A ’70-es évek óta harmincról másfél percre csökkent az aktív figyelem, tíz hallgatóból kilenc pedig az előadás központi üzenetére sem emlékszik közvetlenül az óra után – hangzott el egy retorikai előadáson, melyet az I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet oktatóinak szervezett dr. Matolcsy András igazgató. A Györffy Kinga szakpszichológus, egyetemi oktató által tartott egyórás előadás az intézetben hamarosan induló unikális képzési program első lépcsőfoka volt.
„Akárhányszor beülök egy előadásra, tudatosul bennem, hogy nagyon kevés az olyan oktató, aki a szakmai szempontok mellett retorikailag is átgondolja a mondanivalóját” – fogalmazott dr. Matolcsy András, majd hozzátette, habár az oktatók hallgatói véleményezése alapján a kar intézetei közül az I. Sz. Patológiai Intézet általában a legjobbak között szerepel, bőven lenne hová fejlődni az oktatás hatékonyságát illetően. Elmondta, bár az egyetem újdonsült oktatói rövid előadói képzésben részesülnek, pszichológiai vonatkozású retorikát nem tanítanak nekik, ami véleménye szerint hiányosság a mai világban. Példaként említette, hogy az üzleti életben a top vezetők egytől egyig személyes retorikai tanácsadóval dolgoznak együtt, aminek oka, hogy milliárdok múlhatnak egy-egy előadás, tárgyalás sikerén – teszi hozzá az intézetvezető. A Stanford Egyetemen már évek óta tréningezik a tudományos előadókat, oktatókat – említette meg dr. Matolcsy András a külföldi példát, és úgy vélte, az orvosegyetemek oktatóinak tanulnia kellene a piaci szereplőktől.
Dr. Matolcsy András szerint egy egyetem nem feltétlenül a leadott adathalmaztól válik népszerűvé, hanem azoktól az oktatóktól, akik képesek előadásaikkal lelkesíteni és gondolkodásra késztetni a hallgatóságot. Az intézetvezető szerint ezen a területen továbbképzésre szorulhatnak az akadémiai szféra képviselői is, épp ezért kérte fel Györffy Kinga szakpszichológust, egyetemi oktatót, hogy egy előadás keretében ismertesse az intézet oktatóival azokat a pszichológiai komponenseket, melyekkel befogadhatóbbá válnak az előadások a hallgatók számára.
Györffy Kinga előadása bevezetőjében elmondta, pszichológiai kutatások (Mackworth-féle óratesztek) bizonyítják, hogy a motivált hallgatók részéről jelentős erőfeszítést nem igénylő, úgynevezett aktív figyelem az elmúlt évtizedekben drámai mértékben csökkent. A hetvenes években 30 perc volt, a ’90-es évekre 18 percre apadt, mára pedig másfél perc az az időintervallum, amíg az érdeklődő hallgatók különösebb erőlködés nélkül képesek magas szintű figyelmi teljesítményt elérni. A radikális csökkenés oka a technológiai fejlődéshez kapcsolódó információ- és ingeráradat, valamint az ebből adódó folyamatos „multitaszkolás”.
A szakpszichológus előadásában hangsúlyozta továbbá, hogy ma (az ELTÉ-nek és a Műszaki Egyetemnek van a témában több közös kutatási projektje) tíz egyetemistából kilenc a 45 perces előadás legfontosabb üzenetére sem emlékszik 10 perccel az óra végét követően.
Ugyanakkor bizakodásra ad okot, hogy pszichológiai alapokra helyezett retorikai módszerekkel a hallgatóság figyelme újra és újra aktiválható: a jövő akadémikusai, előadói mondanivalójukkal szoros összefüggésben ötpercenként váltásokat iktatnak be az előadásba – hangsúlyozta Györffy Kinga. A váltások három legfontosabb szintje a nyelvi-retorikai szint, amikor például adatokról egyszer csak történetmesélésre vált az előadó, a tárgyi-technikai szint, amikor például a diáról a táblára tér át, a harmadik pedig a nem verbális eszközök szintje, amikor beszédről csendre vált, retorikai kifejezéssel élve taktikai szünetet tart.
A szakember elmondta, az oktatói szemléletváltásra akkor van nagy szükség, ha az előadót a puszta információközlésen túl egyéb cél is motiválja, például változást akar elérni a fiatalok gondolkodásmódjában, szemléletében, vagy éppen aktivizálni, lelkesíteni akarja őket. Amennyiben le akarja nyűgözni a fiatalokat, és szeretné, hogy az elhangzott tudományos érvek a hosszútávú memóriába is bevésődjenek, a hallgatók érzelmeire is hatni kell. Nagyon jó eszköz például az előbb említett történetmesélés, ami kapcsolatot teremt a beszélő és a hallgatóság között. Pszichológiai becslések – például Jerome Bruner kognitív pszichológiai vizsgálatai – szerint a történetbe ágyazott tényeket hússzor nagyobb valószínűséggel jegyzi meg a hallgatóság, mint azokat, amik önmagukban hangzanak el – fejtette ki Györffy Kinga. Az igazán magával ragadó előadók a fontos tényeket érzelmileg-hangulatilag erős kifejezésekkel kapcsolják össze, amik a későbbiekben úgynevezett vakuemlékekként működnek: felvillannak és bevilágítják a teljes szövegkörnyezetet, tehát segítségükkel könnyebben emlékezünk – magyarázta.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a slide-ok alkalmazása – bármennyire is az ellenkezőjét remélik az előadók – a legtöbb esetben csak ront a befogadás hatékonyságán. Ennek egyik oka, hogy az előadók többsége diamentumként, azaz szöveges dokumentumként használja a diákat, a másik ok pedig az, hogy a kétféle csatornáról (előadó és dia) változó ritmusban érkező információkat nehezen hangolja össze a közönség, miközben nagyon fontos információk kihullanak a szűrőből. Györffy Kinga leginkább akkor javasolja diasor használatát, ha valamit vizualizálni szeretnének.
Dr. Matolcsy András az előadás után elmondta még: az intézet hamarosan induló saját projektjét „akadémiai pilot programnak” szánja, melynek keretén belül az I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet oktatói igény szerint személyi tréningeken és kiscsoportos fejlesztéseken is részt vehetnek majd. A cél, hogy a főként diasorokra koncentráló órák egyre inkább visszaszoruljanak, a helyüket pedig átvegyék a hallgatóság számára kívánatosabb, a befogadást elősegítő, magával ragadó, lendületes tudományos előadások.
Haszon Zsófia
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
