A tudomány rendkívül fontos az egyetemek életében, hiszen az oktató munka színvonalát alapvetően meghatározza a kutatás minősége – hangsúlyozza dr. Hunyady László egyetemi tanár, az Általános Orvostudományi Kar dékánja, az Élettani Intézet igazgatója, akit a közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választottak. Akadémiai munkájával kapcsolatban elmondta, egyebek mellett az MTA doktori címek odaítélésének folyamatában vesz részt. Kutatóként az MTA-SE Molekuláris Élettani Kutatócsoport vezetőjeként elsősorban egyes hormonreceptorok működésével, szabályozásával foglalkozik.
Dr. Hunyady László 2010-ben lett az MTA levelező tagja, idén májusban pedig – az egyetemről dr. Schaff Zsuzsával együtt – rendes taggá választották. Az akadémiai munkájával kapcsolatban elmondta: az MTA tudományos osztályai (melyeknek az akadémikusok mellett választott MTA doktor képviselők is tagjai) havi rendszerességgel tartanak üléseket, melyeken szakértők bevonásával állásfoglalások születnek, illetve javaslatok kerülnek kidolgozásra a hazai tudományos élet kérdéseiben. Dr. Hunyady László legaktívabban az MTA doktori címek odaítélésének folyamatában vesz részt, a jelöltek munkásságát véleményező egyik bizottság elnökeként.
A tudomány rendkívül fontos az egyetem életében, hiszen az oktató munka színvonalát alapvetően meghatározza a tudományos kutatás – fejtette ki dr. Hunyady László az MTA rendes taggá választása kapcsán adott interjúban. Mint kiemelte, a legjobb egyetemeknek a tudás átadása mellett a tudományos ismeretek létrehozásában is élen járnak, és a magas szintű a kutatómunka vonzerőt jelent a kiváló oktatók és a kiváló hallgatók számára.
Mint arra kutatói pályájával kapcsolatban visszaemlékezett: a felfedező kutatás alapjaival dr. Spät András – az Élettani Intézet jelenlegi professor emeritusa – laboratóriumában ismerkedett meg, itt lett tudományos diákkörös még az egyetemi évek alatt. Az akkori munkacsoport a mellékvesekéreg aldoszteron termelésének szabályozásával foglalkozott, mely folyamatnak az egyik fontos tényezője az angiotenzin II. Ez utóbbi hatásmechanizmusa lett végül az ő fő kutatási témája. Az, hogy ez a hormon miként fejti ki hatását sejtszinten, kulcsfontosságú a vérnyomás és a só-víz háztartás szabályozásában. Alapvetően a hormon hatását közvetítő receptorok működése áll kutatásainak fókuszában.
Dr. Hunyady László legfontosabb tudományos eredményének azt tartja, hogy az angiotenzin receptor működését vizsgálva leírta, hogy a receptor aktiválását követően annak jelátviteli és szabályozási folyamatai egymástól független mechanizmussal aktiválódnak. Az általa kifejlesztett tudományos eszközöket használva írta le Robert J. Lefkowitz munkacsoportja, hogy a G-fehérjéhez kapcsolt receptorok G-fehérjétől független jelátviteli folyamatokat is aktiválnak. A Lefkowitz munkacsoport erről szóló közleménye, melynek dr. Hunyady László is társszerzője volt, a kiindulópontját jelenti egy új farmakológiai koncepciónak, a jelátvitel-szelektív ligandok fejlesztésének. E koncepciónak is szerepe volt abban, hogy Lefkowitz professzor a G-fehérjéhez kapcsolt receptorok kutatása terén elért eredményeiért 2012-ben elnyerte a Nobel-díjat – mutatott rá dr. Hunyady László.
Kitért az MTA-SE Molekuláris Élettani Kutatócsoport közelmúltban elért legfontosabb eredményeire is. Kiemelte azt a projektet, melynek keretében klinikusokkal együttműködve olyan receptorok működését vizsgálták, melyek mutációja betegséget okoz. Olyan betegeket vontak be a vizsgálatba, akiknek a vazopresszin nevű hormon működésének hibái okoztak betegséget. A kutatás érdekessége, hogy majdnem minden kérdésben a gyógyítással kapcsolatban is felvetődtek lehetséges megoldások, vagyis hogy miként lehet a mutáció kóros következményeit kiküszöbölni – mutatott rá dr. Hunyady László. Tehát maga az ötlet is a klinikumból származik, a jelenleg pedig azon dolgoznak, hogy miként lehet a vizsgálataik tudományos eredményét a klinikum szintjére visszajuttatni. E munkában meghatározó szerepe volt dr. Erdélyi László munkájának, aki e témában védte meg PhD értekezését.
Dr. Hunyady László úgy fogalmazott, abban hisz, hogy a tehetség az alapvetően sok munka. Ahhoz, hogy egy orvostanhallgató a tudományos diákköri munkától eljusson az akadémiai tagságig természetesen szerencse is kell, de mindennek az alapja a lelkes és elhivatott munka – hangsúlyozta.
A dr. Schaff Zsuzsával az akadémiai tagság kapcsán készített interjú ide kattintva olvasható.
Dobozi Pálma
Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
