Életének 90. évében, 2017. október 8-án váratlanul elhunyt dr. Jurányi Róbert főiskolai tanár, nyugalmazott intézetigazgató.
Dr. Jurányi Róbert neve és tevékenysége egybeforrt a főiskolai szintű közegészségügyi-járványügyi szakemberek képzésével. A főiskolai képzést megelőző években a Fővárosi KÖJÁL Parazitológia osztályán dolgozott, külső előadóként pedig a Fodor József Egészségügyi Szakiskolában oktatott parazitológia tantárgyat. A főiskolai szintű képzés első évétől, 1975-től a Közegészségügyi-Járványügyi Ellenőrképző Szakon szakvezető-helyettes, 1982-től a szak vezetője. Az Egészségügyi Főiskolai Kar struktúrájának változását követően 1991-től a Közegészségtani-Járványtani Intézet igazgatója 1994-ig. Jelentős szerepet vállalt a honvédségi szakemberhiány pótlásában, a Katonai Higiénikus képzés beindításában. Közel másfél évtizedig az Egészségügyi Főiskolai Kar főigazgató-helyettese volt, részben általános helyettesként, részben oktatási, tudományos főigazgató-helyettesként dolgozott. Nyugdíjba vonulását követően hosszú évekig oktatott még a karon. Szakvezetőként és intézetigazgatóként egyik legfontosabb feladatának tekintette a tudományos és a technikai fejlődés eredményeinek integrálását mind az elméleti, mind a gyakorlati oktatási anyagba, ezzel is segítve a hallgatók mind eredményesebb gyakorlati felkészülését. Megszervezte más országos intézetek bevonásával a végzett hallgatók országos továbbképzésének beindítását. Az általa létrehozott Felügyelők Baráti Köre fontos szakmai és tudományos fórum lett. Széles látókörű orvos volt, aki hosszú időn keresztül közvetlen szakterületén túl orvosi tevékenységet is folytatott.
Jelentős szerepe volt a képzés korszerűsítésében és ennek megfelelően a szak, ill. a képzettség elnevezésének megváltoztatásában, ami jelentős tartalmi változással is járt. Az új elnevezés a korábbi közegészségügyi-járványügyi ellenőr helyett közegészségügyi-járványügyi felügyelő lett. Nagy gonddal, a követelményeknek, egészségpolitikai szempontoknak megfelelően változtatta meg a tantervet.
Vezetőként is nagy szakmai elhivatottsággal segítette a diákok Tudományos Diákköri tevékenységét, büszke volt az általuk elért eredményekre, egész munkásságát meghatározta a hallgatócentrikusság. Hosszú élete végéig mindig érdeklődött korábbi intézetének helyzetéről, volt munkatársainak szakmai előmeneteléről, sorsuk alakulásáról. Visszavonulását követően is volt ereje egy kiváló tankönyv szerkesztésére, illetve megírására. Élvezetesen, kiválóan adott elő, hallgatói körében ezért is népszerű volt. Nagy örömmel töltötte el, hogy fia is bekapcsolódott a kar oktatási tevékenységébe.
Halála egy befejezett, sikeres életpályát zárt le.
Forrás: Egészségtudományi Kar
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
