Dr. Szendrői Miklós egyetemi tanár, az Ortopédiai Klinika volt igazgatója és fia, dr. Szendrői Attila, az Urológiai Klinika adjunktusa mindketten édesapjuk példáját követve választották az orvosi pályát. Mindkettejük számára fontos az egyetem hármas egysége, a gyógyítás, oktatás és kutatás, ami véleményük szerint sok munkával, de rengeteg örömmel is jár. Cikksorozatunkban olyan családtagokat mutatunk be, akiket a Semmelweis Egyetem is összeköt, és a családban generációról generációra öröklődik az orvos-, egészségtudományi hivatás.
Dr. Szendrői Miklós édesapja, dr. Szendrői Zoltán is az egyetemen kezdte pályafutását: az Urológiai Klinikán Babits Antal professzor mellett nevelődött. Később, politikai okok miatt kénytelen volt vidéken, Székesfehérváron folytatni munkáját – emlékezett vissza dr. Szendrői Miklós. Itt a semmiből alapított egy urológiai osztályt, és az azt kiszolgáló speciális egységeket (ultrahang, angiográfia, andrológiai szakrendelés) is elindított – tette hozzá. A professzor úgy látja, édesapja szívesen maradt volna Budapesten, ugyanakkor Székesfehérváron nagyon szerették őt, az akadémia doktoraként a kórház tudományos igazgatói posztját is betöltötte, később posztumusz Szent György-emlékérmet kapott, és a kórház műtőjét is utána nevezték el – sorolta büszkén dr. Szendrői Miklós.
Saját pályaválasztásáról szólva elmondta, annak idején két út állt előtte: az egyik lehetőség az volt, hogy üzletkötő lesz, nagyon szerette ugyanis az idegen nyelveket, de üzleti érzéke saját bevallása szerint sosem volt erős; végül az orvosi hivatást választotta. Meghatározó élményként említette, amikor néhányszor édesapjának asszisztálhatott, aki óva intette attól, hogy ő is urológus legyen, mert így mindig hozzá hasonlítanák – idézte fel dr. Szendrői Miklós. Így tehát amikor lediplomázott, több helyre is beadta a pályázatát, és a harmadik helyen megjelölt I. Sz. Patológiai Intézetbe került. Itt Lapis Károly professzor – akinek elmondása szerint nagyon sokat köszönhet – irányítása alatt 6 évig dolgozott.
Mint mondta, mindig is klinikus szeretett volna lenni, de nagyon élvezte a szövettant is, így amikor az akkori igazgató Vízkelety Tibor és dr. Csató Zsuzsa az Ortopédiai Klinikára hívták dolgozni, napközben a műtőben dolgozott, elsajátította az ortopéd sebészetet, délutánonként a szövettanokat válaszolta meg 14 éven keresztül – emlékezett vissza dr. Szendrői Miklós. Később Vízkelety professzortól vette át a klinika vezetését 43 éves korában, az orvosi kar akkor legfiatalabb tanszékvezetőjeként. Erről a posztról 22 év után, 2017-ben köszönt le. Felesége, dr. Kubinyi Márta szintén orvos, belgyógyász, de nem gyakoroltak nyomást a gyerekekre, nem is választotta más ezt a pályát Attilán kívül – mondta. Attila három testvére közül az egyik pszichológus, a másik környezetmérnök, a harmadik pedig pénzügyekkel foglalkozik.
„Egyik legkorábbi emlékem egész pici koromból, amikor rádöbbentem, hogy vannak olyanok, akiknek a szülei nem a betegágy mellett dolgoznak” – emlékezett vissza dr. Szendrői Attila. Nagyszülei mind a Semmelweis Egyetemre jártak, sőt, apai dédapja, Kubinyi Pál is, aki az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója volt, fia, Kubinyi János pedig a II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán volt adjunktus, majd a Szent Margit Kórház szülészeti osztályát vezette. A példa tehát adott volt, eleinte mégis a biológus pályán gondolkozott dr. Szendrői Attila, végül az orvosi hivatás mellett döntött.
„Nehezebb is volt, meg könnyebb is Szendrői névvel orvosnak tanulni. Gyakran kerültem professzorokhoz vizsgázni, jobban szem előtt voltam, ha rossz jegyet kaptam, kellemetlen volt” – idézte fel. „Édesapám azt mondta, hogy csak akkor menjek ortopédusnak, ha semmi másnak nem tudom magamat elképzelni, mert velem lesz a legszigorúbb, nehogy felmerüljön akár a gyanúja is annak, hogy engem valamivel segít” – mondta. Ekkor elgondolkozott rajta, hogy mielőtt a klinikumban helyezkedik el, a patológián szerez biztos alapokat, de közben dr. Romics Imre, az Urológiai Klinika akkori igazgatója állást ajánlott neki, a megtisztelő lehetőségen pedig kapva kapott – meséli. Mint mondja, nagyon jól esik neki, ha a klinikán az idősebb kollégák családtagjairól mesélnek történeteket, és mindig büszkén tekint a referálóra menet a klinika „múzeumára”, ahol nagyapja munkássága is bemutatásra kerül.
Dr. Szendrői Miklós számára nemcsak a gyógyítás, hanem a tudományos munka szempontjából is példát jelentett édesapja, aki fiatalon lett az akadémia doktora, könyveket, könyvfejezeteket írt. „Lapis professzortól is azt tanultam, hogy te vagy a felelős, hogy tudományos igénnyel fel is dolgozd annak az eredményét, amit csinálsz” – mondta. Az ortopéd professzor számára nagyon fontos az egyetem hármas egysége, ami sok munkával, de rengeteg örömmel is jár. Elmondása szerint az egyik legjobb dolog számára, amikor megoszthatja a tudását a diákokkal. Emellett a többi között három tankönyv szerzője is.
„Amikor eldöntöttem, hogy orvos leszek, tudtam, hogy mindez mivel jár: láttam, hogy milyen az, amikor az ember ügyel, hétvégén az előadását rakja össze, nyári szünetben tudományos munkát végez strandolás helyett, vagy, hogy milyen az, ha valaki aggódik a betegéért, hétvégén is bemegy hozzá” – mondta dr. Szendrői Attila. Ő ebben a szemléletmódban látja a családi példa legnagyobb előnyét: az értékrendben, miszerint a legfontosabb a beteg érdeke, az oktatás és a tudományos munka. Mint rávilágított, az évfolyamtársai jelentős részének mindezt meg kellett tanulnia, és sokan vannak, akik nem tudtak az egyetemi léttel azonosulni. Mindezt összeegyeztetni a családi élettel szintén kihívás – tette hozzá az adjunktus.
A családról szólva édesapja hozzátette, hogy minidig is igyekezett minél többet együtt lenni gyermekeivel, ma pedig kilenc unokájával űzik a közös hobbikat, például a síelést. Dr. Szendrői Attila egyik fia, a 14 éves Matyi egyébként épp egy síbaleset után kezdett el szimpatizálni az orvosi pályával – mesélték.
Arról, hogy mit jelent számára a Semmelweis Egyetem, dr. Szendrői Miklós elmondta, mindig is fontosnak érezte az egyetemi polgári létet: már egyetemistaként is összegyetemi bridzsversenyeket szerveztek, majd teniszezni kezdett és máig az egyetem színeiben játszik. Intézetvezetőként egyebek mellett közös kirándulásokat, síeléseket szervezett a kollégák és családjaik számára, valamint minden ősszel kerti partyt saját otthonában.
„Büszke vagyok rá, hogy itt dolgozom, mert ennél feljebb szerintem nincs: egyetem után ott maradni az alma materben nagy megtiszteltetés” – mondta dr. Szendrői Attila. Hozzátette, hogy az Urológiai Klinikán az előző és mostani vezetője is sokat tesz a közösségért, évente több ünnepségük is van, de kirándulni is járnak, közösen futnak. Mélyebb emberi kapcsolatok szerinte klinikán belül tudnak kialakulni, de egyetemszerte jó kollegiális viszonyokat ápol: „19 éve dolgozom itt, mindenhol van olyan ismerős, akivel fel tudom venni a kapcsolatot szakmai kérdésekben. Ez a háló, amit az egyetem jelent, biztonságot ad”.
Keresztes Eszter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
(Az interjúk és a fotók még a járványhelyzet előtt készültek.)
Generációk az egyetemen című, a 250-es jubileumi év alkalmából indított cikksorozatunkban olyan egyetemi polgárokat mutatunk be, akik egyetemünk nagyjainak leszármazottai, illetve olyan családtagokat, akiket a Semmelweis Egyetem is összeköt, és a családban generációról generációra öröklődik az orvos-, egészségtudományi hivatás. A cikksorozat további részei megtekinthetők a Semmelweis 250 jubileumi honlapon.
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
