A novemberi kutatói szalon házigazdája dr. Mandl József, az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet professor emeritusa volt, aki köszöntötte a rendezvény két előadóját: dr. Dietrich Engelhardtot, a németországi bioetikai kutatások egyik vezéralakját és dr. Kovács Józsefet, a Magatartástudományi Intézet vezetőjét. Röviden ismertette dr. Dietrich Engelhardt pályájának főbb állomásait, megemlítette széleskörű kutatói érdeklődésének néhány témáját. Érdekességként kiemelte, hogy a professzor foglalkozott a romantika korának orvostudományával és természettudományi ismereteivel is.
Dr. Dietrich Engelhardt „Az idő és a kultúra az orvostudományban” címmel tartott előadást. Mint mondta, érdeklődése fókuszában az orvostudomány interdiszciplináris vonatkozásai állnak, különös tekintettel a bölcsészettudományokra, a társadalomtudományokra és a művészetekre. Mindezek elméleti és gyakorlati kérdései egyaránt foglalkoztatják. Érdeklődésének fő területei az etika, az orvosi etika története, de az orvostudomány, a művészet és az irodalom kapcsolódásai pontjaival is sokat foglalkozott, példaként említve, hogy miként jelennek meg a betegségek akár egy regény történetében. Mint mondta, sokat foglalkozott az orvosi viselkedéssel, az orvos-beteg kapcsolattal, a terápia során alkalmazott kommunikációs eszközökkel, az élet kezdete és vége körüli kérdésekkel, vagy akár a transzplantáción átesett páciensekkel. Kitért a művészetterápia szerepére, hogy miként tudjuk használni az irodalmat, a zenét, a festészetet a gyógyító tevékenység során. Az idő szerepére utalva beszélt arról is, hogy a hallgatói attitűd is sokat változott a történelem során, a középkorban, Bolognában például 20 diák hallgatott egy oktatót, és az előadások sokkal inkább beszélgetésre, vitára hasonlítottak. Az empátia szerepe és megnyilvánulási formái is sokat változtak. Kitért az egyetem szó eredeti jelentésére is, felidézve, hogy ez közvetlen kommunikációs kontaktust jelentett a tanárok és a diákok között, valódi, aktív részvétellel. Fontosnak nevezte az idő, a történelem szerepét az etikai kérdések alakulásában, megítélésében is, példaként idézve Hippokratész aforizmáit. Mint mondta, az orvostudomány a természettudományokat és a bölcsészettudományokat is ötvözi, ennek megfelelően a betegeket és a kórképeket objektív és szubjektív vonatkozásokból is megközelíthetjük. Ezt nagy kihívásnak nevezte egyaránt az orvosképzésben, a kutatásokban és a gyógyító munka során.
Dr. Kovács József, a Magatartástudományi Intézet igazgatója „Az emberen végzett kutatások etikai kérdései” címmel tartott előadást. Egy amerikai filozófus, George Santayana szavait idézte: „akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy megismételjék azt”. Ezt a véleményt állította szembe G. B. Shaw pesszimista kijelentésével, aki szerint a történelemnek az a tanulsága, hogy az emberek nem tanulnak belőle. Dr. Kovács József előadásában beszélt arról, hogy az 1960-70-es évek példái jól mutatják, még a példaszerű demokráciákban is előfordultak komoly visszaélések az emberen végzett kutatások kapcsán. Rámutatott, hogy a különböző kutatás-etikai kódexek és deklarációk azért jöttek létre, hogy megpróbálják megelőzni a jövőbeni hasonló visszaéléseket. Hangsúlyozta, hogy amit ma visszaélésnek tekintünk, azt a múltban sokszor normálisnak tartották.
Dr. Kovács József szólt arról is, mit jelent az etikus, illetve az etikátlan kutatás. Claude Bernard a 19. században azt emelte ki, hogy etikátlan kutatás az, ami kárt okoz a kutatási alanynak, az etikus kutatásnak így több haszna van, mint kára. Rámutatott az 1947-ben született Nürnbergi Kódex jelentőségére, ami egy újabb fontos kritériumot tett hozzá az etikus kutatás feltételeihez: a kutatási alany önkéntes beleegyezését. A Belmont-jelentés 1979-ben a kutatási alanyok igazságos kiválasztásával bővítette a feltételeket. Így jutunk el a modern kutatásetika öt alapvető követelményéhez, amelyek a kutatási alany tájékozott beleegyezése, a kedvező előny-hátrány arány, az alkalmazott kutatási módszer tudományos korrektsége, a kutatási alanyok igazságos kiválogatása, s a Kutatásetikai Bizottság támogató véleménye – foglalta össze dr. Kovács József. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatás-etikában fontos a nemzetközi normák érvényesítése a helyi normák helyett, amivel elkerülhető az ún. kutatási turizmus veszélye, vagyis az, hogy a legenyhébben szabályozó országokba vigyék a kutatásokat.
Kele Tímea, Kiss-Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
