Tudományos híradó 4. – Májusi válogatás

Kiterjesztett sportkardiológiai szűrővizsgálatok jelentősége elit kézilabda játékvezetők körében

A sportolók kardiológiai szűrésének jelentősége jól ismert, míg a mérkőzéseken szintén nagy fizikai és mentális terhelésnek kitett játékvezetők szív- érrendszeri (CV) állapotáról kevés információval rendelkezünk. Ezért a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán célunk volt élvonalbeli kézilabda játékvezetők kiterjesztett kardiológiai szűrővizsgálata, ennek részeként az alapvizsgálatokon túl vérvétel, testösszetétel mérés, szívultrahang, spiroergometria, illetve indokolt esetekben további vizsgálatok is történtek.

Összesen 100 NBI, illetve NBI/B kézilabda játékvezető (ffi: 64, kor: 29,0±7,9 év, edzés: 4,3±2,0 óra/hét) eredményeit elemeztük. CV rizikófaktorok tekintetében 24% pozitív anamnézissel rendelkezett, 11% bizonyult túlsúlyosnak, 3% elhízottnak, 15%-uknál mértünk emelkedett szérum összkoleszterint, 20%-uknál emelkedett seLDL-koleszterin értékeket, 38%-uknál emelkedett nyugalmi vérnyomást. A spiroergometria 16%-ban bizonyult pozitívnak terheléses EKG eltérések, 8%-ban kóros terheléses vérnyomás értékek miatt. A szív UH illetve szív MR vizsgálatok során 19%-ban igazolódott követendő eltérés. A Holter EKG egy esetben kamrai ritmuszavart, a szív CT egy esetben szívizom hidat, egy esetben koronária plakkokat igazolt. A játékvezetők 34%-ánál életmódváltást, 4%-ánál vérnyomás- vagy lipidcsökkentő terápia indítását, 21%-ánál vaskészítmény szedését javasoltuk. Eredményeink szerint az elit kézilabda játékvezetők jelentős hányada CV rizikófaktorokkal, illetve megbetegedéssel rendelkezik. Esetükben a fizikai és pszichés stresszhatások növelik az akut CV események kockázatát. Tanulmányunk felhívja a figyelmet ezen populáció kardiológiai szűrésének, követésének, ill. kezelésének fontosságára – mutatott rá összefoglalójában dr. Babity Máté, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Sportkardiológiai Munkacsoportjának PhD-hallgatója és dr. Kiss Orsolya, a Kardiológiai Tanszék adjunktusa.

Az akut ischaemiás stroke interdiszciplináris kezelése

Az akut stroke kezelésében 2015 óta forradalmi változások zajlanak. Lehetővé vált az agyi érelzáródást okozó vérrög eltávolítása az érrendszeren keresztül, röntgen-ellenőrzés mellett felvitt katéterek segítségével, így a legsúlyosabb stroke-ot szenvedett betegek mintegy fele nyerheti vissza önellátásra alkalmas állapotát. E módszerek megjelenésének idején azok elterjedését korlátozta az agyi érrendszeri betegségek kezelésében jártas és tanult neurointervenciós szakemberek szűk létszáma. Az eltelt 5 évben az ezirányú képzés rohamosan felgyorsult, az ilyen beavatkozások száma pedig hazánkban tízszeresére növekedett, egyes területeken vagy országokban azonban a szakember-ellátás ma is akadályt jelenthet.

E probléma enyhítésére, az egyes szakterületek között hosszan folytatott polémia eredményeként, az európai neurointervenciós közösséget képviselő European Board of Neurointerventions (EBNI) és az invazív kardiológusokat reprezentáló ESC (European Society of Cardiology) Stroke Tanács kompromisszumos ajánlást dolgozott ki a kardiológus kollégák képzésére, melynek eredményeként aktívan részt tudnak venni stroke intervenciós munkacsoportokban – foglalta össze dr. Szikora István egyetemi docens, az Idegsebészeti Tanszék Neurointervenció Tanszéki Csoportjának tanszéki csoportvezetője.

ELVISort: Látens változók meghatározása és azok automatikus csoportosítása

A mélyagyi elektródákkal mért jelek feldolgozása egyre bonyolultabbá és teljesítményigényesebbé válik a több csatornával bíró elektródák esetén. Az eddig ismert konvencionális rendszerek különböző megoldásokat használtak az agyi extracelluláris jelek (ún. spike-ok) azonosítására, azonban nagy csatornaszámú elektródák esetén, ezek vagy offline feldolgozást biztosítanak, vagy ha mégis valós időben képesek feldolgozni az adatokat, ezen algoritmusok pontossága elmarad az offline társaikétól.

Jelen munkában egy olyan mesterséges neurális háló-architektúrát alkalmaztunk, mely képes az elektrofiziológiai jelek valós idejű feldolgozására, miközben a teljesítménye a lassú, offline rendszerekével közel azonos. Mindezt egy olyan „end-to-end” architektúrában valósítottuk meg, ahol a konvencionális fázisokat (spike detekció, tulajdonság kiemelés, csoportosítás) egyetlen neurális háló váltja fel. A neurális háló a nem-spike jeleket egy külön csoportként kezeli, így a detekciót és a csoportosítást sikerült egybefűzni, míg a tulajdonság kiemelést a neurális háló automatikusan megtanulja: a tanulás során a háló az extracelluláris jelek azon tulajdonságait „választja ki”, melyek segítségével jól elkülöníthetőek a különböző idegsejtektől eredő extracelluláris jelek. A kutatás során kifejlesztett rendszer főképp az elektrofiziológiai kutatásokban lesz hasznosítható a valós idejű, idegi aktivitások vizsgálatára, a későbbiekben pedig az agy-számítógép interfészek részeként kerülhet szélesebb felhasználásra, ahol az algoritmus által kiértékelt elektrofiziológiai jel alapján történne a különböző végtag protézisek irányítása.  – hívta fel a figyelmet összefoglalójában dr. Rokai János, a Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója.

A rövid összefoglalókat a tudományos publikációk szerzői készítették.

Fotó: a publikációkból származó képek