2012-től 2017-ig vezette a Népegészségtani Intézetet dr. Cseh Károly egyetemi tanár. Az intézet 2012-ben kezdett el jelenlegi formájában működni, amikor a Közegészségtani Intézet a Munka- és Környezet-egészségtani Tanszékkel egyesült. Az igazgatói posztról novemberben leköszönt professzor a 2017-es Semmelweis Napon arany pecsétgyűrűt vehetett át munkássága elismeréseként. Saját eredményei közül a népegészségügyi kutatásokat, valamint a foglalkozás-orvostan graduális tantervbe való beépítését emelte ki. Jövőbeli tervei között a foglalkozás-orvostani szakorvosképzésben és a szakmai kollégiumban való további részvételt említette.
Dr. Cseh Károly 1976-ban végzett a Semmelweis Egyetem (SE) Általános Orvostudományi Karán, majd 1997-ig a SE III. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozott. 1997-2011 között a Fővárosi Károlyi Sándor Kórház I. Belosztályának osztályvezető főorvosa és a Diabetológiai Szakambulancia vezetője volt. 2007-2011 között a SE Munka és Környezet- egészségügyi Tanszék vezetőjévé és egyetemi tanárrá nevezték ki. 2012-2017 között töltötte be a Népegészségtani Intézet igazgatói pozícióját. Mint felidézte, a Közegészségtani Intézet és a Munka- és Környezet-egészségtani Tanszék összeolvadáskor az intézet tradicionálisan társadalomorvostant, orvostörténelmet, járványtant, epidemiológiát oktatott, és az ún. prevenciós diszciplínák (megelőző orvostan) körébe tartozott a foglalkozás-egészségtan is.
Dr. Cseh Károly az elmúlt években bekövetkezett változások között említette még, hogy a közegészségtan szakterület mögött korábban hatezer orvost magában foglaló hálózat állt, ami a későbbiekben a felére csökkent. Az elmúlt évtizedek során a foglalkozás-egészségügy iránti érdeklődés megnőtt, jelenleg mintegy háromezer foglalkozás-egészségügyi szakorvos van az országban. Ma az intézet szakorvosképző tevékenységének nagyobb részét a foglalkozás-orvosok oktatása teszi ki. A Semmelweis Egyetemen nagyjából 40-50 fő tanul ezen a területen évente. A vizsgáztatás a többi hazai orvosegyetemmel közösen történik, így országos szinten évente mintegy 80-an végeznek, népegészségtanból pedig átlagosan 10 fő.
Mint elmondta, olyan intézetet vehetett át elődjétől, dr. Tompa Annától, ahol korábban számos nagyhírű professzor dolgozott, köztük például Fodor József, az intézet első igazgatója, a közegészségügy első magyar szaktekintélye, aki Markusovszky Lajossal közösen alapította az Országos Közegészségi Egyesületet. Szerinte az intézet valamennyi eddigi vezetője hozzátett valamit az oktatási és kutatási tevékenységhez. Saját vezetői éveiből a foglalkozás-orvostan beépítését emelte ki. Az elmúlt években végzett fontosabb kutatások között említette a hátrányos helyzetűekre vonatkozó népegészségügyi vizsgálatokat, és kerületi egészségtervek kidolgozásában való közreműködést. Az orvostanhallgatók egészségügyi magatartásának vizsgálata során magyar, illetve Magyarországon és Németországban tanuló német hallgatók egészségmagatartását kutatták.
Az intézeti aktivitások közt említette még, hogy létrehoztak egy online orvostörténeti lapot Kaleidoscope Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat néven, amely jó publikálási lehetőséget jelent az orvostörténeti kutatások számára. Az intézet munkatársai emellett részt vettek a Népegészségügyi Orvostan című tankönyv szerkesztésében, a foglalkozás-orvostan különféle szakmákat érintő egészségügyi kockázatainak összefoglalásában. Hozzátette, büszke rá, hogy az intézet TDK-s hallgatói több alkalommal értek el konferenciákon első díjat. Dr. Cseh Károly öt végzett PhD-hallgató témavezetője volt.
A népegészségtan jelentősebb irányai közül kiemelte, hogy a világon mindenhol, így Magyarországon is fontos törekvés a népesség egészségügyi állapotának javítása, ennek érdekében a népbetegségek (pl. kardiovaszkuláris, daganatos, légúti, mentális betegségek) okainak feltárása és a halálozás csökkentése. Ehhez szükséges az egészségkárosító szokások (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás) visszaszorítása, a fizikai aktivitás növelése, a sófogyasztás csökkentése, a cukros üdítők korlátozása, valamint a stressz kezelés javítása.
Keresztes Eszter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
