Dr. Kerpel-Fronius Ödön születésének 110. évfordulója alkalmából tartottak emlékülést az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán. A tudományos előadások végigkövették teljes pályáját, megemlékezve minden olyan területről mellyel foglalkozott.
Dr. Kerpel-Fronius Ödön a 20. század egyik legismertebb gyermekgyógyásza hazai és nemzetközi szinten egyaránt, akinek szellemisége ma is hatású – fogalmazott dr. Szabó Attila klinikaigazgató a rendezvény megnyitóján. Mint emlékeztetett, számos gyermekgyógyászati intézmény életben hagyott maradandó nyomot, és az sem véletlen, hogy a Semmelweis Egyetem 2007-ben indult tehetséggondozó programja az ő nevét vette fel. Az emlékülésen azon intézmények képviselői tartottak előadást, ahol Kerpel-Fronius megfordult a pályája során.
Dr. Szél Ágoston rektor megnyitó beszédében emlékeztetett arra, hogy dr. Kerpel-Fronius Ödön életpályája a Semmelweis Egyetemen kezdődött, és kiemelte annak jelentőségét, hogy az egyetem, mint szellemi műhely egy ilyen nagyságot adott a világnak. A rektor párhuzamot vont az emlékülés előtt egy nappal átadott egyetemi Innovációs Díjakkal, melyet az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika két munkatársa is átvehetett. Mint fogalmazott, fontos, hogy egy klinika a múltba is tud tekinteni, de a jövő generációt is a megfelelő irányba indítja el. A rektor szimbolikusnak nevezte, hogy az egyetemi tehetséggondozó program Kerpel-Fronius nevét viseli.
Az emlékülés első tudományos előadását dr. Tulassay Tivadar rector emeritus tartotta „Kerpel-Fronius Ödön, az élettan alapú orvoslás megtestesítője” címmel. Egyebek mellett emlékeztetett arra, hogy Kerpel-Fronius 1923-ban iratkozott be a budapesti orvos karra, de több szemesztert külföldön is végzett. Bókay előadásai döbbentették rá, hogy a gyerek nem kis felnőtt. Harmadéves korától végzésig az Élettani Intézetben dolgozott, az itt elsajátított szemlélet későbbi pályáját is meghatározta, megtanulta, hogy milyen kísérletes feltételek szükségesek a jó válaszok megtalálásához. Kitért arra is, hogy dr. Heim Pál hívta a jelenlegi I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika elődjére, „a zseni felfedezte az igazgyöngyöt” – fogalmazott. Dr. Kerpel-Fronius Ödön 1945-ben csecsemő élettanból habilitált. A háború után a nagy élelmiszerhiány, a rossz higiénés viszonyok miatt tömeges volt a csecsemőkori sorvadás. Kerpel-Fronius nem tudott elmenni a probléma mellett, az erről szóló beszámolói nemzetközi visszhangot is kiváltottak, a New York Times címoldalára is felkerült. Az anyatejes táplálást tartotta kiemeltnek, élelmiszersegélyt adott azoknak az édesanyáknak, akik tejfeleslegüket a klinikán adták le, ebben a tevékenységében segítette őt többek között a nemzetközi vöröskereszt is.
Dr. Hunyady László, az Élettani Intézet igazgatója, az Általános Orvostudományi Kar dékánja az elmélet és a klinikum tudományos együttműködésének jelentőségéről tartott előadást. Kitért arra, hogy Kerpel-Fronius – aki az Élettani Intézet munkatársaként, még hallgató korában publikálta első munkáját – életművében az elmélet és a klinikum olyan egysége figyelhető meg, mely a mai napig példaértékű. Az előadásban felvillantott egy, az intézetben jelenleg folytatott, a só-víz háztartással összefüggő kísérletes munkát, mely bemutatja, mit jelent napjainkban az elmélet és a klinikum kapcsolódása, mely nemcsak egy mechanizmus tisztázásában segíthet, hanem egyes esetekben terápiás ötleteket adhat.
Dr. Kerpel -Fronius Ödön életében meghatározó volt a Pécsen töltött időszak, erről három előadó is beszélt az emlékülésen. Dr. Decsi Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója felidézte, hogy dr. Kerpel -Fronius Ödön 1946-ban került Pécsre, ahol Heim Pál tradícióit folytathatta. Mint mondta, legendás diagnosztikus képességeket adott a klinikának, alapvető emberi tulajdonsága volt mások véleményének figyelmes meghallgatása, valamint monográfiái ehhez az időszakhoz kötődtek.
Dr. Molnár Dénes, a klinika volt igazgatója „A sorvadástól az elhízásig” címmel tartott előadást. Emlékeztetett arra, hogy dr. Kerpel-Fronius Ödön sokat foglalkozott a sorvadás kutatásával, ami az egész életútján átívelt. Ennek kapcsán beszélt saját, ugyanebben a témában végzett kutatásairól, melyben megállapították, hogy az európai gyerekek negyede-ötöde elhízott, e területen Magyarország a középmezőnyben van. A kutatás eredményeként a gyerekkori elhízással kapcsolatban több új referenciaértéket határoztak meg, illetve újradefiniálták a metabolikus szindrómát.
Dr. Sulyok Endre 1970-ben közösen publikált dr. Kerpel-Fronius Ödönnel. Előadásában úgy fogalmazott: a sors ajándékának tartja, hogy együtt dolgozhattak. Felidézte, hogy sokakat, köztük őt is nagyon megrázta, hogy a professzor 20 év után Budapestre költözött. Néhány hónappal később azonban újra találkoztak: szilveszterkor Pécsett mutatta be neki a közösen elkezdett vizsgálatok eredményeit. Hangsúlyozta: a közös kutatás megalapozta a későbbi tudományos tevékenységét és a professzor később is mindig lehetőséget adott arra, hogy megkeresse kérdéseivel, illetve nyomon követte a munkáját. Kiemelte: Kerpel -Fronius modernizálta és új alapokra helyezte a gyerekgyógyászatot azzal, hogy a patofiziológiai hátteret kutatta.
Dr. Kerpel-Fronius Ödön igazi tanítómester volt, aki nemcsak a saját szakterületét támogatta, hanem kiemelt figyelmet szentelt a genetikának, és az orvostudomány minden olyan területének, amely a gyermekgyógyászathoz kötődik – mondta dr. Fekete György, a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika professor emeritusa, a Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Program elnöke. Hangsúlyozta: a professzor amellett, hogy impulzusokat, ötleteket adott, a tudományos cikkek és előadásszövegek átolvasásával és véleményezésével is segítette kollégáit. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, számos, a genetikával is foglalkozó tudós barátja volt. Dr. Fekete György kiemelte: míg a német, angol és amerikai szindrómaleíró kiválóságok átlagosan 36 évesek voltak jelentősebb eredményeik közzétételekor, addig dr. Kerpel-Fronius Ödön már 26 évesen kiemelkedő tanulmányt közölt.
Soha nem mondott úgy véleményt egy betegről, hogy előtte ne látta volna – mondta dr. Kerpel-Fronius Ödönről dr. Szabó András. A II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója hozzátette: a professzor már nem volt klinikaigazgató, amikor ő odakerült, de nyolc évig még ott tevékenykedett, a bonyolultabb esetekben rendszeresen kikérték a véleményét. Ilyenkor mindig nagy tisztelettel fogadták. Jellemző volt rá, hogy kinyilatkoztatás helyett kérdezett, tanácsait is kérdések formájában fogalmazta meg. Dr. Kerpel-Fronius Ödön munkásságának nyomán jelentősen csökkent a csecsemőhalálozás – hangsúlyozta dr. Szabó András, aki arról is beszélt, hogy az utóbbi évtizedekben jelentősen nőtt a civilizációs betegségek száma, több tumoros, gyulladásos és diabéteszes megbetegedést regisztráltak. Emellett kitért a D-vitamin fontosságára is.
Dr. Szabó Attila emlékeztetett arra, hogy az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikáról indult dr. Kerpel-Fronius Ödön pályája, és a klinikán ma is nap mint nap jelen van a szellemisége; a kíváncsiság, az érdeklődés, a klinikai probléma és a tudományos kísérletek közelítése a mai napig megmaradt az intézet falai között. Dr. Szabó Attila előadásának címében is megidézte a professzor 1932-ben az Orvosi Hetilapban megjelent, Kísérleti adatok az uraemia kérdéséhez című cikkét. Dr. Kerpel-Fronius Ödön munkássága első másfél évtizede a vese működéséhez kötődött, és az ő tevékenységéből nőtt ki az a csapat, mely ma elkötelezett a klinikán a nefrológia mellett. Az igazgató előadásában felvillantotta a klinika elmúlt húsz évben elért, vesegyógyászattal összefüggő kutatási eredményeit is.
Dobozi Pálma, Kele Tímea, Tóth-Szabó Szilvia
Fotók: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
