2018. december 24-én, 81 éves korában elhunyt dr. Kaán Miklós egyetemi tanár, a Fogorvostudományi Kar Fogpótlástani Klinika egykori igazgatóhelyettese, a Magyar Orvosi Kamara egykori elnöke.
Tisztelt Professzor Úr, kedves Miklós!
Két ünnep között kaptam a hírt Fiadtól, hogy nem bírtad tovább a harcot, legyőzött a kór. Furcsa, de az első gondolat, ami eszembe jutott, teljesen hétköznapi és földhözragadt volt, semmi magasztos. Egyszerűen az, hogy elkéstünk. Egy éve határoztam el, hogy újra elővesszük azt a filmet, amit úgy jó húsz évvel ezelőtt közösen készítettünk. A motivációt az adta, hogy az ifjú fogorvostanhallgató generációt vizsgáztatva, ha valaki funkciós lenyomatvétellel kapcsolatos tételt húz, még a legjobb tanulók esetében is hiányérzetem marad, aminek egy magyarázata lehet csak, mi csinálunk valamit rosszul, mi nem mondunk valamit érthetően a hallgatóknak. Pedig igazság szerint a tankönyvünkben, ami hihetetlen módon elavult mára, pont a Te általad jegyzett fejezetről mondható el, hogy a leginkább aktuális ma is, rajta fogott legkevésbé a kor. Bizony, az általad leírt komplex funkcionális szemlélet ma ugyanúgy igaz és követendő, mint volt húsz éve, csak be kell tartani, és nem marad el az eredmény. Azt hiszem, nem a pátosz mondatja csak most velem, de ha ez nem magyarul született volna, akkor nemzetközileg ünnepelt és megszámolhatatlanul citált elméletről beszélnénk. A film újra vágásával azokra a momentumokra, szakmai nüanszokra szeretnénk felhívni a figyelmet, amikről látjuk, hogy a hallgatók számára nem világosan érthető. Hát, ezt szerettük volna még bemutatni Neked, és a mondandónk tolmácsolásához ugyanúgy Unokád közreműködését terveztük kérni, mint amikor a Fogpótlástani Társaság emlékérmének átvételekor is Réka volt segítségünkre. Az egyes munkafolyamatok szerinti újra rendezés a napokban készült el, amit – a hír hallatán – megnéztem még egyszer. Azt hiszem, Te is elégedett lennél.
Az Élet úgy hozta, hogy volt lehetőségem Veled többször, magánemberként is találkozni, beszélgetni és mindig megállapíthattam, hogy egy olyan korból maradtál itt tanúként, amelyet a mai fiatal generáció csak elbeszélésekből, filmalkotásokból ismerhet, és el sem hinné, hogy egyszer ilyen világban is éltünk.
Természetesen voltak, amiben nem értettünk egyet, de egy dolog akkor is bizonyos volt, azonos dolgokat láttunk értéknek, megkérdőjelezhetetlennek és ma már, az idő távolából nézve a különbségek elhalványultak, valószínűleg hozzáöregedtem, hozzáértem én is, és ma már én is másként látok dolgokat, és maradt az érték, ami a közös. A tudás, előrehaladás mértékegységeként csak a munkát tudtad mindig elfogadni, ezt tartottad az egyedüli elfogadhatónak. Ahhoz az orvosgenerációhoz tartozol, aki nagyon sokat tett azért, hogy az önállóan éppen hogy elindult fogorvosképzés friss diplomásai fogorvos doktorok legyenek, ugyanolyan tekintéllyel, elismertséggel, mint orvos társaik. Nem véletlenül lehettél a Magyar Orvosi Kamara elnöke is, képviselve az egész orvostársadalom érdekeit.
Kedves Miklós!
Ne aggódj, mélyült negatív gerincek várnak odafönn is, nem maradsz munka nélkül. Mi idelenn igyekszünk tenni a dolgunkat, és várjuk majd véleményedet a filmről.
Nyugodj békében!
Hermann Péter
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
