A fokozott nyomásterhelés kiváltotta patológiás szívizom-hipertrófia és krónikus szívelégtelenség új kezelési lehetőségeinek vizsgálatával foglalkozik dr. Ruppert Mihály, az Általános Orvostudományi Kar egykori tudományos diákköri (TDK) hallgatója, akit nemrégiben Pro Scientia Aranyéremmel díjaztak. Témavezetője dr. Radovits Tamás, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika egyetemi docense. A program első évében dr. Ruppert Mihály mentorával és PhD-hallgatókkal közösen végzett kutatómunkát, akkoriban a patológiás hipertrófiát tanulmányozta a csoport, ennek köszönhetően talált rá későbbi kutatási témájára.
2012-ben csatlakozott a tudományos műhelymunkába dr. Ruppert Mihály, aki jelenleg doktorandusz hallgatóként is a városmajori klinika Kísérleti Kutató Laboratóriumában végez munkát. Több konferencián is első helyezést ért el, egyebek mellett az XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK), a XIX. Korányi Frigyes Tudományos Fórumon, valamint több egyetemi TDK-konferencián is; rektori pályamunkája 2014-ben első díjas lett. 2017-ben az egyetemi hallgatók által elnyerhető legmagasabb kitüntetéssel, Pro Scientia Aranyéremmel ismerték el munkáját – idézte fel büszkén mentora, dr. Radovits Tamás. Mindketten a program előnyei közé sorolták a tudományos munkában való aktív részvételt, a különböző módszerek elsajátítását, a konferenciákon való szerepléseket, valamint a gondolkodásmód átalakulását.
Dr. Ruppert Mihály negyedéves hallgatóként már túl volt az elméleti oktatáson, azonban továbbra is érdekelték az elméleti tárgyak és a kutatásban is szeretett volna részt venni. Mint mondta: a csoport alapkutatással foglalkozik, mégis betegségorientált és gyakorlatias, emellett a kardiológia iránti szeretete is erre a területre vonzotta őt. A munkacsoportba leginkább a tudományos érdeklődésű hallgatók kerülnek be, akik hosszabb távon szeretnének ezen a területen dolgozni – ismertette dr. Radovits Tamás, aki hozzátette, hogy már az első találkozás alkalmával látszódott, hogy Mihály elhivatott és elszánt.
Dr. Radovits Tamás számára kiemelten fontos a tehetséggondozás, úgy véli, a tudományos diákköri programba a tehetséges és rátermett hallgatókat kell kiválasztani, akiknek kiszélesítik szemléletmódját és erősítik a tudomány iránti elkötelezettségüket. A hozzájuk jelentkezők a módszerek elsajátítása és a témák megismerése mellett kötött időben, nagy időráfordítással, több módszertant megtanulva kezdhetik el a konkrét kísérletes munkát, ami akár fél-egy évbe is telhet. Alapvetően experimentális jellegű kutatómunkát végeznek, főleg kisállatmodelleken dolgoznak és az ehhez kapcsolódó biológiai mintákon végzett különböző in vitro technikákkal foglalkoznak, ami ugyanakkor klinikai relevanciával is bír – ismertette a docens, aki szerint ennek is köszönhető a hallgatók nagy érdeklődése.
A TDK sokak számára óriási lehetőséget jelent: a hazai és nemzetközi konferenciákon való részvétellel, rektori pályamunkákkal számos eredményt lehet elérni – mondta az egykori hallgató. Az ösztöndíjak elbírálásánál a TDK-eredmények is fontos szerepet játszanak, ennek köszönhetően a kutatói ösztöndíjak mellett külföldi tanulmányutakon is részt vehetett – emelte ki dr. Ruppert Mihály, aki 2014-ben a Jellinek Harry Ösztöndíj keretében tíz hónapot töltött a Heidelbergi Ruprecht Karls Egyetem laboratóriumában, ahol korábban mentora is dolgozott. Az itthon elkezdett kutatómunkát kint folytatta tovább, nemzetközi jelentőségű folyóiratokba készített elsőszerzős publikációkat. Az elért eredményekhez a németországi kutatómunka is hozzájárult, ugyanis önállóan dolgozhatott egy, a hazaihoz hasonló felépítésű laborban, mindemellett mentora is folyamatosan támogatta őt – vélekedett az egykori hallgató. „Sok mindent veszítettem volna, ha nem csatlakozom a tudományos diákköri programba” – mondta dr. Ruppert Mihály hangsúlyozva, hogy gondolkodásmódja és személyisége is megváltozott, sokkal precízebb lett az évek során.
Dr. Ruppert Mihály PhD-hallgatóként is aktívan részt vesz a kutatásban, 2016-tól már TDK-s témavezetőként is helytáll. Tudományos diákkörösként elkezdett témáját jelenleg is kutatja, így a hosszú évek óta tartó munka számos jelentős eredménnyel bír – hangsúlyozta dr. Radovits Tamás. A klinikán is folytatott Nemzeti Szívprogram kapcsán ez még inkább kiteljesedik – tette hozzá dr. Ruppert Mihály. Mint mondta: a kutatás az élete részévé vált, de természetesen szeretne részt venni majd a betegellátásban is, és akkor lenne a legboldogabb, ha az egyetemen, azon belül is a klinikán dolgozhatna a későbbiekben.
Homonnay-Bukovenszki Orsolya
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
