A hazai ellátórendszer struktúráját ismertetve dr. Balogh Zoltán emlékeztett arra, hogy az alapellátás két nagy része az egészségügyi alapellátás és a szociális alapszolgáltatás. Az Ápolástan Tanszék vezetője kitért arra is, hogy hazánkban a két terület szakemberei között a beteg az elsőszámú összekötő kapocs, számos nemzetközi példa van ugyanakkor arra, hogy akár közös szakmai irányítás alatt szorosabb együttműködésben is dolgozhatnak az érintettek.
Az egészségügyi alapellátás szereplői többek között a családorvosi-, a védőnői-, valamint a foglalkozásegészségügyi szolgálat, míg a szociális alapszolgáltatások közé tartozik például az étkeztetés, a házi segítségnyújtás, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a közösségi ellátások, vagy éppen a nappali ellátás. Az alapellátás speciális szolgáltatása az otthoni szakápolás, ami az alap- és járóbetegellátás közötti ellátási formaként létezik Magyarországon 25 éve – részletezte.
Az otthonápolás formái:
- a laikus segítségnyújtás (hozzátartozó, szomszéd, barát, vagy éppen karitatív szervezet biztosítja alapképzettség nélkül, az alapápolási ismeretek birtokában)
- házi segítségnyújtás (szervezett szociális alapszolgáltatás, amelyet az önkormányzatok nyújtanak nyugdíjhoz mérten megállapított térítési díj ellenében; ide komplexebb, szakmai tudást is igénylő feladatok tartoznak, így például az öltözés segítése, étkeztetés, bevásárlás, fürdetés, a gyógyszer és a segédeszközök kiváltása, stb.)
- házi ápolás (alapvető ápolási beavatkozások, krónikus beteg gondozása, amelyet a közösségi szakápolók nyújtanak a háziorvosi rendelőben, vagy a beteg otthonában)
- otthoni szakápolás (kórházi kezelést kiváltandó ellátási forma, a biztosított otthonában, kezelőorvosának rendelésére szakképzett ápoló által nyújtott tevékenység)
Dr. Balogh Zoltán kiemelte, az otthonápolásnak számos előnye van, ezek közé tartozik, hogy a beteg a megszokott környezetében tud maradni és egyénre szabott kezelési program valósulhat meg. Az ilyen típusú tevékenység során valós együttműködés jön létre az egészségügyi és a szociális ellátás között, és a kórházi kezeléssel összehasonlítva költségkímélőbb is. Otthonápolás a beteg háziorvosának szakmai felügyeletével és elrendelésével végezhető, az ebben résztvevő szakemberek minisztériumi rendeletekben szabályozott módon, szakmai protokollokban lefektetett elvek szerint tevékenykednek.
Az otthonápolást végző team számos szereplőből áll az ápolókon, gyógytornászokon át a logopédusokig. Otthoni szakápolás keretében szerteágazó tevékenységek láthatók el, így a szondatáplálás, műtéti és krónikus sebek ellátása, tracheális kanül tisztítása, folyadékpótlás, parenterális táplálás, tartós fájdalomcsillapítás. Kitért arra is, hogy egyre gyakoribb a haldokló betegek otthoni szakápolása is.
Előadása második felében dr. Balogh Zoltán egy esettanulmányon keresztül számos gyakorlati ápolási és gondozási tanácsot is adott. Bemutatta, hogy mi mindent kell átgondolni, ha kórházi kezelésről hazaérkező hozzátartozónknak az otthoni ápoláshoz és rehabilitációhoz szakavatott segítségre van szüksége. Az otthoni környezetet ugyanis az ápolási szükséglethez kell igazítani. Első lépés a megfelelő szoba kiválasztása, majd át kell gondolni az ágy megközelíthetőségét, megfelelő, tisztítható, felfekvés kialakulását gátló matracra van szükség, a különböző ágy körüli kiegészítő eszközökkel pedig komfortosabbá lehet tenni a beteg életét. Felmerülhet a szobai wc kialakítása, körültekintést igényel a fürdőszoba akadálymentesítése, biztonságossága. Ismertetett olyan eszközöket is, amelyek a helyzet- és helyváltoztatást és az önálló életvitelt, valamint a kommunikációt, kapcsolattartást támogatják.
Az előadás diasora ide kattintva nézhető meg.
Dr. Balogh Zoltán a korábbi Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán szerzett diplomás ápoló, majd gyógytornász képesítést 1994-ben, illetve 95-ben, mesterképzését az Egyesült Királyságban, az Exeter Egyetemen folytatta. 2008-ban PhD-fokozatot szerzett, értekezése témája az ápolóképzés fejlesztése volt a közösségi ápolás területén. Első munkahelye a Dél-pesti Jahn Ferenc Kórház és Rendelőintézet Pszichiátriai Betegfelvételi Osztálya volt, ahol 1988-ban segédápolóként kezdett, majd 1994-96 között diplomás ápolóként tevékenykedett. 2009-ben a Semmelweis Egyetem ETK Ápolástudományi és Egészségpedagógia Intézet Ápolástudományi Tanszékének vezetője lett. Az általa oktatott tárgyak között van egyebek mellett az alapellátás, közösségi ápolás; az ápolásvezetés és irányítás; valamint az ápoláskutatás. 2004 óta a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
