan patinás alkotóházak vendége volt, mint a német Atelierhaus Worpswede, az amerikai Griffis Art Center vagy a Római Magyar Akadémia (Collegium Hungaricum). DLA (doktori) disszertációja a perspektivikus ábrázolás különböző formáiról és annak a fejlődéséről szól, amelyet könyv formájában a Typotex Kiadó jelentette meg: Világ-Nézet. A képről mint a sík küzdelméről a térrel címmel 2017-ben.
A képei absztrakt, elvont képek, abban az értelemben, hogy nem ábrázoló és látványrögzítő képekről van szó – mondta el Szegedi Csaba a megnyitót követő beszélgetésen, melyben beszélgetőtársai dr. Alpár Alán rektorhelyettes és dr. Martos Gábor művészeti író, a MúzeumCafé egykori főszerkesztője, az Egy cápa ára című, műkereskedelemről szóló bestseller szerzője voltak. Az absztrakt kép nem akar ábrázolni, nem akarja a valóságot utánozni, nem akarja a láthatót megjeleníteni, hanem inkább a valóság mögötti láthatatlan dolgokat. A művészet irracionális, ellentétben a tudománnyal, amely a racionalitáson és tervezhetőn alapul – emelte ki a festő. Susan Sontag gondolataival a modern művészetben nincs szükség arra, hogy azt várjuk, hogy úgymond megértjük a képet a klasszikus értelemben. Át kell engedjük magunkat a kép hatásának, és azt kell belőle kihoznunk, amit mi, nézők akarunk és tudunk.
A festői folyamat egyfajta szublimálás, redukálás, a lényeg kiemelése, és ennek fokozatai vannak – tette hozzá. Van olyan képe, amelyik absztrakt és olyan is, amelyik nem teljesen az. A közös bennük a kiinduló vizuális alapélmény, amelynek a hatása alatt megpróbálja ezt a látványélményt képi formákká átalakítani, miközben kísérletezik a technikákkal, színekkel, formákkal – mondta el a művész. Szerinte a festészet az építészethez vagy a zenéhez hasonlítható. A képen a színek, a formák, a ritmusok, a kontrasztok az építő elemek.
Tájképeit szemlélve kiderül, az alkotót elsősorban a színek változása érdekli. Mint mondta:
„Szerintem a festészetnek a legfontosabb feladata, hogy a színnel bánjon. Minden, amit a világból érzékelünk, azt a szín közvetíti számunkra.”
Paul Cezanne szavaival szólva: a szín az a hely, ahol az agyunk és a világegyetem egymással találkoznak.
Hivatásának tartja, hogy a színről szóljanak a képei, hiszen a festészetben a legalapvetőbb réteg a vizuális réteg, amit a szemünkkel látványként felfogunk, és ennek a legnagyszerűbb hordozója a szín. A festészet másik jelentős problémaköre a térhatás, a perspektíva. A képen a térhatást a színekkel is lehet érzékeltetni – magyarázta. (A látási konvenciókból adódik, hogy minden, ami távolabb van, kicsit kékesebb, hidegebb színű, ezért minden szín, ami hideg, arról azt gondoljuk, hogy messzebb van, míg a meleg színek közelítenek.)
Az alkotási folyamattal kapcsolatban kiemelte, a technikai tudás mellett a képek létrejöttében nagy szerepe van az intuíciónak. Tanári munkája a dizájnerek képzéséhez kapcsolódik, mint elmondta, a rajz a dizájnereknél a gondolkodás eszköze, azzal tudják rögzíteni a gondolataikat, annak segítségével gondolják el az elképzeléseiket. Ezért a rajztudás alapvető fontosságú. A készség szintű elsajátításához tanulmányokat kell végezni: „megtanítom őket a térábrázolás fortélyaira, és igyekszem őket az arányok tiszteletére megtanítani.” Mert az arány elsajátítása – amelyre a legszebb példákat megtalálhatjuk a természetben – a legfontosabb az alkotói készségek közt – vallja a Munkácsy Mihály-díjas művész-tanár.
Tasnádi Róbert
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
