„Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk” – idézte Pilinszky János gondolatait dr. Merkely Béla rektor. Mint fogalmazott, ennek a várakozásnak magasztos hangulata mindannyiunkat megérint ebben az időszakban. Immár hosszú évek óta hagyomány, hogy az egyetem munkatársai a Semmelweis Polgárok körében is összegyűlnek, hogy egy tea kíséretében köszöntsék egymást – hangsúlyozta a rektor, kiemelve, hogy a Semmelweis Egyetem közössége pont olyan, mint egy család: minden körülmények között összetart. Felidézte az elmúlt időszak nehézségeit és örömeit is: mint fogalmazott, az embert próbáló idők csak még inkább meggyőznek bennünket arról, hogy egymásra mindig számíthatunk. Ugyanakkor együtt ünnepeljük meg a doktoravatókat és diplomaosztókat, a Semmelweis Hőse díjat és a többi egyetemi kitüntetést, a Medikus Kupa győzelmet, és azt is, amikor egy-egy munkatársunk vagy szervezeti egységünk valamilyen sikert ér el – mondta el. „Rektorként különösen büszke vagyok arra, hogy egy olyan intézménynek, egy olyan közösségnek lehetek a vezetője, amely az őt érő kihívások után egyre erősebb lesz. Ezt mutatják a számok, ezt mutatják eredményeink, és ezt érezzük a szívünkben” – fogalmazott, majd áldott, meghitt karácsonyt kívánt az egyetem minden munkatársának.
Dr. Pavlik Lívia kancellár köszöntőjében hangsúlyozta: minél több a közös öröm és a közös küzdelem, annál összeforrottabb tud lenni egy közösség. Hozzátette, hogy nemcsak a családban, de a munkahelyen is fontos, hogy minőségi időt tudjunk eltölteni. Tennünk kell azért, hogy jól érezzék magukat körülöttünk az emberek, ennek pedig egyszerű a titka: az odafordulás, a segítés és a segítség elfogadása – emelte ki. Ha mindez kölcsönösen működik, akkor tudunk a sikernek örülni, ami mindig közös – mondta el. Az együttműködést, az egymáshoz való odafordulást példázta az a két, az adventi időszakban különösen aktuális történet is, amelyet ezután a kancellár megosztott a közönséggel. Végül Wass Albertet idézve hívta fel a figyelmet arra, hogy nem lenne szabad csak ekkor gyakorolnunk a szeretteink és embertársaink iránti őszinte, tiszta szeretetet és elfogadást – valójában az egész évben így kellene tennünk. Beszéde zárásaként a kancellár áldott, békés karácsonyt kívánt a résztvevőknek és minden Semmelweis Polgárnak.
Az ünnepségen a Semmelweis Kórus a Mennyből az angyal című éneket és Tourdion Reneszánsz tánc című dalát adta elő, a Medikus Zenekar csellókvintettje előadásában a Stille Nacht és a Leise rieselt der Schnee című dal hangzott el, közösen pedig a The first Noel című dalt adták elő.
Pogrányi Péter
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.