Egy eddig kevéssé vizsgált fehérje gyulladásgátlásban játszott szerepét azonosította az Élettani Intézetben dr. Ligeti Erzsébet vezetésével működő Fagocita Élettani Kutatócsoport. A szóban forgó fehérje, az ARHGAP25 később akár új gyógyszercélpont is lehet a gyulladásos betegségek gyógyításában. Az erről szóló publikáció a The Journal of Immunology októberi számában jelent meg, és beválogatták a lapszám legkiemeltebb cikkei közé.
A cikk főszereplője a korábban „fehér foltnak” számító ARHGAP25 nevű szabályozó fehérje, mely kutatásában világszinten is élen jár az intézet – mondta honlapunknak dr. Ligeti Erzsébet, az Élettani Intézet Fagocita Élettani Kutatócsoportjának vezetője. Ezt a fehérjét az Élettani Intézet laborjában klónozták, vagyis állították elő, „kapták kézbe” először; ez volt a cikk egyik elsőszerzőjének, dr. Csépányi-Kömi Rolandnak a PhD-munkája. Korábban már in vitro modellben, laboratóriumi körülmények között kimutatták az élettani funkcióját, most pedig sikerült élő szervezetben, állatmodellben, is bizonyítani, hogy a gyulladásgátlás folyamatában van szerepe.
Mint azt a kutatók magyarázták: elsősorban a fehérvérsejtek egy típusát, a neutrofil granulocitákat vizsgálták, melyek jellemző tulajdonsága, hogy odavándorolnak a szervezetbe, ahol gyulladás alakul ki, majd kilépnek az érpályából a szövetek közé, és ott pusztítják el a kórokozókat. Az új közleményben bemutatták, hogy az ARHGAP25 fehérje hiánya esetén fokozódik a neutrofilek mozgása és az érből való kilépés, azaz a kórokozó által érintett szövetben a gyulladásos reakció.
A gyulladás összetett folyamat, számos faktor játszik benne szerepet, amikre eltérő támadáspontú gyógyszerek lehetnek hatásosak. Éppen ezért újabb, potenciális gyógyszercélpontként használható gyulladásgátló molekulák azonosítása mindig aktuális kérdés – mutatott rá dr. Ligeti Erzsébet.
A gyulladásgátlásban szerepet játszó fehérje vizsgálatával még alaposabban meg tudjuk érteni a gyulladásos folyamatokat, másrészt, ha tudjuk, hogy ez a fehérje miként működik, akkor találhatunk olyan pontot is, ahol be tudunk avatkozni – tette hozzá dr. Csépányi-Kömi Roland. Kiemelte annak a folyamatnak a jelentőségét, hogy a fehérje előállításától eljutottak odáig, hogy élő szervezetben vizsgálhatták működését. A következő lépés, hogy célzottan kiváltott gyulladásos állapotokban tanulmányozzák a fehérje szerepét.
Az egyetemi tanársegéd egyébként három hónapos németországi tartózkodása során kezdte meg élő állatokban vizsgálni a fehérje működését, és azt hogy hiánya miként befolyásolja a sejtek mozgását. Ezen a téren a publikáció a szóban forgó müncheni intézettel közösen született.
A cikk másik elsőszerzője, dr. Wisniewski Éva korábban TDK-, most pedig PhD-hallgatóként vesz részt a fehérje kutatásában. Ő szintén nemrég érkezett vissza az intézetbe egy egyéves ösztöndíjból, melynek keretében Washingtonban, a National Institute of Health-ben dolgozott.
Az intézetből további három további munkatárs vett részt a munkában egy-egy kísérleti módszer tekintetében: dr. Bartos Balázs PhD-hallgató, dr. Németh Tamás vendégoktató és dr. Balázs Bernadett egyetemi tanársegéd. A szerzők teljes listája és a cikk ide kattintva megtekinthető.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
