Dr. Poór Gyula számára a díjat a csontritkulás, illetve az ízületi gyulladások kutatása és gyógyítása terén elért rendkívüli eredményei, valamint a Nemzeti Osteoporosis Program kidolgozásában vállalt kimagasló szerepe elismeréseként ítélték oda. „Hatalmas öröm és megtiszteltetés számomra, hogy reumatológusként elsőként kaptam meg ezt a díjat, ami egyben a szakterület elismerése is” – mondta a professzor, aki tudományos pályáját az ORFI-ban kezdte, melynek már húsz éve az igazgatója. Az intézetben dr. Mituszova Mila főorvos, a köszvény legnagyobb szaktekintélyének osztályára került, így adva volt, hogy ő is ezzel a témával kezdjen foglalkozni – idézte fel pályája kezdetét. Kutatásaik fókuszában a köszvényes vesekárosodás állt, mely keretében az ólomexpozíciónak a vesére és az egész húgysav-anyagcserére gyakorolt hatását is vizsgálták, ebből született meg a kandidátusi értekezése is. Néhány éve új értelmezést nyert a terület, mikor a köszvényben meghatározó szerepet játszó húgysavnak a vesebeli kiválasztását szabályzó úgynevezett uráttranszporter enzimeket leírták – magyarázta. Ennek nyomán elkezdték vizsgálni a magyar populációban is, hogy ezeknek az enzimeknek a különböző mutációi milyen változásokat idéznek elő molekuláris szinten. Megállapították, hogy akiknél ezek a mutációk jelen vannak, jelentősen megnő a köszvényre való hajlam – ismertette az eredményeket.
Másik fő érdeklődési területe szintén a metabolikus betegségek csoportjába tartozó kórkép, a csontritkulás; az ez irányú érdeklődése egy amerikai ösztöndíjjal indult – emlékezett vissza. A kilencvenes években egy pályázat keretében hosszabb időt töltött a rochesteri Mayo Klinikán, ahol az osteoporosis egyik legnagyobb szaktekintélye, L. Joseph Melton mellett végzett kutatómunkát. Főleg a combnyaktáji törések okait és következményeit tártuk fel, leírva az állapotot előidéző kockázati tényezőket is – mesélte. A Mayo Klinikán eltöltött eredményes időszak is hozzájárult ahhoz, hogy felkérték a hazajövetele után induló Európai Vertebrális Osteoporosis Study egyik vezetőjének.
Ennek keretében leírták, hogy a hazai lakosság csontdenzitás értékei Európában a legalacsonyabbak között helyezkednek el, és Magyarországon mintegy 600 ezer nőnél és 300 ezer férfinél valószínűsíthető osteoporosis. Erre a munkára épült az általa irányított Nemzeti Osteoporosis Program, mely egyik legfontosabb eleme volt az osteoporosis centrumok magyarországi hálózatának létrehozása.
Lokális, regionális és országos szinten 100 ilyen centrumot állítottunk fel, mindenhol meg kellett teremteni a diagnosztika és a terápia feltételeit, emellett elindítottuk a szakterület gyógyszereinek finanszírozását – részletezte a feladatokat. A széleskörű országos munka hatására a hazai osteoporotikus törések száma jelentősen csökkent – összegezte az eredményeket. Dr. Poór Gyula azután a WHO Osteoporosis Világprogramjának a titkára lett, a legnagyobb nemzetközi szaktekintélyekkel dolgozott együtt, részt vett annak a kiadványnak a kidolgozásában, ami a betegség ma is használt diagnosztikájának és terápiájának alapjait fektette le.
Később egy kevésbé ismert, ritka csontbetegség, a Paget-kór felé fordult a figyelme, ezen irányú kutatásaiban arra keresi a választ, hogy a betegség kialakulásában milyen szerepet játszanak a genetikai illetve a virális tényezők. Dr. Poór Gyula szakmai munkássága erősen kötődik a gyulladásos ízületi betegségekhez, elsősorban a rheumatoid arthritishez is. Mint ismertette, a tévhittel ellentétben ez nem az időskor betegsége, 30-40 éves korban indul, főleg nőknél; a rokkantság jelentős része az ízületi gyulladásból fakad – tette hozzá. Munkatársaival elindították a rheumatoid arthitis kutatását is genetikai, valamint terápiás vonalon egyaránt. A főigazgató elmondta, a betegség még nem gyógyítható, ugyanakkor a rokkantság teljes mértékben megelőzhető, ha a beteg időben megkapja a megfelelő gyógyszeres kezelést, melynek alkalmazására vonatkozó hazai és nemzetközi irányelvek kidolgozásában aktívan részt vett. Munkája eredményeképpen célirányos kezelést, elsősorban az áttörést hozó biológiai terápiát alkalmazó artritis centrumok jöttek létre.
Mind a négy fő kutatási területem úgynevezett multifaktoriális betegség, vagyis több komponens idézi elő; a genetikai faktorok mellett a környezeti vagy életmódbeli tényezőknek is szerepe van a kór vagy az arra való hajlam kialakulásában
– magyarázta az akadémikus, aki magát transzlációs kutatónak tartja, hidat képezve a klinikai és az elméleti kutatások között. A klinikumban feltett kérdésekre az alapkutatás eszközeivel próbálta megtalálni a választ: „Mindig igyekeztem olyan dolgokkal foglalkozni, aminek klinikai relevanciája van” – fogalmazott. A kitüntetettet, elmondása szerint az érdeklődésen túl mindig a segíteni akarás motiválta kutatásai során. „Ha nem értem, hogy mi zajlik a betegben, akkor nem tudom megtalálni azt a molekulát, ami a problémát orvosolni tudja” – vélekedett. A reumatológia egy rendkívül dinamikusan fejlődő terület – emelte ki, hozzátéve, hogy a szemléletünk is teljes mértékben átalakult, ma már rendszerekben gondolkodunk, különböző hálózatok interakciója jellemzi a kutatásokat is. A mozgásszervi, reumatológiai betegségek vonatkozásában a jövőt ezeknek a hálózatoknak a megfejtése jelentheti. Jövőbeli tervei között említette az általa kutatott kórképek patogenezisének a még mélyebb megértését és a terápiás lehetőségek bővítését, eljutva a perszonalizált oki kezelésig.
Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
