Dr. Buzás Edit előadása kezdetén kiemelte, hogy két dolgot szeretne megmutatni: azt, hogy miért szép a sejtbiológia, illetve hogy miért érdemes a sejteket a sejtbiológia eszköztárával vizsgálni. Ennek megfelelően foglalta össze mindazokat az ismereteket, amelyek ennek a tudományágnak az alapját képezik. Mint fogalmazott, a sejt maga, mint egy kis univerzum áll a sejtbiológia vizsgálódásainak középpontjában, minthogy a sejt önmagában is elképesztően összehangolt, összetett működésre képes. Itt találhatóak a membránnal körülvett sejtszervecskék, organellumok, mint a sejtmag, a durva és sima felszínű endoplazmás retikulum, a sejtközpont, a mitokondrium, a Golgi-készülék, és a lizoszóma, és mindez a citoplazmában lebeg – ismertette. A sejtbiológia/sejttan önálló tudomány, a Semmelweis Egyetemen is alapozó tárgyként került be a kurrikulumba, de ma már nem élesek a határok a társtudományokkal: a biokémiától, a molekuláris biológián és a biofizikán át a szövettanig és a farmakológiáig számos területtel szorosan érintkezik – mondta el.
A sejtbiológia fejlődésének történetét felidézve kiemelte Lynn Margulis 1970-es felismerését, ami arról szólt, hogy az eukarióta sejtek a különböző prokarióta sejtek együttműködése révén jöttek létre (endoszimbionita elmélet). A sejt felfedezése Robert Hook nevéhez fűződik, a sejtelmélet pedig három kutató nevéhez köthető: M. J. Schleiden és T. Schwann 1839-ban mondta ki, hogy minden élő szervezet sejtekből áll, és R. Virchow pedig mintegy fél évszázaddal később hozzáfűzte, hogy minden sejt csak egy másik sejtből tud keletkezni – foglalta össze. A sejtek vizsgálatának eszközeit is áttekintette a legegyszerűbb fénymikroszkóptól egészen a modern élő sejtes mikroszkópiáig. A laboratóriumi körülmények között zajló vizsgálatokhoz elengedhetetlenek az ún. modellsejtek, amelyekről dr. Buzás Edit elmondta, ezek a sejtek mesterséges körülmények között fenntarthatók, a laboratóriumban tenyésztett sejtek környezetét (a környezet fizikai, kémiai vagy biológiai összetevőit) a vizsgáló könnyen változtathatja, emellett nagy mennyiségben előállíthatók, így sokszor állatkísérleteket is kiválthatnak. Leginkább emberi és állati sejteket használnak, ezeket szén-dioxid-termosztátban tartják, ahol szabályozni tudják a hőmérsékletet, a páratartalmat és a szén-dioxid koncentrációt is. Érdekességként elmondta, hogy az ún. HeLa sejtvonalat 1951 óta használják világszerte a laboratóriumokban, mint standard modellsejtet, azaz ugyanaz a sejt áll rendelkezésre a világ sok pontján. Henrietta Lacks élő személy volt, aki méhnyakrákban szenvedett, és az ő daganat mintájából származó sejtvonal segít azóta is a kutatóknak a betegségek megismerését és kezelését célzó kísérletekben.
Dr. Buzás Edit hangsúlyozta, hogy a sejtek egyik fontos működése a vezikuláris transzport, ami azt jelenti, hogy a sejt folyamatosan mintákat vesz a környezetéből: „sejtivás” folyamán a sejt a környezetéből folyadékot vesz fel, míg a fagocitózis során nagyobb, szilárd részecskék kerülnek a sejtet határoló membránon belülre. De a sejtek kommunikálni is tudnak, ami a szöveti szerveződés alapvető feltétele – húzta alá. A jelátvitel különféle módokon zajlik: vannak hidrofil és hidrofób természetű, a sejtekben jeleket/jelsorozatokat kiváltani képes molekulák (a hidrofób természetű, jelet kiváltani képes molekulákra példát a szteroid hormonok, vagy az A- és D-vitamin jelentenek). A kommunikáció módja pedig szintén többféle lehet: a véráramon keresztül is eljuthat a jel egy másik sejthez (endokrin), olykor a sejt a szöveti környezetbe bocsájtja ki a jelet és egy tőle nem túl távoli sejt veszi az üzenetet (parakrin), de két egymással érintkező sejt is kommunikálhat (juxtakrin), sőt a sejtek „magukban is beszélhetnek” (autokrin kommunikációval) – foglalta össze.
A sejtciklust ismertetve dr. Buzás Edit arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a folyamat osztódástól osztódásig tart, de ki is léphetnek a sejtciklusból a sejtek egy ún. G0 vagy pihenő fázisba – amely fázisban egyébként a legtöbb sejtünk van. Kicsit megtévesztő a név – mondta el –, hiszen a pihenő fázisban lévő sejtek nem pihennek, hanem éppen munkában vannak: végzik a feladatukat az adott szövet/szerv részeként. A szervezetünk rendkívül szigorúan ellenőrzi, hogy milyen sejteket enged osztódni, vannak ellenőrzési pontok, ahol azt vizsgálja, hogy például a kromoszómák megfelelően elrendeződtek-e, és hogy a DNS rendben van-e – tette hozzá.
A sejtöregedéssel kapcsolatban dr. Buzás Edit úgy fogalmazott, hogy bár korai életkorban is előfordulnak elöregedett sejtek a szervezetben, idővel egyre több lesz belőlük, és ez okozhatja azt is, hogy az időskori megbetegedések (az időskorra jellemző szem-, tüdő-, máj- és csontbetegségek, a csigolya közti porckorong vagy az ízületek degeneratív megbetegedései) hajlama egyre nő. Érdekesség, hogy például a túltáplálkozás a kutatások szerint elősegíti a sejtöregedést – hívta fel a figyelmet. A sejtek „haláláról” szólva elmondta, hogy míg az apoptózis, vagyis a programozott sejthalál aktív módon megy végbe, genetikailag programozott, mindig egyedi, izolált sejtek szintjén történik, és az elpusztuló sejt nem befolyásolja a környezetét, a nekrózis folyamán valamilyen komoly károsodás, hipoxia, éhezés, membránkárosodás miatt esik szét a sejt, gyulladás keletkezik, a citoplazma pedig kijut a sejtből.
Dr. Buzás Edit szűkebb szakterületéről, az extracelluláris vezikulákról úgy foglamazott: egy-két évtizeddel ezelőttig a kutatók sem tudták, amit ma már igen, hogy minden sejt pici ”buborékokat”, hólyagocskákat bocsát ki, ezeket foszfolipid kettős réteg veszi körül, fehérjéket, DNS-t, mikroRNS-t és hírvivő RNS-t is tartalmaznak, és mint a „kókuszgolyók”, a felszínükön is visznek sok fehérjét, nukleinsavat, lipoproteint. Ezek a vezikulák mindenhol megtalálhatók a szervezetben, vérplazmából, anyatejből, orrváladékból, vizeletből is kimutathatók. Kiemelte, hogy ezeket a részecskéket korábban „szemetes zsákoknak” tekintették, amivel a sejt eltávolítja a hasznavehetetlen vagy káros molekulákat, de ma már tudjuk, hogy nagyon fontos részei a sejtek közötti kommunikációnak, nemcsak szervezeten belül, de általuk különféle sejtek különféle szervezetekből is tudnak egymással kommunikálni. Amiatt is élénk tudományos érdeklődés övezi ezt a területet, világszerte sok klinikai vizsgálat zajlik jelenleg is, hiszen a jövőben az extracelluláris vezikuláknak a diagnosztikában és a terápiában is fontos szerepe lehet – mondta el. Példaként említi, hogy már létezik olyan, az FDA (Food and Drug Administration, USA) által engedélyezett exoszóma-alapú prosztata karcinóma teszt, amely a vizelet exoszómáiból, azaz kis vezikuláiból tudja jó pontossággal a prosztatarák diagnózisát igazolni olyan esetekben, amikor a gyanú fennáll, de a betegek az ún. szürkezónába esnek, vagyis bizonytalan a diagnózis.
Dr. Buzás Edit a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerzett általános orvosi diplomát 1983-ban, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetében kezdett dolgozni egyetemi tanársegédként. 1987 és 1989 között a kanadai McGill University, majd 1997 és 1998 között a chicago-i Rush University Medical Center vendégkutatójaként dolgozott. 1998-tól a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének adjunktusa, 2001 óta kutatócsoport vezető, 2011-től egyetemi tanár a Semmelweis Egyetemen, 2012 óta pedig a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet Intézet igazgatója. 1996-ban az orvostudomány kandidátusa, 2007-ben az MTA doktora fokozatot szerzett. 2009-ben habilitált. 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 2020-ban az Academia Europaea tagjává választották. Korábbi kutatási területe a T-sejt-immunológia, az autoimmunitás és az autoimmun ízületi gyulladás kialakulása. Kutatócsoportjával 2005 óta az extracelluláris vezikulák izolálását, szerkezetét jellemzését, mérésük standardizálását, funkcionális vonatkozásaikat, biomarkerként és terápiás eszközként való alkalmazhatóságukat kutatja. 2019-ben a sejtek közti kommunikációban központi szerepet játszó extracelluláris vezikulák szerkezetének és működésének vizsgálata terén elért kiemelkedő kutatási eredményei, valamint az immunológia oktatásában végzett magas szintű munkája elismeréseként Széchenyi-díjat kapott.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
