Az egyetem munkatársai által beadott védőoltások száma - 2023. január 22.
545262 Összes oltás
A Szenior Akadémia 2022-es tavaszi online szemeszterének második alkalmán dr. Takács Mária a vírusok világába kalauzolta el az érdeklődőket. Az Orvosi Mikrobiológiai Intézet tudományos munkatársa előadásában rávilágított, hogy a kórokozók már nagyon régóta kísérik életünket. Ismertette a vírus felépítését, szaporodását, szólt továbbá az általuk okozott fertőzések diagnosztikájáról, és bemutatta a virológia sikertörténeteit is.

A jelenlegi koronavírus-járvány miatt sokan úgy gondolják, hogy történelmi időket élünk, a vírusok azonban már nagyon régóta velünk vannak – fogalmazott dr. Takács Mária, az Orvosi Mikrobiológiai Intézet tudományos munkatársa, aki a vírusok világáról szóló előadását egy rövid történelmi visszatekintéssel indította.

Rámutatott, hogy az emberek hamar rájöttek, hogy a járványos betegségek ellen hogyan lehet védekezni. „A karantén nem egy új találmány, hiszen már az ókortól kezdve alkalmazzák. A spanyolnátha-járvány idején pedig megjelent a védekezés egy másik formája, a maszkviselés. A távoktatás sem újkeletű, hiszen az Egyesült Államokban 1937-1941 között, a gyermekbénulás-járvány ideje alatt volt olyan időszak, amikor bezárták az iskolákat, és rádión közvetítették a tanórákat” – idézte fel. Mint fogalmazott, ezeket a járványokat mind túlélte az emberiség, megtalálták a megoldást a természet és a tudósok (védőoltások) segítségével.

A spanyolnátha-járvány idején is használtak maszkot védekezésként (Archív fotó: WikiMedia)

A szakember előadásában ismertette a vírus fogalmát, kiemelve, hogy többféle meghatározás is létezik. „Koch Sándor magyar virológus definíciója szerint a vírus élő sejt nélkül csupán »pajzán gondolat«. Ebből is látható, hogy teljesen másképp szaporodnak, mint az összes többi élőlény, már ha a vírus egyáltalán élőlénynek tekinthető” – magyarázta hozzáfűzve: egy számítógépes hasonlattal megvilágítva pedig még pontosabb képet kaphatunk a természetükről. „A vírus olyan, mint egy pendrive. Egészen addig nem tudjuk, mi van rajta, amíg nem csatlakoztatjuk géphez. A vírus is hasonlóan működik, ugyanis amíg be nem jut a sejtbe, addig nem funkcionál” – tette hozzá.

A vírusok több szempontból is igazán különlegesek. „Van olyan baktérium, amelyre szüksége van az emberi szervezetnek, azonban ilyen vírus nincs” – hangsúlyozta az előadó.

Kiemelte, hogy a vírusok nem sejtes szerveződésűek, fénymikroszkóppal nem, csak elektronmikroszkóppal láthatóak, nem nőnek és nem osztódnak. Vagy a DNS, vagy az RNS hordozza a genetikai információt, a vírusnukleinsavban lévő genetikai információ irányítja a sejtben a vírus szaporodását, átveszi az uralmat a sejt fölött.

Méretük és formájuk széles határokon belül változik. Míg a legkisebb önálló szaporodásra képes baktérium 1 mikrométer méretű, addig a vírusok ennél jóval kisebbek, mérettartományuk 20-400 nanométer közé tehető. A legnagyobb vírus mérete megegyezik körülbelül a fénymikroszkópok felbontóképességével.

A vírusok mérete és formája rendkívül változatos (Illusztráció: Freepik)

Dr. Takács Mária a vírusok felépítését egy ikozaéder formájú, kapsziddal (azaz fehérjével) rendelkező adenovírussal szemléltette, majd ismertette a vírusok szaporodási folyamatát. Első lépésként a vírus hozzákapcsolódik a sejthez, majd fúzióval vagy endocitózissal (bekebelezéssel) bejut. Ezt követően a nukleinsav és a fehérje felszabadul. A nukleinsav egyrészt átveszi a hatalmat a sejtben és legyártatja önmagát, másrészt kódolja a fehérjéit, amelyeket szintén a sejttel gyártat le. Ezután magától összeáll, és távozik a sejtből. Ez történhet a sejt szétesésével, bimbózással vagy exocitózissal. A szakember érdekességként hozzáfűzte, hogy a koronavírus lipidburkos vírus, amely általában fúzióval jut be a sejtbe, az omikron variáns azonban képes az endocitózisra is, ezért is tud sokkal gyorsabban terjedni.

Az előadó szólt még az új és újonnan felbukkanó vírusokról is. „Előfordul, hogy egy teljesen új vírust találnak, azonban a legtöbbször az derül ki, hogy már régebben is létezett, csak most fedezték fel. Ilyen többek között az AIDS kórokozója, a human immundeficiencia vírus, amelyet 1983-ban azonosítottak” – ismertette.

Kiemelte, egy ismert vírusból mutációval, rekombinációval és reasszortációval akár új is keletkezhet.

A mutáció lényegében egy tévedés, amely akkor alakul ki, ha az enzim nem pontosan másolja le a nukleinsavat. Minél többször szaporodik egy vírus, annál nagyobb a lehetőség a mutáció kialakulására

– magyarázta. Hozzátette, új vírus keletkezhet két hasonló, ugyanabban a sejtben lévő vírus génjeinek kicserélődésével is, ezt a folyamatot rekombinációnak hívják. A legtöbb vírus egyetlen nukleinsav, ekképpen nincsenek szegmensei, ezzel szemben az influenzavírus szegmensekből áll. „Ha ugyanabba a sejtbe bekerül a madárinfluenza-vírus és a humán influenzavírus, akkor azok összeállhatnak egy olyan vírussá, amely már erősen fertőzi az embereket. Ez a reasszortáció, azaz a szegmensek kicserélődése” – vázolta fel dr. Takács Mária kiemelve: ez történt a spanyolnátha idején is.

Vírusfertőzések diagnosztikája

Ismert vírusok kerülhetnek akár teljesen új szerepbe is. A szakember ezzel kapcsolatban egy 2007. augusztusában történt esetet hozott fel példaként, amikor egy farm vásárlói fertőzött nyers kecsketejtől kullancs-encephalitist kaptak.

Már ismert vírusok új földrajzi területen is elterjedhetnek. Az ázsiai tigrisszúnyog többféle vírust képes hordozni: többek között a Chikungunya-vírust, a Dengue-vírust és a Zika-vírust. Ez a rovar 2007-ben bekerült Európába és Amerikába, és behurcolás esetén terjesztheti az előbb említett vírusokat.

Prezentációjában dr. Takács Mária kitért a vírusfertőzések diagnosztikájára is, amely történhet antigén-teszttel, nukleinsav kimutatással (PCR, szekvenálás), valamint antitest-teszttel is.

Ahogyan azt a szakember bevezetőjében említette, az emberiség eddig több nagy járványt is leküzdött, ezek a virológia sikertörténetei. A fekete himlő az emberiség történetének egyik legpusztítóbb ragályos kórokozója volt, amelyet 1980-ban sikerült világszerte felszámolni. Magyarország 1876-ban, a világon másodikként kezdte el a gyermekek oltását. A legutolsó regisztrált természetes fertőződést 1977. október 26-án, Szomáliában rögzítették. Óriási szerepük van az oltásoknak abban, hogy a gyermekbénulást okozó poliovírus napjainkra már eltűnőben van. 1988-ban még 125 országban voltak rendszeresek a gyermekbénulás-járványok, 2021-ben viszont már csak Pakisztánban és Afganisztánban fordultak elő.

Dr. Takács Mária előadása végén kiemelte: a vírusfertőzések ellen a leghatásosabb védekezés a megelőzés, azaz akár a védőoltás, kézmosás, maszk-használat, karantén, szúnyogirtás, óvszer-használat, háziállatok oltása stb. Rámutatott a diagnosztika fontosságára is, hiszen ha tudjuk mivel állunk szemben, akkor a megfelelő terápiával (tüneti, specifikus) kezelhetjük.

Dr. Takács Mária virológus 1982-ben szerzett biológus-mérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME). 1982-1989 között a SOTE Mikrobiológiai Intézetében dolgozott, és bár főállása már nem a Semmelweis Egyetem, óraadóként, illetve részállásban szinte minden évben részt vesz az Orvosi Mikrobiológia tárgy oktatásában, az intézet munkájában. 1989 óta az Országos Epidemiológiai Központ (korábban Országos Közegészségügyi Intézet, jelenleg Nemzeti Népegészségügyi Központ) Virológiai Főosztályának munkatársa. PhD-fokozatát 1997-ben szerezte meg, klinikai mikrobiológusi szakvizsgát 2006-ban tett, 2009-ben habilitált. 2003-tól a Hepatitis Vírusok Nemzeti Referencia Laboratóriumának vezetője, 2006-tól főosztályvezető, 2014-től 2018-ig főigazgató-helyettes, illetve igazgató. Jelenleg virológus szaktanácsadó. A Semmelweis Egyetemen kívül az BME-n, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és az Állatorvostudományi Egyetemen tart humán virológia kurzusokat. Oktatási tevékenységének elismeréseként 2013-ban címzetes egyetemi tanár címet kapott (BME). 2003-2013 között a Magyar Mikrobiológiai Társaság (MMT) Virológiai Szekciójának vezetője, 2013-tól 2015-ig az MMT főtitkára volt. Kutatási területe elsősorban a vírusok molekuláris módszerekkel történő kimutatása, melyről több mint száz tudományos közleménye jelent meg. Számos hazai és nemzetközi projekt vezetője, résztvevője. Munkásságát több szakmai díjjal ismerték el. A Klinikai és járványügyi virológia című kézikönyv főszerkesztője, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Klinikai és Járványügyi Mikrobiológia tagozatának tagja.

Horváth Dóra
Kiemelt kép: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.