A szív megbetegedéseivel foglalkoznak a Huzella és a Jendrassik emlékéremmel kitüntetett kutatók

Dr. Maurovich-Horvat Pál, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika docense kapta idén a Jendrassik Ernő emlékérem és jutalomdíjat, dr. Ferdinandy Péter egyetemi tanár, a Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet igazgatója pedig Huzella Tivadar emlékérem és jutalomdíjat vehetett át. A díjazottakat dr. Bagdy György tudományos rektorhelyettes méltatta.

„A belorvostannak oda kell törekednie, hogy a kémiai és fizikai úton oly szabatossággal vezesse betegének sorsát, mint a sebész azt operálásával teszi” – idézte Jendrassik Ernő szavait a Magyar Tudomány Ünnepéhez is kapcsolódó díjátadón dr. Bagdy György. A rektorhelyettes rávilágított, hogy mindkét díjazott ezt valósítja meg: egyikük a fizika alkalmazásával, képalkotó eljárásokkal állít fel diagnózisokat, másikuk a biokémia alkalmazásával gyógyszerjelölteket azonosít a szívbetegek terápiája számára.

Az 51. alkalommal átadott Jendrassik Ernő-díjjal a klinikai orvostudomány kiváló művelőit ismerik el – mondta dr. Bagdy György, aki összefoglalta dr. Maurovich-Horvat Pál tudományos munkásságát, kitérve a többi között arra, hogy a díjazott ösztöndíjasként, majd vendégkutatóként több évet töltött a bostoni Harvard Egyetemen, ahol másoddiplomát is szerzett, 2010 óta pedig a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán tevékenykedik. A világirodalomban elsőként írta le az ún. „napkin-ring” jelet, amely igen nagy pontossággal utal a nagy kockázatú koszorúér-plakk jelenlétére – szólt dr. Bagdy György.

Jendrassik Ernő-emlékelőadásában dr. Maurovich-Horvat Pál ismertette azokat a kutatási eredményeket, amelyeknek végső célja egy hatékony, személyre szabott rizikóbecslési rendszer létrehozása, ami alapján megjósolhatók a kardiovaszkuláris események, 10 évvel meghosszabbítva a várható élettartamot. Prezentációjában hangsúlyozta, hogy bár a szívinfarktusok akut ellátása ma már rendkívül magas szinten áll, mégis Európa-szerte vezető haláloknak számítanak a szív- és érrendszeri megbetegedések, ezért kiemelten fontos a prevenció javítása. A szív-CT berendezéssel végzett kutatások középpontjában az ún. vulnerábilis plakkok vizsgálata áll. A betegek időben történő azonosítása, tehát a pontos rizikóbecslés nagy kihívást jelent. A szívizominfarktust szenvedők kétharmadának kórelőzményében ugyanis nem szerepel mellkasi panasz, a betegeket váratlanul éri a klinikai esemény. A szívizominfarktusok többségét a vulnerábilis plakk megrepedése és a koszorúér-trombózis okozza. A kardiovaszkuláris rizikóbecslésekhez kapcsolódó kutatómunkájuk eddigi eredményei között említette, hogy az infarktus kialakulásáért felelős plakkok morfológiai vizsgálata során felismert „napkin-ring” jel vulnerábilis plakkokra utal, ugyanakkor ennek a jelnek reprodukálhatósága limitált. A „big-data” és radiomikai módszerek alkalmazásával viszont sikerült olyan 3D-s mintázatokat azonosítani és számszerűsíteni, amelyek nagy biztonsággal jelzik előre a veszélyes plakkokat. Dr. Maurovich-Horvat Pál hozzátette, a morfológiai vizsgálatok mellett a vulnerábilis plakkokra jellemző hemodinamikai, biomechanikai és gyulladásra vonatkozó faktorokat is vizsgálják kutatásaik során.

Az idén 25. alkalommal adományozott Huzella Tivadar-díjjal az egyetem az elméleti orvostudomány, illetve az elméleti orvosbiológia kiváló művelőjét jutalmazza – ismertette dr. Bagdy György, majd bemutatta dr. Ferdinandy Péter tudományos munkásságát. Dr. Ferdinandy Péter az iszkémiás szívbetegség kialakulásának mechanizmusával és kardioprotektív terápiák fejlesztésével foglalkozik diákkörös kora óta, orvosi diplomájának megszerzését követően önállóan alapított kutatócsoportot. Az adott tudományterületre legnagyobb hatást gyakorolt publikációkat alapul vevő ún. „highly cited” listára 2014-ben és 2017-ben is felkerült, idén a magyar affiliációt jegyző kutatók körében egyedül. Kutatási területén elsők között alkalmazta az ún. omikai technológiákat, melyek használatával elfogulatlanul lehet molekuláris célpontokat keresni a gyógyszerfejlesztéshez.

Dr. Ferdinandy Péter Huzella Tivadar-emlékelőadásában a kardioprotektív gyógyszerek fejlesztéséről szólt. Az iszkémia-reperfúziós károsodás hatására kialakuló szívinfarktus területének csökkentése érdekében a kardioprotektív terápiák fejlesztése kiemelkedő jelentőségű. Emlékeztetett, hogy már évtizedekkel ezelőtt világossá vált, hogy az iszkémiás kondicionálás elnevezésű veleszületett védekezőképességhez hasonló védekező hatást gyógyszeres kezeléssel nem lehetett elérni, ezért a cél olyan gyógyszer fejlesztése, ami képes utánozni ezt a mechanizmust. Dr. Ferdinandy Péter hangsúlyozta, hogy a kardiprotekció klinikai transzlációja máig sikertelen, ezért a terápiák fejlesztésében paradigmaváltásra van szükség. Mint mondta, a sikertelenség oka az elfogult, hipotézis által irányított gyógyszercélpont-keresés, ami helyett az omikai technológiák használatával, ún. halászó módszerrel, elfogulatlanul célszerű gyógyszercélpontokat validálni. A sikertelen kardioprotektív gyógyszerfejlesztés másik oka, hogy a veleszületett kardioprotekció jellemzően egészséges, fiatal szervezetekben létrejövő mechanizmus, és nem működik jól különböző rizikófaktorok, mint pl. a magas koleszterinszint, cukorbetegség fennállása esetén. Ezért a sikeres gyógyszerfejlesztés érdekében már az első lépéseknél szükséges figyelembe venni a komorbiditásokat és ezek gyógyszeres kezelését is – mondta az igazgató. Előadásában köszönetet mondott egykori szegedi, valami a Semmelweis Egyetemen dolgozó munkatársainak és családjának.