A folytonosságot, a felhalmozott értékek és a hagyományok megőrzését tartja legfontosabbnak dr. Barabás József, az Arc-Állcsont-Szájsebészeti- és Fogászati Klinika áprilisban leköszönt igazgatója. 12 éven keresztül volt az intézmény vezetője, amelynek szakmai profilja az idők folyamán mindig az adott kor igényeinek megfelelően változott, ma pedig alig van olyan arc-állcsont-szájsebészettel foglalkozó szakember az országban, aki hosszabb-rövidebb ideig ne tanult volna a klinikán.
Dr. Barabás József gyerekkorában mindenképpen valamilyen manuális szakmát szeretett volna választani. Diákként az asztalosság érdekelte leginkább, le is vizsgázott belőle, és a mai napig foglalkozik bútorrestaurálással. Később érdeklődése az orvostudomány felé fordult: 1975-ben végzett a Semmelweis Egyetemen, ezután két évig a sümegi kórházban dolgozott. 1977-ben került a klinikára, kisebb kitérőkkel azóta is itt dolgozik, 2004-től volt az intézmény vezetője.
Kétszer töltött másfél évet külföldön: 1989-től Tübingenben dolgozott dr. Norbert Schwenzer vezetésével, aki az európai arc-állcsont sebészet ikonikus alakja, 2000-től pedig Linzben kapott másodfőorvosi állást. Úgy fogalmazott, hogy ezen időszakokban sokat tanult, Linzben például a harapási rendellenességekkel foglalkozó centrumban sok műtétet végzett, hazatérését követően pedig a klinikán is elindult ez a profil.
Dr. Barabás József kiemelte: számára a legfontosabb érték a kontinuitás, az intézmény értékeinek megőrzése és továbbörökítése. Hangsúlyozta, hogy a klinika előző vezetőjével, dr. Szabó György professor emeritusszal és utódjával, dr. Németh Zsolt igazgatóval is jó a kapcsolata (Dr. Szabó Györggyel az interjú készítésének napján is együtt operált).
Szavai szerint a mai Arc-Állcsont-Szájsebészeti- és Fogászati Klinika volt a magyar fogorvosképzés bölcsője, hiszen 1890-ben, amikor Árkövy József professzor megalapította az intézményt, Európában ez volt az első sztomatológiai klinika, 1908-ban pedig a világ első fekvőosztállyal rendelkező fogászati és szájüregi betegségekkel foglalkozó intézménye volt. A Fogorvostudományi Kar megalapításakor ennek a klinikának az osztályaiból jöttek létre a kar különálló klinikái, az intézmény pedig szűkebb profillal működött tovább.
Mint elmondta, korábban a szájüregi gyulladásos betegségek kezelése volt a leginkább hangsúlyos, később, a daganatos megbetegedések számának emelkedésével ezek kezelése került előtérbe. Külön kiemelte a különféle arcrekonstrukciós műtéteket: erre azokban az esetekben van szükség, amikor baleset vagy egy daganat eltávolítása miatt kell a roncsolódott arcot helyreállítani.
Az 1980-as éveke elején a világon az elsők között kezdtek a klinikán olyan szövetátültetéseket végezni, amelyek során más testrészről élő szöveteket átültetve mikroszkóp alatt a keringést helyreállítva tudtak pótolni szövethiányokat. Nagy szakmai áttörést jelentett, amikor a világon az első alkarlebennyel történő szájpadrekonstrukciót elvégezték 1984-ben. Szintén az 1980-as évek vívmánya volt, hogy az állkapocstörések kezelésében új módszer jelent meg. Korábban a törött állcsontot kívülről tárták fel és drótokkal rögzítették, az új eljárással viszont szájon belüli műtéttel, kisebb lemezek felhasználásával állították helyre, ami lehetővé tette, hogy a betegnek ne kelljen hetekig összezárt szájjal gyógyulnia.
Folyamatosan próbáltak olyan alternatív megoldásokat találni, amelyekkel pontosabban és eredményesebben pótolhatók az állkapocs és az arc csontjai. Ennek eredményeként orvosi kerámiából egy rekonstrukciós készletet állítottak össze, aminek elemeiből összeállítható a hiányzó csont – idézte fel.
Kitért arra: ma már számítógépes program segítségével is végeznek háromdimenziós arcrekonstrukciós műtéteket (az első ilyen műtét 2012-ben volt). Egy speciális szoftver segítségével a rendellenes helyzetű arckoponya esetén meg tudják határozni, hogy az arccsont egyes részei hol lennének jó helyen. A háromdimenziós kép készítését az úgynevezett CONE-BEAM CT készülék teszi lehetővé. A dr. Barabás József által vezetett kutatócsoport jelenleg is dolgozik a rendszerhez kapcsolható háromdimenziós adatbázis fejlesztésén: a cél egy teljes körű, úgynevezett 3D kefalometriai adatbázis létrehozása, amely azt tartalmazza, hogy bizonyos pontoknak hol kellene lenniük egy átlagos európai arcon. Ennek felhasználásával a sebészek olyan sérülés esetén is rekonstruálni tudják az eredeti arcformát, amikor egyetlen csont sem maradt a helyén.
Dr. Barabás József beszélt arról is, hogy a klinika életében a technikai újítások mellett fontos lépés volt a 2000-ben indult átépítés: nagy minőségi változást jelentett, hogy többek között a műtőblokk is megújult, a fekvőosztályt pedig az újonnan épített harmadik emeleten alakították ki. A tanterem felújításával a tetőtér is kibővült, így a klímagépház és pár új orvosi szoba is helyet kapott.
A professzor a klinikán végzett munka mellett 12 éve minden évben Kambodzsába utazik az Ärzte der Welt szervezettel, ahol beteg és sérült gyerekeket és felnőtteket operál. Mint elmondta, ez nagy kihívás, hiszen a jelentős fejlődés ellenére még mindig korlátozott a műtéteknél igénybe vehető eszközpark, és mindig az éppen elérhető eszközökkel kell megoldani az egyes műtéteket. Dr. Barabás József büszke arra, hogy az általa vezetett csapat mintegy tíz éven keresztül stabil maradt.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
