„Dialógus” címmel nyílt kiállítás Székács Zoltán Munkácsy-díjas festőművész képiből a Semmelweis Szalonban. Az eseményt dr. Tímár József, a Doktori Tanács elnöke nyitotta meg, a kiállítóval Puha Ferenc festőművész beszélgetett.
Dr. Tímár József a megnyitón utalt rá, hogy a Semmelweis Szalon Budapesten már egy jó márkává vált. Elmondta, hogy az este dialógusa a festészet és a zene közötti híd. Dr. Palkovits Miklós agykutatót idézte, aki a többi között azt vizsgálja, hogyan érzékeli az agy a szépet, ugyanis az agyban van egy ún. szépközpont.
Székács Zoltán művész családból származik, már szülei is festőművészek voltak. Mint mondta, ő csak később talált rá erre az útra, 35 éves kora körül kezdett el komolyan festészettel foglalkozni. Előtte a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia-porcelán szakára járt, ahol dizájnerként végzett, 15 évig tervezőként dolgozott, aztán rájött, hogy nincs teljesen a helyén, mást szeretne csinálni, ekkor kezdett el festeni – emlékszik vissza.
Székács Zoltánt mindig is az absztrakt festészet érdekelte. Elmondása szerint festői gondolkodását archaikus kultúrák művészetének újraértelmezése jellemzi. Ókori, távol-keleti, dél-amerikai, afrikai kultúrák emlékeiből, néprajzi elemekből, totemisztikus motívumokból sajátos vizuális rendszert alkot. Képei jelhordozóak, egyfajta totemek, ahol a jeleknek különböző üzenetei, értelmezései vannak – hangsúlyozta. Művei megfestésénél vegyes technikát használ, kedveli a rusztikus, repedezett felületeket, a pecsételést. Szereti a különböző anyagokat, például zsákvászont beépíteni a képeibe – meséli. A zsák egy durva anyag, ami arannyal ütköztetve szakrális üzenetet ad a képnek – mondja Székács Zoltán. Színeiben egyénisége tükröződik: gyakran alkalmaz érett, meleg földszíneket, barnát, vöröset, érces színeket, sejtelmesen fénylő aranyat, ezüstöt és ezek árnyalatait. Kidolgozott egy sajátos technikát: homokot kever a festékbe, ezzel éri el a rusztikus hatást. Előszeretettel használ képein bitument is. Mint mondta, azokat a leegyszerűsített formákat keresi és jeleníti meg a képein is, amit minden korban megértenek.
Beszélgetőpartnere, Puha Ferenc képei mindig megszólították Székács Zoltánt – meséli, figyelemmel kísérte festői munkásságát, a kölcsönös szimpátiából mára egy barátság lett – idézte fel a művész.
Székács Zoltán már többször volt a Szalon vendége, legutóbb a Fővárosi Festő Stúdió művészeinek alkotásaiból nyílt kiállításon lehetett találkozni a képeivel, de dr. Koó Éva Lídia festőművész beszélgetőpartnereként is részt vett már a rendezvényen. Egy kiállítás mindig nagy kihívás számára, hiszen folyamatosan új anyagokat kell készítenie, amivel meg kell lepnie közönségét – vélekedett, hozzátéve, hogy egy már korábban kiállított kép új környezetbe helyezve is teljesen máshogy jelenik meg.
A kiállítás megnyitóján Csipkés Sándor zongoraművész szórakoztatta a megjelenteket.
Kiss-Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
