Tudományos híradó 1. – februári válogatás

Módszertan a HALT diagnosztizálására és klinikai jelentőségének értékelésére

A European Heart Journal Cardiovascular Imaging folyóiratban megjelent cikk a transzkatéteres aortabillentyű beültetés (transcatheter aortic valve implantation, TAVI) témáját érinti. Mint azt dr. Karády Júlia, a Semmelweis Egyetem PhD-hallgatója, a cikk elsőszerzője összefoglalta: a TAVI ismert szövődményeként a műbillentyű tasakokon trombotikus felrakódás alakulhat ki, amely alacsony denzitású megvastagodásként (hypoattenuated-leaflet thickening, HALT) ábrázolódik a CT-felvételen. A HALT kiterjedésének megítélésére nem áll rendelkezésre standard kvantitatív mérési módszer, valamint a HALT jelenlétének, illetve mennyiségnek a klinikai jelentősége is ismeretlen. A kutatás célja egy objektív, kvantitatív módszertan kidolgozása volt a HALT diagnosztizálására és klinikai jelentőségének értékelésére.

A RETORIC (RulE out Transcatheter aOrtic valve thRombosis with post Implantation Computed tomography) prospektív kohorsz vizsgálat keretein belül, TAVI-t követően a betegeket szív-CT-vel, szívultrahanggal és koponya MRI-vel vizsgálták a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. A kutatócsoport által elsőként alkalmazott mérési módszer segítségével megállapították, hogy TAVI-t követően a szív-CT-vel detektált HALT mértéke szoros összefüggést mutat a szívultrahang-vizsgálattal diagnosztizált műbillentyű funkció romlásával. Azonban a HALT mennyisége nem mutatott összefüggést az MRI-vel azonosított agyi iszkémiás eltérésekkel és az össz-halálozással (medián két és féléves követés során).

Az alvási orsók réteges profilja az embereknél

Az alvásunk túlnyomó részét non-REM alvásban töltjük. Ahogy dr. Ujma Péter, a Magatartástudományi Intézet egyetemi tanársegédje összefoglalta: ez a fajta alvás jelentkezik először ha elalszunk és ez pótlódik homeosztatikusan elsőként, ha alvásmegvonásban részesülünk, úgyhogy valószínűleg ez az alvás funkcionálisan legfontosabb része. A non-REM alvás közben EEG-vel akár a fejbőrről is felvehető agyhullámok közül a legjellemzőbbek közé tartoznak az úgynevezett alvási orsók, amelyek közül percenként akár hat-nyolc is megjelenik.

Az alvási orsókkal kapcsolatos egy elmélet azt vetette fel, hogy a talamusz két különböző, az agykéregbe vetítő pályarendszere felelős a különböző típusú orsókért: a főleg a mélyebb rétegekbe és jól körülhatárolt agyterületekre vetítő „core” rendszer felelős a gyors és az agykéreg kis területén megjelenő lokális orsókért; míg a „matrix” rendszer a felszíni rétegekbe, széles agyterületekre vetít és inkább a lassú és globális orsók keletkezéséért felelős. A Neuroimage című lapban megjelent tanulmány ezt a hipotézist vizsgálta négy epilepsziás betegen. A legfontosabb eredmény szerint a korábbi feltételezésekkel ellentétben sem az agyfelszínen mért alvási orsók kiterjedése, sem azok frekvenciája nem befolyásolta, hogy melyik agykérgi rétegben járt együtt aktivitással. Nagyjából az összes orsótípust ugyanaz a jellegzetes agykérgi aktivitás kísérte, megcáfolva a „core” és „matrix” hálózatok különleges szerepével kapcsolatos elképzeléseket. Az eredmények alapján inkább az tűnik valószínűnek, hogy bár a talamuszt az agykéreggel összekötő pályarendszerek közül sokféle képes kisebb, izolált orsókat létrehozni – ezért fedeztek fel néhány extrém lokális orsót gyakorlatilag az összes mérési ponton – a legtöbb alvási orsót mégiscsak egy egységes, sztereotip, az agykéreg felső részét egységesen behálózó pályarendszer hozza létre.

A morfin biztonságosan alkalmazható lehet a koszorúér-beavatkozással kezelt szívinfarktusos betegeknél

A szívet ellátó koszorúerek egyikének hirtelen elzáródása szívinfarktust okoz, melyet legtöbbször EKG-eltérés (az ST szakasz megemelkedése) jelez. Ilyenkor a legnagyobb esélyt a súlyos következmények elkerülésére és a túlélésre az ér mielőbbi fémháló-beültetéssel történő ellátása nyújtja. Az ér tartós nyitva maradásához azonban nélkülözhetetlen a vérlemezkék összecsapódását gátló gyógyszeres kezelés. Ennek laboratóriumi hatásosságát viszont a betegséggel járó fájdalom, a halálfélelem és a tüdőpangás leküzdéséhez gyakran szükséges morfin gátolja – utóbbi az elhalt szívizomterület nagyságának növekedéséhez és megnövekedett halálozáshoz is vezethet. Ezen laboratóriumi gyógyszerkölcsönhatás túlélésben játszott tényleges szerepéről azonban kevés adat áll rendelkezésre – magyarázta dr. Hizoh István, a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Tanszékének adjunktusa és dr. Domokos Dominika, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika klinikai szakorvosa és PhD-hallgatója. Regiszter-vizsgálatukban 1255 koszorúér-beavatkozással kezelt beteget követtek átlagosan 7,5 éven át. Eredményeik szerint – a módszer jellegéből adódó torzítás statisztikai módszerekkel való kiküszöbölése után – a morfinnal kezelt és a morfint nem kapó betegek túlélése nem különbözött. Ez arra utal, hogy a morfin az invazíven kezelt szívinfarktusos betegek ellátása során is biztonságosan alkalmazható lehet a fájdalom, halálfélelem és tüdőpangás kezelésére.

Elkészült a nehezen kezelhető reumatiod arthritiszes betegek EULAR definíciója

Az ízületek gyulladásos elváltozásával járó reumatoid artritiszben szenvedő betegek ún. „nehezen kezelhető” csoportjának terápiájához vihet közelebb az az Annals of the Rheumatic Diseases-ben megjelent publikáció, amelyben első lépésben definiálták, hogy kik sorolhatóak ebbe a betegcsoportba. Mint azt dr. Nagy György, a Reumatológiai és Klinikai Immunológiai Tanszékének vezetője összefoglalta: a témában 32 fős, európai-szintű munkacsoport jött létre az irányításával, amelyben a reumatológus szakorvosok mellett szakdolgozók, pszichológusok és az érintett betegek is képviseltetik magukat. A most publikált definíció összeállításához a munkacsoport egy kérdőívet készített, amelyet több mint 400 európai reumatológus töltött ki.

Korábbi cikkünk a témában ide kattintva olvasható.

Étkezési rendellenességek jellemzői a magyar orvostanhallgatók körében: változások 1989 és 2011 között

Az evészavarok a modern civilizációs betegségek közé sorolhatók, legismertebb képviselőjük az elhízás mellett az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Mivel ezeket sokáig a nyugati kultúra betegségeinek tartották, fontos kérdés volt, hogy Magyarországon milyen az elterjedtségük. Az első ilyen felmérést 1989-ben végezték debreceni orvostanhallgatók között: kiderült, hogy az evészavarok hazánkban is megjelentek, mégpedig a nyugati országokhoz hasonló gyakorisággal. Ezt a vizsgálatot ismételték meg két évtized után, 2010-11-ben Debrecenben és a Semmelweis Egyetemen – mutatott rá dr. Túry Ferenc, a Magatartástudományi Intézet egyetemi tanára. A Journal of Behavioral Addictions lapban közölt eredmények arról tanúskodnak, hogy az anorexia enyhébb formáinak gyakorisága nők között 0,3%-ról 2,5%-ra emelkedett, valamint a férfiak között a fogyást szolgáló viselkedésformák 8,9%-ról 14,6%-ra emelkedtek. Ez az evészavarok növekvő fontosságára utal a pszichiátriai ellátásban. Hasonló vizsgálatok az átlagnépességben is szükségesek.

Beültethető eszköz segíti annak in vivo igazolását, hogy a gyulladásos válasz hízósejt eredetű extraceluláris vezikulák révén átterjed a hízósejtek lokális hálózatára

A hízósejtek a szervezet számára nélkülözhetetlen immunsejtek, melyek kis számuk ellenére hatékonyan részt vesznek a kórokozókkal szembeni küzdelemben. Munkánk során GFP-transzgenikus egerek hízósejtjeit vizsgáltuk, melyek citoplazmájában zölden „világító” fluoreszcens fehérjét tartalmaznak – foglalta össze Visnovitzné dr. Vukman Krisztina, a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet tudományos munkatársa. Kísérleteikben GFP+ hízósejteket tartalmazó diffúziós kamrákat ültettek egerek hasüregébe. A kamrákból a sejtek nem, azonban az általuk termelt extracelluláris vezikulák (EV-k, vagyis membránnal körülvett hólyagocskák) kijuthattak az állatok hasüregébe, így a hízósejt eredetű EV-k hatását elsőként vizsgálhatták in vivo. Igazolták, hogy a kamrát határoló membrán pórusain keresztül a hashártyaüregbe kibocsátott extracelluláris vezikulálat elsődlegesen a lokális hízósejtek vették fel, és amennyiben a hízósejteket kamrába beültetés előtt gyulladásos stimulusnak tették ki, úgy az in vivo általuk kibocsátott vezikulák a hasüregi nyugvó hízósejtek gyulladást serkentő citokin TNFα  (tumor nekrózis faktor-α ) termelését indukálták. A Journal of Extracellular Vesicles folyóiratban közölt eredmények és a bemutatott in vivo kísérleti rendszer segítségével igazolták, hogy a kisszámú hízósejt az élő szervezet egyes lokális kompartmentjeiben hatékony hálózatszerű kommunikációra képes EV-k révén, és így térben ki tudja terjeszteni a védekezésben szerepet játszó, proinflammatorikus választ. A kutatás eredményei, illetve az abban bemutatott rendszer lehetővé teszi nem csak a hízósejtek, de bármilyen más, a kamrába beültetett sejt extracelluláris vezikuláinak élő szervezetben való vizsgálatát.

A rövid összefoglalókat a tudományos publikációk szerzői készítették. 
Szerkesztette: Szabó Ádám, Dobozi Pálma

Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem (illusztráció); az ábrák a linkelt publikációkból származnak