A Jellinek Harry Ösztöndíj célja a kutatói mobilitás, nemzetközi tapasztalatszerzés és szakmai kapcsolatépítés. Ötödéves hallgatók és PhD-hallgatók jelentkezhetnek: mivel a Heidelbergi és a Freiburgi Egyetem igazi nemzetközi tudományos központ, nagyon széles lehetőségek közül választhatnak az érdeklődők. Magabiztosan mozogni egy laborban, projektet tervezni, vitázni, érvelni, kérdezni, segítséget kérni, ha szükséges – ezek mind olyan készségek, amelyek megszerzésében az ösztöndíjas program több hallgatónak is segített. Az eredménycentrikus munka egy élhető, sőt kifejezetten vonzó munkakörnyezettel párosul a visszajelzések alapján, a megfeszített munka után nem ritkák a baráti-kollegiális sörözések, amelyek során a kikapcsolódás és az eredeti ötletek megszületése és megvitatása egyszerre állt a központban.
Sok kihívást is tartogat egy ilyen ösztöndíj. A külföldre költözés, a családtól, barátoktól távol töltött idő a tapasztalatok alapján nem könnyű, de a világ különböző országaiból származó kollégák és a német hallgatók nyitottak, és fontos barátságok köttetnek. „Belecsöppenni egy elismert külföldi labor munkájába mindenképpen próbára teszi az embert. Hirtelen fel kell nőni egy olyan feladathoz, amihez hasonlóban korábban talán nem is volt részünk” – fogalmazott Deák-Ilkó Zoltán, aki Heidelbergben az Immunológiai Intézetben volt ösztöndíjas 2018-ban, és vesetranszplantáción átesett betegek génexpressziós profiljának elemzésével, illetve különböző poszt-transzplantációs diagnosztikus lehetőségekkel foglalkozott (beszámolója erre a linkre kattintva olvasható). Azt már Lévai Eszter fogalmazta meg fontos tanulságként, aki a heidelbergi Gyermeknefrológiai Laborban volt ösztöndíjas, hogy „megfelelő mennyiségű befektetett munkával bármit el lehet érni, ezért merjen csak az ember nagyot álmodni és utána dolgozzon becsülettel. Azt hiszem, ezen a két dolgon áll vagy bukik az egész.” Ő a szoros illeszkedésű fehérjék szerepét vizsgálta peritoneális dialízisben. (A vele készült cikkünk itt olvasható.) Az élménybeszámolókban erre minden korábbi ösztöndíjas kitér: elszántnak, határozottnak és szorgalmasnak kell lenni, és bár a kint töltött idő önmagában még nem garancia például a tudományos eredményekre, de ha az ember kihasználja az adódó lehetőségeket, akkor igazán sokat profitálhat belőle.
Sokan tartanak attól, hogy az ösztöndíj miatt egy évvel később kapják meg a diplomájukat – ezt a félelmet korábbi ösztöndíjasok egybehangzóan alaptalannak vélik, hiszen ezért a „csúszásért” cserébe rengeteg élményt és tudományos eredményt is felmutathatnak, ahogy egyikük fogalmazott, „hatványozottan megtérül”. A nyelvi nehézségek is gyorsan leküzdhetők, sok helyen az angol a nemzetközi kutatócsoportok megbeszéléseinek nyelve, de a német nyelvtudás elmélyítésére is jó lehetőség a kint töltött idő.
Dr. Tóth András az Élettani Intézetben végzett TDK-munka alapján jelentkezett az ösztöndíjra, és mivel kutatási tervében a szívizomsejtek jelátviteli folyamatainak vizsgálata szerepelt, ezért a heidelbergi Kardiológia Klinikán dr. Johannes Backs laborjába került. Itt végül egy teljesen új kutatási irányt is rábíztak, amit különösen nagy megtiszteltetésnek tekintett. A vele készült cikkben kiemelte, hogy a megelőlegezett bizalmat a többéves TDK-kutatói tapasztalatának és a korábbi Semmelweis-es diákok rendkívüli teljesítményének köszönhette, hiszen velük mindig elégedettek voltak.
A Németországban töltött időszak érdekes tanulságokkal is szolgálhat. Dr. Haraszti Réka, aki heidelbergi Biokémiai Intézetben emlőssejtek cirkadián ritmusának mechanizmusát kutatta, azt emelte ki, hogy nagyon fontos a megfelelő időmenedzsment, és mindig kell lennie a laborban valamilyen harapnivalónak. Emellett azt is fontosnak tartja, hogy merni kell kérdezni és részt kell venni a közös sörözésekben. (A vele készült cikkünk itt olvasható.)
Dr. Barta Bálint az Albert-Ludwigs Egyetem Transzlációs Proteomikai Laboratóriumában töltötte ösztöndíjas időszakát, elsősorban a Freiburgi Experimentális Kardiológiai Intézettel közös projektek proteomikai vonulataiban vett részt. „Első ösztöndíjas időszakom végén már egyértelmű volt számomra, hogy még vissza szeretnék térni Freiburgba, és hogy az ott tanultakat akkor tudom a legjobban hasznosítani, ha hazai és német kutatócsoportom egymást jól kiegészítő erőforrásait megpróbálom összekapcsolni. Ebben mind a Semmelweis, mind az Albert-Ludwigs Egyetem vezetősége és témavezetőim is támogattak, így egy éves szervezést követően doktori képzésemet a két egyetem első közös PhD-programjának keretében tudtam elkezdeni” – emelte ki. (A dr. Barta Bálinttal készült interjúnk erre a linkre kattintva olvasható.)
Dr. Pálfi Emese, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet adjunktusa a freiburgi Albert-Ludwigs Egyetem Life Imaging Centerében végzett kutatásokat a program keretében, mert itt álltak rendelkezésre azok a különleges képfeldolgozó eszközök és szoftverek, amelyek a munkájához szükségesek voltak. Legfontosabb tapasztalatai között említette, hogy megtapasztalta egy tisztán kutatással foglalkozó létesítmény légkörét, megismerte a „core facility” rendszert. Azt is kiemelte, hogy a személyesen a kint töltött idő végessége nagyon fókuszálttá tette, emiatt jól tudott az adott feladatra koncentrálni. (A dr. Pálfi Emesével készült cikk itt olvasható.)
A korábbi ösztöndíjasok beszámolóiban visszatérő elem, hogy fontos a munka és a pihenés, kikapcsolódás helyes arányának megtalálása. Freiburg és Heidelberg kiváló lehetőségeket tartogat a kikapcsolódásra is: a spárgafesztiváltól a sportolási lehetőségeken át a rókagomba-szezon és a helyi sörfőzdék nyújtotta örömökig számos érv szól e két város mellett – a kutatáson túl is.
A 2022-23-as tanévre szóló pályázat kiírása erre a linkre kattintva olvasható, a jelentkezés határideje 2022. május 15.
A korábbi ösztöndíjasok beszámolói összegyűjtve erre a linkre kattintva érhetők el.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem (illusztráció), dr. Barta Bálint
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
