Csalódottság helyett jó adag motivációval tért haza az Általános Orvostudományi Kar hallgatója a phjongcshangi téli olimpiáról, ahol az ötezer méteres férfiváltó aranyérmet nyert nélküle. Bár Oláh Bence ötödik tagként minden csapattársát váltotta már a világversenyeken, tisztában volt vele, hogy az ötkarikás játékokon a legrutinosabb négyesnek kell bizonyítania. Ötödéves egyetemistaként alig várja, hogy sportorvosként maga is hozzájárulhasson a versenyzők sikeréhez, előtte szeretné megvalósítani még egy álmát: 2022-ben Pekingben ismét ott akar lenni a téli olimpián.
Szocsiból hazatérve eléggé elbizonytalanodtam a jövőmet illetően, az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom az egészet – idézte fel a „Jó tanuló – jó sportoló” díjjal kitüntetett Oláh Bence négy évvel ezelőtti gondolatait. Az ötödéves egyetemista a 2014-es téli olimpia után kicsit beleunt a korcsolyázásba, de a folytatás lehetőségét sem zárta ki, ezért az edzéseken és versenyeken továbbra is részt vett. A mérleg nyelve végül a szezon utolsó világkupáján Törökországban billent át, ahol a fiatal sportoló sokat beszélgetett edzőjével, Bánhidi Ákossal, a versenyhangulat pedig újabb lendületet adott neki a folytatáshoz. Ekkor határozta el: lesz, ami lesz, felkészül a phjongcshangi olimpiára.
Bár Oláh Bence nyakába végül nem került aranyérem, mégis nagyon boldog évekkel ezelőtti döntése miatt. A sajnálkozó hangokra reagálva pedig újra és újra elmagyarázza: cseppet sem csalódott, vagy szomorú, hogy végül nem léphetett jégre. Mint elmondta, motiválja őt a többiek sikere, és pontosan tudja, hogy az olimpián a legerősebb négyesnek kell versengenie a dobogóért. Abban pedig, hogy kik a legjobbak, nagyon sokat számít az összeszokottság, hiszen az ő sportágukban elsőszámú szempont a rutin – tette hozzá. Az olimpiáig együtt készül, együtt dolgozik a csapat, de igazán a versenyzéstől lehet fejlődni, így lehet az ellenfelek erősségeit, gyengeségeit megismerni. Kiemeli, hiába végezte el ugyanazt a munkát, és volt ott minden versenyen, nincs egyelőre annyi rutinja, mint a másik négy embernek.
„Egy évben összesen hat világkupa van, plusz egy világbajnokság, ezen a hét versenyen van mód a gyakorlásra, ami nem túl sok” – hangsúlyozta a gyorskorcsolyázó.
Az ötödéves orvostanhallgató későbbi szakmai karrierjét is a versenysport közelében képzeli el. Középiskolában fogorvosnak készült, a preklinikum utána viszont ráébredt, sportorvos szeretne lenni. Mint fogalmazott, elsősorban a terhelésélettan érdekli, a többi között az, miként lehet egy-egy sportolóból kihozni a maximumot.
A saját példámon tudom, hogy ez örök kérdés – mondta Oláh Bence, hozzátéve, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetségnél kiváló szakemberek dolgoznak, de az edzések egyénre szabásában még lenne hová fejlődni. Ma már egy csapatsportban is szinte mindenki egyéni munkavégzést csinál, attól függően, hogy mi a pozíciója, feladata. A gyorskorcsolyában viszont különösen nehéz megtalálni az egészséges egyensúlyt, hiszen az egyének is attól tudnak fejlődni, ha együtt edzenek – vélekedett.
Úgy érzi, sportorvosként előnyt jelenthet számára, hogy maga is versenysportoló. A hosszú évek alatt szerzett tapasztalat sokat segíthet abban, hogy hatékonyabban tudjon együttműködni a sportolókkal. Szerinte a hazai versenysportban a sportolók mentális felkészítésével kellene többet foglalkozni, a saját szemével látta, ahogy a kanadai gyorskorcsolya csapatnál különböző kreatív módszerekkel tréningezik a sportolók pszichés állapotát. A fiatal orvostanhallgató az edzésmódszereket is változatosabbá tenné sportágában. Meggyőződése szerint itthon kicsit monoton a felkészülés, könnyű belefásulni, és ez időnként konfliktusokhoz vezet. Továbbá nagyobb figyelmet kellene fordítani a pihenésre, különösen a gyorskorcsolyában, ahol három nap alatt maximális terhelést kapnak a versenyzők, elődöntők és döntők között mindössze tizenöt perc telik el – mondta el.
Oláh Bence jövő júniusban fogja befejezni az egyetemet, de egyelőre nem tudja, a diploma után hogyan tovább. Egy biztos: a phjongcshangi olimpián új lendületet kapott, úgyhogy mindenképpen szeretne 2022-ben ott lenni Pekingben.
„Általában elég jól szoktam „logisztikázni”, de most nagyon sok adminisztratív dolgot át kell gondolnom, mérlegelnem kell a lehetőségek közül. Ha felteszem a következő három évet az olimpiára, akkor nem engedhetem meg magamnak, hogy szétszóródjon az energiám” – emelte ki a gyorskorcsolyázó. Többféle forgatókönyvet is összerakott már a fejében, akár azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a rezidensképzés előtt elvégezzen egy szakmájába vágó mesterszakot.
Haszon Zsófia
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
