Tudományos Híradó című cikksorozatunkban az egyetemhez köthető D1 minősítésű tudományos közleményekről olvasható rövid összefoglaló. A cikkeket az elmúlt időszak megjelenései alapján a Központi Könyvtár, illetve dr. Szigeti Gyula innovációs igazgató válogatta.
Beültethető poliaszpartamid alapú mágnesesen vezérelt szálas struktúrák mágneses hipertermiás kezelés alkalmazására

Tudományos publikációnkban olyan aminosav származékon alapuló szálas rendszereket alakítottunk ki, melyek szervezetbe ültethetők biokompatibilitásuk és hosszú távú biodegradábilitásuknak köszönhetően. A mágneses nanorészecskéket csapdázva tartalmazó rendszer nagyon hasonlít a szervezetben megtalálható extracelluláris mátrixhoz, mely szinten polimer szálakból épül fel. A kémiai kereszkötéseknek köszönhetően nagy mennyiségű folyadékot képes megtartani, mely lehetőséget nyújt a kismolekulák szabad diffúziójának és a pórusos szerkezete miatt a sejtek infiltrációjának. A mágneses nanorészecskéknek köszönhetően váltakozó mágneses térbe helyezve a szöveti struktúra képes irányítottan felmelegíteni környezetét, ezzel elpusztítva a sejteket, mely egy daganatos terület esetén kiegészítő kezelésként alkalmazható kemoterápiás szerek mellett. A részecskék mágneses tulajdonsága emellett lehetővé teszi, hogy MRI vizsgálatokkal nyomon kövessük a beültetést követően a laboratóriumi állatokban így monitorozva in vivo a szerkezet degradációját és a nanorészecskék koncentrációját az adott területen az ismételt hipertermiás kezelések előtt – foglalta össze dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla.

An Implantable Magneto-Responsive Poly(aspartamide) Based Electrospun Scaffold for Hyperthermia Treatment
Tamás Veres (Laboratory of Nanochemistry, Department of Biophysics and Radiation Biology, Semmelweis University), Constantinos Voniatis (Laboratory of Nanochemistry, Department of Biophysics and Radiation Biology, Semmelweis University; Department of Surgery, Transplantation and Gastroenterology, Semmelweis University), Kristóf Molnár (Laboratory of Nanochemistry, Department of Biophysics and Radiation Biology, Semmelweis University), Dániel Nesztor (Department of Food Engineering, University of Szeged), Daniella Fehér (Heart and Vascular Centre, Department of Surgical Research and Techniques, Semmelweis University), Andrea Ferencz (Heart and Vascular Centre, Department of Surgical Research and Techniques, Semmelweis University), Iván Gresits (Department of Biophysics and Radiation Biology, Semmelweis University), György Thuróczy (NRIRR “Frédéric Joliot-Curie” National Research Institute for Radiobiology and Radiohygiene), Bence Gábor Márkus (Stavropoulos Center for Complex Quantum Matter, Department of Physics and Astronomy, University of Notre Dame; Institute of Physics, Budapest University of Technology and Economics; Wigner Research Centre for Physics Economics), Ferenc Simon (Institute of Physics, Budapest University of Technology and Economics; Wigner Research Centre for Physics Economics), Norbert Marcell Nemes (Grupo de Física de Materiales Complejos (GFMC), Departamento de Física de Materiales, Universidad Complutense de Madrid), Mar García-Hernández (Grupo de Física de Materiales Complejos (GFMC), Departamento de Física de Materiales, Universidad Complutense de Madrid), Lilla Reiniger (Department of Pathology and Experimental Cancer Research, Semmelweis University), Ildikó Horváth (Department of Biophysics and Radiation Biology, Semmelweis University), Domokos Máthé (Department of Biophysics and Radiation Biology, Semmelweis University; Hungarian Center of Excellence for Molecular Medicine (HCEMM), In Vivo Imaging Advanced Core Facility, Semmelweis University Site), Krisztián Szigeti (Department of Biophysics and Radiation Biology, Semmelweis University), Etelka Tombácz (Department of Food Engineering, University of Szeged; Soós Ernő Water Technology Research and Development Center, University of Pannonia), Angela Jedlovszky-Hajdu (Laboratory of Nanochemistry, Department of Biophysics and Radiation Biology, Semmelweis University)
Nanomaterials 2022, 12(9), 1476;
https://doi.org/10.3390/nano12091476

Placebó válasz a szkizofrénia negatív tüneteinek klinikai vizsgálataiban: az eredmények kritikai újraértékelése

A „mindenható placebó” hatását az orvostudomány a legkülönbözőbb betegségek szinte minden vonatkozásban vizsgálta, és kettős-vak, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatokkal meggyőzően demonstrálta. Fontos feltáratlan területek maradtakazonban . Ilyen feltáratlan területet képviselnek a szkizofrénia negatív tünetei (pl. az akarat csökkenése, érzelmek elsivárosodása), amelyek a legtöbb jelenleg elérhető terápiára rendkívül szerény klinikai javulást mutatnak, ezért velük kapcsolatban egyre sürgetőbben merül fel új gyógyszerek szükségessége. Az új gyógyszerek fejlesztése szempontjából rendkívül fontos, hogy a negatív tünetek területén a placebó válasz mértékét és prediktorait megismerjük, hiszen ezzel a kandidáns szerek tesztelésének hatékonyságát javíthatjuk.

Az Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának kutatócsoportja meta-elemzések segítségével felmérte a placebó válasz nagyságát és olyan prediktor tényezőket azonosított, amelyek révén klinikai vizsgálatokban a placebó válasz nagysága jelentősen csökkenthető. Az amerikai National Institutes of Mental Health folyóiratában megjelent cikk további érdekessége, hogy felhívja a figyelmet a szakbírálati rendszer gyengeségeire is. Nevezetesen, egyetemünk kutatócsoportja az irodalomban egyetlen korábban közölt meta-elemzés eredményeit újraértékelve arra a megállapításra jutott, hogy a szkizofrénia szakterületén legmagasabban jegyzett folyóiratban megjelent korábbi cikk a placebó válasz hatását hibás elemzések révén kb. ötszörösen túlbecsülte – fogalmazott összefoglalójában dr. Czobor Pál.

Placebo Response in Trials of Negative Symptoms in Schizophrenia: A Critical Reassessment of the Evidence
Pál Czobor (Department of Psychiatry and Psychotherapy, Semmelweis University), Brigitta Kakuszi (Department of Psychiatry and Psychotherapy, Semmelweis University), István Bitter (István Bitter)
Schizophrenia Bulletin, sbac061
https://doi.org/10.1093/schbul/sbac061

A szinoviális fibroblasztok mint lehetséges terápiás célpontok rheumatoid arthritisben

A szinoviális fibroblasztok az ízületi tok belső rétegének, az ízületi membránnak a nélkülözhetetlen sejtjei, melyek a sejtközötti tér molekuláinak termelése révén, valamint az ízületi folyadék összetételének módosításával hozzájárulnak a normál ízületi működéshez. Egyes autoimmun folyamatok, például a rheumatoid arthritis esetében azonban ezek a sejtek elkezdenek proliferálni és fenotípusos változásokon mennek keresztül, mely során szövetkárosító és az immunműködéseket befolyásoló funkciójuk révén központi elemeivé válnak a gyulladás fennmaradásának, valamint erősödésének. A szinoviális fibroblasztok autoimmun ízületi betegségekben betöltött fontos szerepe vonzó terápiás célponttá teszi őket.

Jelen publikációnkban áttekintettük, hogy a szinoviális fibroblasztokat mely pontokon lehet gátolni rheumatoid arthritisben. Elemeztük, hogy miként befolyásolható a sejtek differenciálódása, epigenetikája és metabolizmusa, proliferációja és sejthalála, jelátvitele, más sejtekkel (pl. immunsejtekkel) vagy a szövetközti térrel való kapcsolata, továbbá szöveti vándorlása. Külön hangsúlyoztuk, hogy mesenchimális-eredetük révén a szinoviális fibroblasztok gátlása akár immunszuppresszív következmények nélkül lenne megvalósítható, mely nem egy elhanyagolható szempont egy világjárvány során – írta összefoglalójában dr. Németh Tamás.

Synovial fibroblasts as potential drug targets in rheumatoid arthritis, where do we stand and where shall we go?
Tamás Németh (Department of PhysiologySemmelweis University; Department of Rheumatology and Clinical Immunology, Semmelweis University; Department of Internal Medicine and Oncology, Semmelweis University), György Nagy (Department of Rheumatology and Clinical Immunology, Semmelweis University; Department of Internal Medicine and Oncology, Semmelweis University; Department of Genetics, Cell and Immunobiology, Semmelweis University; Heart and Vascular Center, Semmelweis University), Thomas Pap (Institute of Musculoskeletal Medicine, Medical Faculty of the Westphalian Wilhelm University)
Annals of the Rheumatic Diseases 2022;81:1055-1064.
http://dx.doi.org/10.1136/annrheumdis-2021-222021

HunCRC, eszköz a vastagbélszűrés diagnosztikai MI kifejlesztéséhez

A vastagbélrák (CRC) napjainkban az egyik leggyakoribb ráktípus, halálozásban negyedik, az új megbetegedések számát tekintve pedig harmadik helyen áll világszerte. Az előrehaladott betegség rossz kilátásokkal jár, így a korai felismerés döntő fontosságú a túlélés szempontjából.
A vastagbéltükrözés során a gyanús elváltozásokból nyert mintát patológusok dolgozzák fel, majd szövettani értékelést végeznek (diagnózis). A patológiai vizsgálat célja, hogy választ adjon a kritikus kérdésekre, például arra, hogy az elváltozás jó- vagy rosszindulatú-e. Ezek a paraméterek prognosztikus és terápiás jelentőséggel bírnak és elengedhetetlenek a sikeres kezeléshez. Egy mély tanuláson alapuló algoritmus előre megjósolhatná a digitalizált szövettani metszeten a patológus számára a kiemelt jelentőségű elváltozásokat. A nagy áteresztőképességű képelemző szoftverek segíthetnek felgyorsítani a patológiai diagnosztika folyamatát. Ez a döntéstámogató előszűrés könnyítené meg a patológus munkáját a jövőben.

Tanulmányunkban 200 digitalizált képet tettünk közzé, amelyek hematoxilin-eozin festésű, vastagbélből származó, szövettani mintákról készültek. Várhatóan a HunCRC ‒ez a publikációnkban részletesen ismertetett adatkészlet ‒, mely széles körben hozzáférhető, segíti majd a jövőben a vastagbélrák számítógépes diagnosztikáját, valamint lehetőséget teremt a kutatók számára új, döntéstámogató algoritmusok fejlesztésére – fogalmazott Kontsek Endre.

HunCRC: annotated pathological slides to enhance deep learning applications in colorectal cancer screening
Bálint Ármin Pataki (Department of Physics of Complex Systems, ELTE, Eötvös Loránd University), Alex Olar (Department of Physics of Complex Systems, ELTE, Eötvös Loránd University), Dezső Ribli (Department of Physics of Complex Systems, ELTE, Eötvös Loránd University), Adrián Pesti (2nd Department of Pathology, Semmelweis University), Endre Kontsek (2nd Department of Pathology, Semmelweis University), Benedek Gyöngyösi (2nd Department of Pathology, Semmelweis University), Ágnes Bilecz (2nd Department of Pathology, Semmelweis University), Tekla Kovács (2nd Department of Pathology, Semmelweis University), Kristóf Attila Kovács (2nd Department of Pathology, Semmelweis University), Zsófia Kramer (2nd Department of Pathology, Semmelweis University), András Kiss (2nd Department of Pathology, Semmelweis University), Miklós Szócska (Health Services Management Training Centre, Semmelweis University), Péter Pollner (Health Services Management Training Centre, Semmelweis University; MTA-ELTE Statistical and Biological Physics Research Group at Dept. of Biological Physics, Eötvös Loránd University), István Csabai (Department of Physics of Complex Systems, ELTE, Eötvös Loránd University)
Scientific Data volume 9, Article number: 370 (2022)
https://doi.org/10.1038/s41597-022-01450-y

A koronavírus fertőzés elleni oltások eredményessége Magyarországon

A Semmelweis Egyetem kutatói az Emberi Erőforrások Minisztériuma által létrehozott Epidemiológiai és Klinikai Kutatási munkacsoport tagjaiként a Nemzeti Népegészségügyi Központ és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adataira alapozva elemezték a Magyarországon alkalmazott védőoltások eredményességét a mindennapi gyakorlatban. A kutatók 3,740,066 oltott fő esetében vizsgálták 5 vakcina (Pfizer-BioNTech, Moderna, Sinopharm Sputnik-V és AstraZeneca) eredményességét a SARS-CoV-2 fertőzés megelőzésére és a koronavírushoz köthető halálozásra vonatkozóan 2021. január 22. és június 10-e között. A vizsgálatban olyan módszertant alkalmaztak, amely nemre, korra és járvány intenzitására korrigált eredmények értékelését is lehetővé tette. Mind az 5 vizsgált vakcina kiemelkedő, 88-98%-os eredményességet mutatott a koronavírus Alfa variánsával összefüggésbe hozható halálozással szemben és magas, vagy igen magas védelmet (69-89%-os) nyújtott a megfertőződéssel szemben.

A második kutatás, amely a sorozat harmadik tagjaként került közlésre (HUN-VE 3) 2021. szeptember 13 és december 31-e között (Delta hullám) a teljes magyar populációban mérte fel az alapimmunizációt biztosító Pfizer-BioNTech, Moderna, Sinopharm, Astra Zeneca, Szputnyik és Janssen oltások eredményességét a koronavírus-fertőzésre, a kórházi ellátást igénylő és a halálozással járó súlyosabb COVID-19 fertőzésre vonatkozóan, valamint az alapimmunizációt biztosító oltások eredményességének időben való változását. Az alapimmunizáció (2 oltás, illetve a Janssen esetén 1 oltás) eredményessége a Delta variáns okozta fertőzéssel szemben már az első négy hónap során is kevésbé hatékony volt, mint a tavaszi Alfa variáns esetében. Ez az eredményesség 6 hónap után meredeken csökkent. Ugyanakkor a súlyosabb mellékhatások esetében, mint a kórházi ellátást vagy a halálozást is eredményező COVID-19 fertőzés, az eredményesség a Delta hullám során is jelentős mértékben fennmaradt, bár ezen a téren is csökkenést tapasztaltak az idő függvényében a kutatók. A legeredményesebbnek az mRNS oltások és a Szputnyik vakcina bizonyult, ugyanakkor még ezek esetében is jelentős további előnyt nyújtottak az emlékeztető oltások az őszi hullámban. A harmadik oltások esetén a leggyakrabban, 95% feletti arányban az mRNS vakcinák kerültek beadásra, melyek igen jelentősen, közel 100%-os mértékben védték meg a lakosságot a koronavírus-fertőzéstől és a súlyosabb szövődményektől. Az emlékeztető oltások a kiindulási alapoltásoktól függetlenül 95-100%-os védelmet nyújtottak a koronavírus halálozással szemben, 92-98%-os védelmet a kórházi ellátást igénylő koronavírus-fertőzéssel szemben és 88-96%-os védelmet a megfertőződéssel szemben az emlékeztető oltást követő 4 hónap során. A még értékelhető számban alkalmazott Janssen és Sinopharm emlékeztető oltások eredményessége ennél alacsonyabbnak bizonyult. A munkacsoport olyan statisztikai módszertant alkalmazott a HUN-VE 3 vizsgálat során a krónikus betegségek, kor, nem és a járvány intenzitásának kiegyensúlyozásával, amellyel az egyes vakcina típusok és a kombinációk eredményessége összevethetővé vált.

A harmadik kutatás (HUN-VE 2) az Omikron hullám során már a négy oltásban részesültek esetében is vizsgálta az oltáskombinációk eredményességét. A koronavírus fertőzés mellett fellépő halálozás kockázata a teljes, 15 évnél idősebb magyar populációban 55%-kal alacsonyabb volt az Omikron hullám során, mint a Delta hullámban. Az Omikron hullám során az alapimmunizáltak csoportjába tartozók esetében a koronavírus halálozás esélye összességében 40%-kal volt alacsonyabb, mint az oltatlanok populációjában, a három oltás együttesen 82%-os rizikócsökkenéshez vezetett. Négy oltás esetén közel 100%-os védelmet találtak – írta összefoglalójában dr. Vokó Zoltán.

Nationwide effectiveness of five SARS-CoV-2 vaccines in Hungary—the HUN-VE study
Zoltán Vokó (Centre for Health Technology Assessment, Semmelweis University; Syreon Research Institute), Zoltán Kiss (Second Department of Medicine and Nephrology-Diabetes Centre, University of Pécs Medical School), György Surján (Ministry of Human Resources; Institute of Digital Health Sciences, Semmelweis University), Orsolya Surján (Department of Deputy Chief Medical Officer II, National Public Health Centre), Zsófia Barcza (Syntesia Medical Communications Ltd.), Bernadett Pályi (National Biosafety Laboratory, Division of Microbiological Reference Laboratories, National Public Health Centre), Eszter Formanek-Balku (Department of Public Health Strategy, Health Development and Health Monitoring, National Public Health Centre), Gergő Attila Molnár (Second Department of Medicine and Nephrology-Diabetes Centre, University of Pécs Medical School), Róbert Herczeg (Szentágothai Research Centre, University of Pécs), Attila Gyenesei (Szentágothai Research Centre, University of Pécs), Attila Miseta (Department of Laboratory Medicine, University of Pécs Medical School), Lajos Kollár (Ministry of Human Resources), István Wittmann (Second Department of Medicine and Nephrology-Diabetes Centre, University of Pécs Medical School), Cecília Müller (Department of Chief Medical Officer, National Public Health Centre), Miklós Kásler (Ministry of Human Resources)
Clinical Microbiology and Infection, Volume 28, Issue 3, 2022, Pages 398-404,
https://doi.org/10.1016/j.cmi.2021.11.011.

Nationwide Effectiveness of First and Second SARS-CoV2 Booster Vaccines During the Delta and Omicron Pandemic Waves in Hungary (HUN-VE 2 Study)
Zoltán Kiss (Second Department of Medicine and Nephrology-Diabetes Center, University of Pécs Medical School), István Wittmann (Second Department of Medicine and Nephrology-Diabetes Center, University of Pécs Medical School), Lőrinc Polivka (Department of Pulmonology, Semmelweis University), György Surján (Institute of Digital Health Sciences, Semmelweis University), Orsolya Surján (Department of Deputy Chief Medical Officer II., National Public Health Center), Zsófia Barcza (Syntesia Medical Communications Ltd.), Gergő Attila Molnár (Second Department of Medicine and Nephrology-Diabetes Center, University of Pécs Medical School), Dávid Nagy (Center for Health Technology Assessment, Semmelweis University; Syreon Research Institute), Veronika Müller (Department of Pulmonology, Semmelweis University), Krisztina Bogos (Department of Pulmonology, National Korányi Institute of Pulmonology), Péter Nagy (Department of Molecular Immunology and Toxicology and the National Tumor Biology Laboratory, National Institute of Oncology; Department of Anatomy and Histology, Laboratory of Redox Biology, University of Veterinary Medicine; Institute of Oncochemistry, University of Debrecen), István Kenessey (Department of Molecular Immunology and Toxicology and the National Tumor Biology Laboratory, National Institute of Oncology; Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), András Wéber (Department of Molecular Immunology and Toxicology and the National Tumor Biology Laboratory, National Institute of Oncology; Cancer Surveillance Branch, International Agency for Research on Cancer), Mihály Pálosi (Second Department of Medicine and Nephrology-Diabetes Center, University of Pécs Medical School; Department of Deputy Chief Medical Officer II., National Public Health Center), János Szlávik (South-Pest Hospital Centre – National Institute for Infectology and Haematology), Zsuzsa Schaff (Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), Zoltán Szekanecz (Department of Rheumatology, Faculty of Medicine, University of Debrecen), Cecília Müller (Department of Chief Medical Officer, National Public Health Center), Miklós Kásler (Ministry of Human Resources), Zoltán Vokó (Center for Health Technology Assessment, Semmelweis University; Syreon Research Institute)
Front. Immunol., 23 June 2022 Sec. Vaccines and Molecular Therapeutics
https://doi.org/10.3389/fimmu.2022.905585

Effectiveness and Waning of Protection With Different SARS-CoV-2 Primary and Booster Vaccines During the Delta Pandemic Wave in 2021 in Hungary (HUN-VE 3 Study)
Zoltán Vokó (Center for Health Technology Assessment, Semmelweis University; Syreon Research Institute), Zoltán Kiss (Second Department of Medicine and Nephrology-Diabetes Center, University of Pécs Medical School), György Surján (Institute of Digital Health Sciences, Semmelweis University), Orsolya Surján (Department of Deputy Chief Medical Officer II., National Public Health Center), Zsófia Barcza (Syntesia Medical Communications Ltd.), István Wittmann (Second Department of Medicine and Nephrology-Diabetes Center, University of Pécs Medical School), Gergő Attila Molnár (Second Department of Medicine and Nephrology-Diabetes Center, University of Pécs Medical School), Dávid Nagy (Center for Health Technology Assessment, Semmelweis University; Syreon Research Institute), Veronika Müller (Department of Pulmonology, Semmelweis University), Krisztina Bogos (Department of Pulmonology, National Korányi Institute of Pulmonology), Péter Nagy (Department of Molecular Immunology and Toxicology and the National Tumor Biology Laboratory, National Institute of Oncology; Department of Anatomy and Histology, Laboratory of Redox Biology, University of Veterinary Medicine; Institute of Oncochemistry, University of Debrecen), István Kenessey (Department of Molecular Immunology and Toxicology and the National Tumor Biology Laboratory, National Institute of Oncology; Department of Pathology, Forensic and Insurance Medicine, Semmelweis University), András Wéber (Department of Molecular Immunology and Toxicology and the National Tumor Biology Laboratory, National Institute of Oncology; Cancer Surveillance Branch, International Agency for Research on Cancer), Lőrinc Polivka (Department of Pulmonology, Semmelweis University), Mihály Pálosi (National Health Insurance Fund), János Szlávik (Department of Infectology South-Pest Hospital Centre – National Institute for Infectology and Haematology), György Rokszin (Second Department of Medicine and Nephrology-Diabetes Center, University of Pécs Medical School; RxTarget Ltd.), Cecília Müller (Department of Chief Medical Officer, National Public Health Center), Zoltán Szekanecz (Department of Rheumatology, Faculty of Medicine, University of Debrecen), Miklós Kásler (Ministry of Human Resources)
Front. Immunol., 22 July 2022, Sec. Vaccines and Molecular Therapeutics
https://doi.org/10.3389/fimmu.2022.919408

Az extracelluláris vezikulák szerepe az immunitásban

Az extracelluláris vezikulák membránnal körülvett, a sejtek által a sejten kívüli térbe kibocsátott gömbszerű képletek. Kutatásuk az utóbbi két évtizedben robbanásszerű fejlődésnek indult többek között annak köszönhetően, hogy a jövőben a biomarkerek és terápiás eszközök új generációját képviselhetik. A tumorbiológia és az őssejtbiológia területén már jólismert szerepük mellett mára egyértelművé vált, hogy az extracelluláris vezikulák alapvető és általános szerepet játszanak az immunrendszerben is. Szerepük sokrétű és meghatározó a veleszületett és a szerzett immunitásban, a gyulladásos folyamatokban, az antigénprezentációban. Megtaláljuk őket az immunológiai szinapszis területén, és kitüntetett szerepet játszanak a T és B sejtek fejlődésében. A fenti alap-immunológiai folyamatokban játszott szerepük mellett jelentőségük igen nagy a fertőzésekkel és a daganatokkal szembeni immunvédekezésben, az autoimmun folyamatok kialakulásában vagy azok megakadályozásában. Alkalmazhatók vakcinaként, és az immunterápia (pl. a COVID19 terápiájának vagy a tumorterápia) fontos eszközei lehetnek a jövőben – fogalmazott dr. Buzás Edit. 

The roles of extracellular vesicles in the immune system
Edit I. Buzas (Department of Genetics, Cell and Immunobiology, Semmelweis University; HCEMM-SU Extracellular Vesicles Research Group; ELKH-SE Immune-Proteogenomics Extracellular Vesicles Research Group)
Nat Rev Immunol (2022)
ttps://doi.org/10.1038/s41577-022-00763-8

RT 1 osztályú ínyvisszahúzódások kezelése módosított koronálisan elcsúsztatott tunnel technikával, kollagén mátrix-szal vagy szájpadlásból származó kötőszöveti szabadlebennyel: 9 éves eredmények egy prospektív randomizált klinikai vizsgálatból

Az ínyvisszahúzódás során a fog nyaki része válik láthatóvá. Ez számos szubjektív és objektív problémával párosul. A pácienseket leginkább zavaró esztétikai probléma társulhat fognyaki érzékenységgel, fokozott szuvasodási hajlammal és nehezített egyéni szájhigiénével. A kialakult anatómiai deformitás helyreállítására módosított koronálisan elcsúsztatott tunnel technikát (MCAT) alkalmaztuk egy 2013-ban publikált vizsgálatunkban. Ennek a kutatásnak a hosszútávú, 9 éves kiértékelését végeztük el, mely a szakirodalomban hiánypótlónak számít.

A vizsgálatban a páciensek kétoldali többszörös recesszióval rendelkeztek, melyeket MCAT technikával kezeltük az egyik oldalt szájpadlásból származó kötőszöveti szabadlebennyel (kontroll), a másik oldalt pedig egy sertés eredetű kollagén mátrix-szal (teszt). Az adatok alapján az átlagos gyökérfelszín fedés 9 év alatt mind a kontroll- mind a tesztcsoportban jelentős maradt, mindemellett a felső állcsonton az elért esztétikai eredmény stabilabbnak mutatkozott. A fentiek alapján mindkét szövetpótló eljárás hosszú távon sikeresnek bizonyult – fogalmazott dr. Molnár Bálint.

Treatment of multiple adjacent RT 1 gingival recessions with the modified coronally advanced tunnel (MCAT) technique and a collagen matrix or palatal connective tissue graft: 9-year results of a split-mouth randomized clinical trial
B. Molnár (Department of Periodontology, Semmelweis University), S. Aroca (Department of Periodontology, School of Dental Medicine, University of Bern), A. Dobos (Department of Periodontology, Semmelweis University), K. Orbán (Department of Periodontology, Semmelweis University), J. Szabó (Department of Periodontology, Semmelweis University), P. Windisch (Department of Periodontology, Semmelweis University), A. Stähli (Department of Periodontology, School of Dental Medicine, University of Bern), A. Sculean (Department of Periodontology, School of Dental Medicine, University of Bern)
Clin Oral Invest (2022).
https://doi.org/10.1007/s00784-022-04674-9

A rövid összefoglalókat a tudományos publikációk szerzői készítették.
Szerkesztette: Szabó Ádám
Fotó: a publikációkból származó képek; Kovács Attila – Semmelweis Egyetem (illusztráció)

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.