Dr. Roska Botond elismert villamosmérnök, informatikus, egyetemi tanár apa és zongoraművész anya gyermekeként sok éven át csellón játszott, legelső „kutatói” kérdését ugyancsak gyermekként fogalmazta meg: vajon meg lehet-e javítani egy kerékpárt biciklizés közben?
Dr. Roska Botond az Eötvös Loránd Tudományegyetemen diplomázott 1995-ben matematika szakon, és ugyanebben az évben orvosi diplomát is szerzett a Semmelweis Egyetemen. Doktori tanulmányait Frank Werblin laboratóriumában kezdte meg a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben: kutatási területe az emlősök retinájának elektrofiziológiája volt. 2002-ben szerzett PhD-fokozatot neurobiológiából. 2002-ben a Harvard Egyetemen és a Harvard Medical Schoolban (USA) a Harvard Fellows Society genetikus ösztöndíjasa lett.
2005-ben visszatért Európába, és Svájcban, a bázeli Friedrich Miescher Intézetben megalapította első független interdiszciplináris kutatócsoportját, amely az idegtudományok, a genetika és a fiziológia területén végez tudományos munkát, a látásra összpontosítva. A multinacionális kutatócsoport a látórendszer komplex vizsgálatára fókuszál. Kutatásaik előmozdították a retina, a thalamus és a kéreg neuronális áramköreinek megismerését, úttörő szerepet játszottak a vakok látásának helyreállítását célzó optogenetikai terápiában. A látás helyreállítására irányuló újszerű genetikai kísérletek pedig hamar a tudományos világ érdeklődésének középpontjába kerültek.
Dr. Roska Botond kutatásai több területen is kapcsolódnak a Semmelweis Egyetemen folyó kutatómunkához: 2014 óta az egyetem Anatómiai, Hisztológiai és Fejlődéstani Intézetének Retina Laboratóriuma Szabó Arnold vezetésével folyamatos és egyre bővülő együttműködést folytat vele. Az egyetem általa vezetett kutatási projektje tavaly 300 millió forint támogatást nyert el a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Élvonal – Kutatási Kiválósági Program keretében. Az „Újszerű megközelítések a látás helyreállítására és a látásvesztés lassítására” című kutatásnak három célja van: helyreállítani a vak retinák színlátását, létrehozni egy intelligens optogenetikai szemüveget, valamint megvizsgálni a ganglionsejtek pusztulásának mechanizmusát, amely a glaukóma esetén a látás elvesztésének fő oka.
A tudományos felfedezés hat alapalkotója, amelyeket a NET-ben tartott előadásában saját tudományos életének egy 20 éve tartó és még be nem fejezett projektjével illusztrált, a következők:
- gondolkodás valamint fontos, de megválaszolható kérdések feltevése
- a kísérletsorozat megtervezése – rövid- és hosszútávon egyaránt
- a kísérletek végrehajtása
- nehézségekbe ütközés és kiútkeresés
- adatelemzés: hogyan lehet a számokat tudássá alakítani
- a világról való gondolkodásunk újragondolása, frissítése
Kónya Rita
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis University
