A „Hormonreceptorok működésének új mechanizmusai – elmélet és klinikum együttműködése napjainkban” címmel tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását dr. Hunyady László, az Általános Orvostudományi Kar dékánja, az Élettani Intézeti igazgatója, akit múlt év májusban választottak rendes taggá.
Az előadást megelőzően dr. Kosztolányi György, az MTA orvosi osztályának elnöke méltatta dr. Hunyady Lászlót, kiemelve egyebek mellett, hogy közleményeinek száma száz felett van, Hirsch-indexe 44, független idézettsége négyezernégyszáz feletti. Oktatási tevékenysége is kiemelkedő, aktívan részt vett a kar 2008-ban bevezetett curriculumának kialakításában, dékánként blokkosított gyakorlati képzést vezetett be és folyamatosan fejleszti a szimulációs oktatást. A kutatói utánpótlásnevelésben kiemelkedő szerepe van, a hazai és nemzetközi tudományos közéletben aktív – sorolta egyebek mellett az elnök.
Dr. Hunyady László akadémiai székfoglaló előadásában végigtekintett eddigi tudományos pályáján, különös tekintettel az elmúlt hat évben, vagyis az akadémiai levelező tagság elnyerése óta eltelt időszakban elért eredményekre. Szólt az egyetemi vezetői, rektorhelyettesi, dékáni, intézetvezetői tevékenységéről is, mivel – mint mondta – ez is fontos részét képezi az elmúlt időszaknak.
A dékán kiemelte két mentorának szerepét. Egyikük dr. Spät András, akinek munkacsoportjában tudományos diákkörösként kezdett dolgozni, és már negyedéves hallgatóként önálló tudományos feladatot kapott, melynek eredményeként két elsőszerzős közleményt publikált. Dr. Spät András iskolateremtő munkásságát az is jelzi, hogy szintén az ő tanítványa volt a következő előadó is, dr. Hajnóczky György, a philadelphiai Thomas Jefferson University professzora, akit az MTA külső tagjává választottak, és a „Mitokondriumok szerepe a normális és károsodott sejtműködés szabályozásában” címmel tartotta meg székfoglaló előadását.
Dr. Hunyady László másik mentora dr. Kevin J. Catt, aki amerikai tanulmányai során a National Institute of Health-ben volt a témavezetője, ahol több alkalommal vett részt hosszabb tanulmányúton. Dr. Hunyady László kiemelte, hogy amikor 1995-ben hazatért az Egyesült Államokból, dr. Spät András, az Élettani Intézet vezetője lehetőséget biztosított számára, hogy a külföldi tanulmányúton szerzett tapasztalataira alapozva a Howard Hughes Medical Institute-tól elnyert kutatási támogatás segítségével önálló kutatási irányt és munkacsoportot indítson el az Élettani Intézetben. Munkacsoportjának eredményes munkáját és nemzetközi elismertségét az is mutatja, hogy a később Nobel-díjat kapott dr. Robert J. Lefkowitz professzor az általuk kifejlesztett mutáns angiotenzin receptorok segítségével bizonyította be, hogy a G-fehérjéhez kapcsolt receptorok G-fehérjétől független jelpályákat is képesek aktiválni. A párhuzamos jelpályák létezésének felismerése teremtette meg a lehetőségét a jelátvitel szelektív ligandok fejlesztésének, melyek új, az eddiginél kevesebb mellékhatással rendelkező gyógyszerek megjelenéséhez vezethetnek a terápiás gyakorlatban.
A legutóbbi évek receptorok működését középpontba állító kutatásai kapcsán hangsúlyozta az elmélet és a klinikum együttműködésének, közelítésének fontosságát; hogy az elméletben elért eredmények a gyakorlatban hasznosuljanak. Három olyan esetet mutatott be, amikor a betegséget okozó mutációt sejtszinten megvizsgálva nem csupán a probléma okát lehetett azonosítani, hanem sikerült potenciálisan a betegség terápiája szempontjából is hasznos javaslatokat adni a hibák kijavítására. Kiemelte, hogy az elméleti kutatások kiinduló pontjai lehetnek a terápiás fejlesztéseknek, valamint azt, hogy rendkívül fontos lehetőséget jelent az elmélet és klinikum együttműködése a hazai orvoskarokon.
Szólt előadásában arról is, hogy a tudományos munka megújulásához folyamatos technikai fejlődésre van szükség, korszerű kutatást csak korszerű eszközökkel, újabb és újabb módszerek bevezetésével lehet eredményesen végezni. Kiemelte, hogy a tudományos munkában mennyire fontos, hogy az emberek önálló feladatot kaphassanak, önállóan dolgozhassanak. Ennek különböző szintjei vannak, függően attól, hogy ki hol tart a pályáján – jegyezte meg. A dékán úgy fogalmazott, számára a pályája során erre megadták a lehetőségeket a vezetői, és ő is erre törekszik munkatársaival kapcsolatban. Mint hozzátette: e módszer sikerét bizonyítják az Élettani Intézetben önállóan működő munkacsoportok nemzetközileg is elismert tudományos eredményei, és kiemelkedően sikeres szereplése a nemzetközi, uniós és hazai pályázatokon.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
