Eltávozott közülünk dr. Vígváry Zoltán, a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikájának docense, aki a klasszikus radiológiai ágak mellett a sugárterápia művelője is volt.
Dr. Vígváry Zoltán orvos családban 1944-ben született Nyíregyházán. Édesapja is radiológusként dolgozott. A középiskolát szülővárosában végezte. Érettségi után két éven át kórházi kisegítőként dolgozott, mivel származása miatt nem vették fel az egyetemre. Orvosi tanulmányait végül 1964-ben kezdhette el. Diplomáját 1970-ben kapta meg, első munkahelye a Debreceni Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikája volt. 1974-ben szakvizsgázott, s már ugyanebben az évben a Budapesti Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikájára került dr. Zsebők Zoltán munkatársi körébe. A budapesti klinikán is folytatta sokrétű tevékenységét, több külföldi ösztöndíj révén is gyarapítva tudását, fokozatosan haladva az egyetemi ranglétrán.
Az 1970-es évek közepén dr. Zsebők Zoltán hívta fel a figyelmét az úgynevezett afterloading technikára, amellyel a nőgyógyászati tumorok palliatív terápiás kezelésének megvalósítását tervezte. Dr. Vígváry Zoltánnak akkor már volt ezen a területen angiográfiás tapasztalata, s alkalmasnak találta őt a módszer elsajátítására. Lelkesedéssel és nagy szorgalommal látott új feladata elvégzéséhez. Először a szülész-nőgyógyász szakképesítést szerezte meg, majd letette az onkológiai szakvizsgát is. Párizsi, freiburgi tanulmányútja során elsajátította a módszer alapjait, s amikor a klinika egy afterloading készülékhez jutott, elkezdte a munkát. Kezdetben csak nőgyógyászati tumorok kezelését végezte, majd a sikereken felbuzdulva s tapasztalatainak gyarapodásával kiterjesztette a terápiát az inoperábilis nyelőcsőtumorokra is, kidolgozva annak gyakorlati kivitelezését. Mindig szívesen emlékezett vissza ezekre a kihívásokkal teli, mozgalmas évekre. A munkából számos előadás és dolgozat született. Ez volt a témája 1990-ben megvédett kandidátusi értekezésének is. Munkájáról sikeres előadást tartott Würzburgban a röntgensugár felfedezésének centenáriumi kongresszusán. Utolsó éveiben, többször is sajnálkozva említette, hogy a körülmények változása miatt nem tudta ezt a munkát folytatni s tapasztalatait tovább adni. 1998-ban habilitált. Rendszeresen részt vett és előadást tartott nemzetközi kongresszusokon.
Diagnosztikus és gyógyító munkája mellett nagy súlyt helyezett az oktatásra is. Nemcsak a negyedik éves hallgatók tanításában vállalt jelentős szerepet, de a szakorvosjelöltekkel is szívesen osztotta meg tudását, tapasztalatait. A külföldi hallgatók oktatásában is kezdettől fogva részt vett, német és angol nyelvű előadásokkal és gyakorlatok tartásával. Előadásait gyakran színezte egy-egy humoros megjegyzéssel. Diákjai kedvelték, lelkes oktatónak, emberséges, de szigorú vizsgáztatónak tartották. Kollégái, barátai jó kedélyű, segítőkész közösségi embernek ismerték. Sajátos humorát gyakran élvezhették munkatársai.
2014-es, végleges nyugdíjba vonulásáig lelkiismeretesen ellátta a szakszervezeti bizalmi feladatát is.
Munkáját 1995-ben Markusovszky-díjjal ismerték el, a sugárterápia terén végzett munkásságért a Magyar Radiológusok Társasága Kisfaludy Pál emlékéremmel tüntette ki, 2015-ben Rektori dicséretben részesült.
Az utolsó években már többször betegeskedett, de mindig visszatért munkájához a mammográfiás részlegbe. Megpróbáltatásait nagy önuralommal viselte. S még a nehéz napokban is fel-felvillant némi öniróniával párosult régi humora. A rohamosan súlyosbodó betegséggel szemben azonban erős élni akarása és a gondos ápolás sem volt elegendő. 2016.május 4.–én hunyt el.
Emlékét megőrizzük.
Dr. Dömötöri Zsuzsanna
klinikai főorvos
Radiológiai és Onkoterápiás Klinika
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
