Tudományos pályáját első és egyetlen munkahelyén, az akkori nevén Orvosi Vegytani Intézetben, Dénes Géza kutatócsoportjában kezdte, ahol az aminosav-anyagcsere egyes enzimeit tanulmányozta. Enzimológiai jártasságát később saját munkacsoportja vezetőjeként a nukleotid-anyagcsere folyamatainak vizsgálata során kamatoztatta. Szakmai tevékenysége a 90-es években egy több európai kutatóközpontot felölelő együttműködés keretében csúcsosodott ki. Laboratóriumában kezdte kutatómunkáját és védte meg kandidátusi értekezését Sasvári Mária, Guttman András és Taljanidisz János, akik később választott szakterületük, a pszichiátriai genetika, a mikrofluidika és glikomika, illetve a transzkripciós szabályzás nemzetközileg elismert képviselői lettek.
Évtizedeken át részt vett a háromnyelvű orvos- és fogorvosképzésben, hallgatók generációit oktatva lényeglátásra, a molekuláris és klinikai szemlélet ötvözésének tudományára. Nem tekintette magát „született” előadónak, és óriási rutinja ellenére izgalommal, nagy gonddal készült az előadásaira. Az oktatást a tudás átadásának fontossága mellett egyfajta integráló tevékenységnek tartotta, hangsúlyozva, hogy az átfogó biokémiai és molekuláris biológiai tudás, a széles látókör mennyire fontos alapot képez és mekkora előnyt jelent a kutatási eredmények helyes értelmezésénél, az egymástól első pillantásra távolinak tűnő folyamatok közti összefüggések felismerésénél.
Szokása volt a mérési eredményeket azonnal értékelni; a szcintillációs számláló nyers adatsoraiból négyzetrácsos füzetébe percek alatt lendületes grafikonokat vázolt, hogy a hatást minél előbb láthassa és már a következő kísérletet tervezhesse. Nyitott volt munkatársai ötleteire, javaslataira. Az általa „kismolekuláknak” nevezett metabolitok lehetséges szabályzó szerepére az intézeti munkabeszámolókon is rendszeresen rákérdezett.
Személyében szigorú és véleményét nem palástoló, kritikus, ugyanakkor nagylelkű és támogató egyéniséget ismerhettünk meg, aki soha nem habozott klinikai kapcsolatait is kihasználva minden hozzá fordulónak tanácsot és segítséget adni. Fülembe csengenek a 80. születésnapját ünneplő intézeti rendezvényen elhangzott keresetlen szavai: „Tudjátok, én nagyon szerettem ebben az intézetben dolgozni!”. Amíg egészsége engedte, élete alkonyán is rendszeresen bejárt, érdeklődött hogylétünkről, munkánkról, és lelkesen mesélt két unokájáról, akikre nagyon büszke volt.
Otthona kertjében volt egy sarok, ahol a szülőfalujából, Városlődről hozott növényeit gondozta. Most végleg megpihen szerettei és emlékei körében, a bakonyi dombok között.
Emlékét hálás szívvel megőrizzük; Isten nyugosztalja!
Valamennyi tanítványa és munkatársa nevében:
Keszler Gergely
Molekuláris Biológiai Tanszék
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
