Elhunyt Dr. Bánóczy Jolán professor emerita, a Fogorvostudományi Kar egykori dékánja, az MTA doktora, az Orálbiológiai Tanszék nyugalmazott egyetemi tanára, a Semmelweis Egyetem Baráti Körének vezetőségi tagja. Dr. Tóth Zsuzsanna, a Konzerváló Fogászati Klinika igazgatójának nekrológja.
Gyászol a fogorvos társadalom, eltávozott Bánóczy Jolán professor emerita (1929-2016)
Elhagyott minket. Elképzelhetetlen. Maga volt az erő, a biztos támasz, az előrelátás. Lenni annyi, mint tenni és teremteni – mondta Jung, mintha Őt jellemezte volna. Hogy történhetett meg, mikor pont két hete még kedvesen válaszolt e-mailemre? Igaz, a hogyléte iránt érdeklődő kérdésemre a válasz elmaradt.
Bánóczy Jolán professzor asszonyt gazdag pályája Budapesthez kötötte, de nincs a világnak olyan sarka, ahol szakmai körökben hazánkkal kapcsolatban először ne Őt említették volna. Budapesten született, az Angolkisasszonyok Sancta Maria Gimnáziumában érettségizett. Német, francia nyelvtudása és érdeklődése a továbbtanulás terén a francia-történelem-magyar szak felé vezérelte volna, azonban szülei nyomatékos kívánságára az orvosegyetemre felvételizett. Fogorvos édesapja tanácsára és a karalapító professzor, Balogh Károly dékán hívására az általános orvosi tanulmányait summa cum laude végzett friss diplomás a Budapesti Orvostudományi Egyetemen a Fogászati és Szájsebészeti Klinika munkatársa lett. Bekapcsolódott a betegellátásba, az oktatásba, és letette a fog- és szájbetegségek szakvizsgát. Sugár László tanár úr irányításával elkezdett kutatásait, a szájüreg preacancerosus elváltozásainak vizsgálatát később már WHO kollaborációban végezte. A leukoplakia klinikopatológiai jelentőségének kutatásával nyert eredményeinek komoly nemzetközi visszhangja lett. E témában született könyvét az Oral Leukoplakia c. monográfiát több nyelvre is lefordították, amely életre szóló barátságokat hozott. E kapcsolatok közül pl. a japán kapcsolatból máig élő egyetemi csereegyezmény is származott. Bánóczy Jolán tudományos munkásságával 1970-ben az orvostudományok kandidátusa fokozatot szerzett, 1974-ben lett egyetemi tanár és ebben az évben nevezték ki a Konzerváló Fogászati Klinika igazgatójának is. 1978-ban elnyerte az orvostudományok doktora címet. Tudományos érdeklődése ez idő tájt fordult a fogszuvasodás megelőzésének lehetőségei felé. WHO együttműködésben finn, magyar és svájci kollégákkal vizsgálta a fluoridok, a cukorpótlók cariespreventív hatását. Aktivitását a Fogorvostudományi Kar érdekében hat éven keresztül dékánként is kamatoztatta. A Semmelweis Egyetemen 1999-től az Orálbiológiai Tanszék professor emeritája.
Nehéz lenne minden tisztségét felsorolni, de elnökségi tagja volt a MOTESZ-nek, elnöke a Magyar Fogorvosok Egyesületének, tanácskozó és állandó meghívott tagja, majd kitüntetettje a Magyar Tudományos Akadémiának. Nemzetközi szinten 13 éven keresztül a WHO Kollaborációs Központ vezetője, de mint a European Organisation for Caries Research (ORCA) társelnöke, az International Documentation Center for Preventive Dentistry, Austria (IDCPD) és az Association for Deantal Education in Europe (ADEE) elnöke is munkálkodott. Vendégprofesszora volt a Zágrábi Egyetemnek, és több mint egy évtizeden keresztül elnöke az angliai jóléti alapítvány, a Borrow Foundation igazgatótanácsának. Tiszteletbeli tagja számos szakmai szervezetnek, mint pl. a kubai, és amerikai fogorvosi egyesületeknek.
A világ minden részén tartott több száz előadás és az általa jegyzett több száz tudományos közlemény, majd 30 könyv, könyvrészlet fémjelzi tevékenységét, ugyanúgy, mint az elismerések sora, a Semmelweis Tudományos Díj, az Árkövy Emlékérem, a Markusovszky-díj, a Munka Érdemrend arany fokozata, a Semmelweis-aranygyűrű, a MOTESZ-díj. Budapest Belváros-Lipótváros díszpolgárává választották 1999-ben, és megkapta a MTA Szentágothai János Szakkuratóriumának díját. Kiérdemelte a Magyar Tudományos Akadémia részéről az Eötvös József-koszorút, az egészségügyi minisztertől a Batthyány-Strattmann László-díjat, és megtisztelték a Prágai Károly Egyetem emlékérmével is.
A hatalmas életmű, az említett és említésre nem került, de nagy elismerésre méltó eredmények összegzése mellett mégis Bánóczy professzor asszonyra úgy emlékezem, mint a sorsom, de nemcsak az én, hanem a több fogorvos generáció sorsát meghatározó egyéniségre. Kosztolányi sorai ráillenek: „Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább.”
Fogorvostan-hallgatói időszakom tanárát idézem fel, aki már korán igazította a lépteinket, a munkahelyi vezetőt, aki szigorúan és biztos kézzel irányított, és tanácsait, amikre barátsága révén mindig számíthattam. Felvillannak a pillanatok, az emlékek. Amikor friss tudományos ösztöndíjas munkatársként felvételt nyertem a Konzerváló Fogászati Klinikára, és megengedte, hogy tegezzem. Azt sem tudtam, hogyan kerüljem el a „te” kimondását, pedig Bánóczy professzor asszonyt a legnagyobb tisztelettel, de mindenki Jolikának szólította. Konferencia, ahol a nemzetközi társaságban a körben álló külföldiek közül mindenkivel a saját nyelvén folytatta a beszélgetést. De nem volt elég a francia, német, angol nyelvtudás, már rég egyetemi tanár volt, amikor kubai PhD hallgatója idején spanyolul tanult. Eszembe jut reszketésem, amikor a heti orvos értekezleten be kellett számolnom, ezt túlélve már egy kongresszusi szereplés nemzetközi téren is csak „kismiska” volt. És nem múlik a hála! Töretlen bátorítása, elvárása nélkül személyes pályám biztos, hogy nem így alakul. Nyolcvanadik születésnapját ünnepeltük, amikor megállapíthattuk, hogy fogorvostársadalmunk számos tagja Bánóczy professzor asszony, Jolika köpönyegéből bújt elő. Hazai és nemzetközi kapcsolatai révén minden érdeklődő és ambiciózus kollégát segített, támogatott. Előrelátása, széles látókörű gondolkodásmódja nemcsak a szakmai előmeneteleket, de oktatásunk szerkezetének, tartalmának fejlődését, a prevenció ügyének előmozdítását, szakmapolitikai döntés-előkészítéseket eredményezett. Rá biztos nem érvényes a mondás, miszerint mindenki pótolható. Ne felejtsük, hogy pályája kezdete az 50-es évek közepére esett, a maiakhoz képest összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között. Akaratereje, kitartása, töretlen hite példaként szolgálhat mindnyájunknak. Teljesítményét biztos, támogató és szeretetteljes családi háttérrel érte el. Gondolok itt ifjúkora meleg szülői, nagyszülői hátterére, és megemlékezem a már eltávozott szeretett férjről, és a legutolsó pillanatig mindenről gondoskodó orvos fiáról, unokáiról, akik az utolsó időszak szellemileg teljesen friss, de egészségügyi problémákkal terhes időszakának méltó viselésében segítették.
És aztán jött a szomorú hír.
Tisztelt Professzor Asszony, kedves Jolika, hálával búcsúzunk, de nem felejtünk! Hiszen amit létrehoztál, bennünk tovább él, emlékedet megőrizzük és szeretettel ápoljuk.
Dr. Tóth Zsuzsanna, igazgató
Konzerváló Fogászati Klinika
Dr. Bánóczy Jolán hamvait 2016. szeptember 22-én 14:00 órakor a kelenföldi Szent Gellért plébániatemplom urnatemetőjében (Budapest, XI. Bartók Béla út 149.), helyezik örök nyugalomra.
A gyászjelentés erre a linkre kattintva letölthető.
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
