Súlyos betegség után elhunyt dr. Varga Zsuzsanna, a Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszék főiskolai tanára.
2021.01.28. éjszakáján rövid, de súlyos betegség miatt hagyta itt Zsuzsi a földi létet, otthonában, családja körében. Hiszem, hogy a betegség nem győzte le, mivel ő teljesen belenyugodva a sors és Isten akaratába, életével elégedetten távozott. Betegségével békét kötött. Utolsó beszélgetéseinkben melegen gondolt vissza szüleire, gyermekkorára, szeretettel emlegette csodálatos férjét és családját, tökéletes unokáit. Örömmel idézte fel a barátaival töltött kellemes órákat, a hosszabb-rövidebb beszélgetéseket. Hálás volt, hogy itt taníthatott több mint 25 évet a Dietetika Tanszéken. Büszke volt tanítványaira, akik, ahogy maga is megtapasztalta, nagy empátiával fordulnak a betegek felé, és emberséget visznek a rideg kórházakba még a nehéz időben is. Kérte, hogy mindenki szeretettel oktassa őket – mint ahogy ő is tette ezt korábban. Hallgatói emberként és tanárként is felnéztek rá, szerették.
Néhány gondolat a kollégáktól amit, nyugdíjba vonulásakor írtak róla, neki:
„Mondhatni, hogy Zsuzsi egy vérbeli reneszánsz ember, aki mind a tudományok, mind a természet, mind a művészetek és sport megismerésében és művelésében (!) is sokoldalúan járatos, elkötelezett. Ő egy igazi polihisztor.”
„….. úgy éreztem, mintha valamennyiünk nővére lenne…..”
„Mindig vidám személyisége, kissé fanyar humora, pozitív gondolkodásmódja ragadott meg.”
„Nagyon szeretem Őt, és arra gondolok, hogy Ő is engem, mert az ember csak attól kér szívességet, akit szeret és becsül. Pl. nadrághajtóka felvarrás, harisnyalyuk eltüntetés.„
„Zsuzsi, az igazán jó és lelkiismeretes Tanár, az odaadó és aggódó Anya, a mindent bevállaló Nagymama, a közösség Mozgatórugója, a társaság Központja, a kirándulások Főszervezője…!„
„Hát Ő,…… egy csodálatos teremtmény. Ennyi.”
„….a legrugalmasabb, legelevenebb ember, akit valaha ismertem, és pont e két tulajdonsága miatt példaképnek tekintem….”
„Zsuzsi számomra egy olyan mesehős, aki fáradhatatlanul kutatja a jót azért, hogy a többiek életét szebbé és jobbá tegye.”
Zsuzsinak még lett volna dolga itt a Földön. Teli volt tervekkel, de elfogadta, hogy ennyi jutott, és hálás volt mindenért. Az egyik kedves idézetét még éppen volt ideje gyönyörűséges kalligrafált betűkké formálni. Ezt szerette volna még többször leírni, és sok barátjának átadni, mert őszintén hitt a mondanivalójában – de erre, már nem jutott ideje.
„Csak az a szép, mit másnak megmutattál.
Csak azt tudod, mit másnak tanítottál.
Csak az tiéd, mit másnak odaadtál.
És nem fázol, ha van, kit betakarjál.” (Dánielisz Éva)
Zsuzsi! Már többé nem fogod megkérdezni, hogy: „Na, mi újság a tanszéken?” Már most hiányzol. Isten nyugosztaljon, legyen neked könnyű a föld!
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
