Megemlékezést tartottak az Urológiai Klinika alapításának száz éves évfordulóján a klinika aulájában szervezett ünnepségen. Szent Libóriusz, az urológusok védőszentjének májusban felavatott szobra mellett mondott beszédet dr. Kellermayer Miklós, az Általános Orvostudományi Kar (ÁOK) dékánja, dr. Nyirády Péter klinikaigazgató és dr. Flaskó Tibor, a Magyar Urológus Társaság elnöke.

„Megszentelt helyen állunk, hiszen idén májusban dr. Pákozdi Imre lelkész itt szentelte fel Madarassy István Kossuth-díjas szobrászművész alkotását, amely az urológia védőszentjét, Szent Libóriuszt ábrázolja” – emelte ki ünnepi beszédében dr. Kellermayer Miklós, az ÁOK dékánja. Felidézte, hogy Libóriusz, a nagy keresztényüldözést követő korszak püspöke 49 éven át szolgált hivatásában, ez idő alatt töretlenül fáradozott a keresztény hit terjesztésén, templomokat emelt, papokat szentelt. Halálát követően nyughelyén rendszeresen történtek csodás gyógyulások, főleg a húgyúti kövességben szenvedők körében – emlékeztetett a dékán. Talán ellentmondásosnak tűnik egy egzakt, természettudományos rangra törekvő ikonikus egyetemi klinika és egy csodatévő szent közötti bensőséges kapcsolat. A természettudomány szerinti csoda ugyanis bár nem lehetetlen, olyan esemény, amelynek bekövetkezési valószínűsége kisebb, mint tíz a mínusz tizenkettediken. Azonban a csoda nem más, mint egy személyes történet, az itt és most, térbeli és időbeli erőterében, és nem véletlen, hogy a csodának tartott események pont az orvostudomány terén tapasztalható, fájdalommal, szenvedéssel átszőtt, személyes sorsokhoz kapcsolódnak – fogalmazott dr. Kellermayer Miklós. Kívánom, hogy a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikája a következő száz évben is mécsesként világítson, az egzakt orvostudomány élharcosaként és Szent Libóriusz áldó figyelmének árnyékában szolgálja betegei testi és lelki gyógyulását – hangsúlyozta a dékán.

Galéria

4kép

Dr. Flaskó Tibor, a Magyar Urológus Társaság elnöke a történelem fontosságáról beszélt, ami alapot ad nemcsak a jelennek, de a jövő építésének is – fogalmazott. Beszédében felidézte a klinikának és jogelődjeinek történetét, valamint a szakterület hazai úttörőit is, köztük Illyés Gézát, a tanszék első vezetőjét  majd sorra vette a klinikaigazgatóit, akik mind hozzájárultak annak fejlődéséhez.

Meg kell állnunk, hogy visszatekintsünk és hálát adjunk az elmúlt száz év eredményeiért, sikereiért – hangsúlyozta köszöntőjében a klinika igazgatója. Dr. Nyirády Péter kiemelte, a világ ugyan sokat változott száz év alatt, de az oktatás, a kutatás és a gyógyítás alapértékei most is ugyanazok: fáradtságot nem ismerve, minden körülmények között kitartóan és alázattal szolgálni gyógyulásért küzdő betegeinket; szeretettel, odaadással és megértéssel fordulni diákjainkhoz, számukra tudásunk legjavát átadni; és mint névadónk, Semmelweis Ignác, ellentmondást nem ismerve, akár a meg nem értés és el nem fogadás bélyegét is magunkon viselve, folyamatosan kutatni a betegségek okát, a hatékonyabb gyógyítás lehetőségét és pontosabban megismerni az emberi szervezet működését. Dr. Nyirády Péter kiemelte: a klinika történetéhez híven a jelenlegi munkatársak ars poeticája is az, hogy nemcsak a betegek külső bajait gyógyítják és kezelik, de a lélek ápolására is hangsúlyt fektetnek. Az igazgató felidézte Szent Libóriusznak, az urológia védőszentjének alakját. „A test és a lélek összefonása, a gyógyítás és ápolás lelkisége vezetett bennünket arra, hogy a centenáriumra szobrot emeljünk, ami minden hozzánk belépőt emlékeztethet és lelkiekben is segíthet elsősorban a gyógyulásban, de sokszor a hittel és méltósággal viselt betegségben és szenvedésben is” – fogalmazott. Szent Libóriusz lelkülete hasson át bennünket és betegeinket, hogy feladatunkat és ránk szabott sorsunkat hittel teljesítsük – zárta ünnepi beszédét dr. Nyirády Péter.

Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem 

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.