2015. október 30-án elhunyt dr. Szabó Antal professzor.

Kollégái, barátai  és mindazok, akik szerették és tisztelték, egy szál virággal búcsút vehetnek tőle 2015. november 27-én, pénteken, 17 órakor a Herminamezői Szentlélek Plébánián (1142 Budapest, Kassai tér 2) tartandó megemlékezésen.

 

RS34881_KA-20150910-IMG_9699-scr_fekete

A professzor analitikusok, szakasszisztensek, klinikai biokémikusok generációit oktatta. Központi szerepet játszott az egyetemi laborintegráció koncepciójának a kidolgozásában, végrehajtásában.
Neki is köszönhető, hogy a 10 évvel ezelőtt az egyetemen működő 28 laboratórium jelentős részét centralizálták, ami a vizsgálatok költséghatékony végzésén túl lehetőséget adott a módszertan egységesítésére, egységes vizsgálati elvek bevezetésére.
Előkészítette és bevezette a laboratóriumi medicina tárgy oktatását orvostanhallgatók számára. Tanulmányi felelősként az intézet életében egészen a legutóbbi hónapig jelen volt, nyugdíjasként is aktív részt vállalt az oktatásban. Az általa szerkesztett tankönyv nemcsak a diákoknak, de a szakmának is nagy segítséget ad.
Vitalitása, személyisége, tudása nemcsak az intézetnek, de az egész laborszakmának hiányozni fog.

Laboratóriumi Medicina Intézet

 

Megemlékezés

Dr. Szabó Antal, a Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet alapító egyetemi tanára 1968-ban végzett a Szegedi Tudományegyetem vegyész szakán, majd a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán műszeres analitikai szakképesítést szerzett.

1969 és 2011 között több mint 40 éven át dolgozott orvosi laboratóriumban. Első munkahelye a Szolnoki Megyei Kórház Laboratóriuma volt, Velősy György főorvos vezetése mellett. Itt készítette egyetemi doktori értekezését 1975-ben. 1976-tól egyetemi adjunktusként a klinikai kémiai részlegen dolgozott az Orvostovábbképző Intézet Laboratóriumi Vizsgálatok Tanszékén. 1981-ben szerzett kandidátusi fokozatot. Miltényi professzor meghívására 1983-ban került a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Laboratóriumába. Egyetemi docensként 1997-ben védte meg MTA doktori értekezését. 1999-ben habilitált. Ezen időszakban Sárközi professzor meghívására nyolc alkalommal dolgozott a New Yorki-i Mount Sinai Medical Center kémiai laboratóriumában. Közel harminc éven át oktatott és vizsgáztatott az ETI szakasszisztensi képzés keretében. 2006-ban az elsők között szerzett klinikai biokémikus szakképesítést. Azóta a Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Tanszéki Csoport egyetemi tanára, 2010-től az akkor alapított Laboratóriumi Medicina Intézet megbízott igazgatója. 2011-től nyugdíjasként egészen mostanáig az intézet tanulmányi felelőse volt.

Szabó Antal 1970-től folyamatosan aktívan részt vett a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság munkájában. Több ciklusban a társaság vezetőségének, illetve elnökségének volt tagja, különböző funkciókat töltött be. A Laboratóriumi Diagnosztika folyóirat főszerkesztője volt 1985 és 1993 között. Több hazai és nemzetközi szakmai kongresszus szervezőbizottsági tagja volt. 30 MLDT Nagygyűlésen vett részt, 2012-ben a Budapesti kongresszus társszervezője volt. Számos európai kongresszuson, világkongresszuson és más nemzetközi fórumon vett részt előadóként. Közleményeinek száma közel 200, lektorált cikkeinek száma száz feletti. Tíz könyvet, oktatási jegyzetet írt – a legutóbbi, orvostanhallgatók és rezidensek számára közösen készített jegyzetünk két hónapja jelent meg.

Száraz életrajzi adatok, melyek önmagukban is jelzik: Szabó tanár úr a hazai laboros társadalom kimagasló eredményeket elérő, felmutató, vezető tagja volt.  Mégis, önmagukban nem sokat árulnak el abból a színes, vibráló egyéniségből, ami Tanár úr sajátja volt. Arról az emberről, aki egész életében izgatott kíváncsisággal és szeretettel fordult környezete felé. Aki még egy hónapja is bejárt az intézetbe, hogy a következő generációnak, rezidenseknek átadjon a labormedicina és az analitika területén összegyűjtött közel fél évszázados tudásából, tapasztalatából. Miközben aktívan élte és tervezte életét: a belföldi és külföldi utazásokat, kirándulásokat feleségével, családi programokat, kiállításokat, az unokákkal való találkozást. Számomra mindig harmonikus, a boldog élethez szükséges arányokat felismerő és követő embert jelentett.

Tanár úrral szorosabb kapcsolatba 2011-ben kerültem, amikor átvettem Tőle a Laboratóriumi Medicina Intézet vezetését. Könnyű dolgom volt, mivel a munka egyik legnehezebb szakaszát, a laborcentralizáció első lépéseit magára vállalta. Azt a nem egyszer konfrontációkkal járó időszakot, amikor klinikák, kórházak laborjait kellett bezárni, vizsgálatokat megszüntetni, dolgozóktól megválni. Egy olyan intézetet kaptam Tőle, amelynek megvan a lehetősége, hogy az ország első egyeteméhez méltó laborszolgáltatást biztosítson. Új és tapasztalatlan vezetőként ennek ellenére voltak nehézségek, szakmai kérdések, melyek megoldásában Tanár úr a maga tapintatos, diszkrét módján mindig segített – hol közvetlen iránymutatással, hol országos kapcsolatrendszere, barátai révén. Neki is köszönhetem, hogy az intézet vezetőjeként fel mertem vállalni az intézet átszervezésével kapcsolatos kihívásokat.

Sokat segített, hogy nyugdíjas professzorként vállalta a tanulmányi részleg vezetését; az évi 500 medikus három nyelven való oktatásának a megszervezését, vizsgáztatását, a klinikai biokémikus grémium irányítását. Most, ahogy az ezzel kapcsolatos dokumentumokat át kellett tekintenem, a funkcionális rend, a pontosság és az igényesség az, ami minduntalan visszaköszönt. Neki köszönhetjük azt is, hogy a graduális és posztgraduális képzés számára most egy több éve várt hiánypótló tankönyv megjelent. A közös szerkesztői munka során rengeteget tanulhattam Tőle.

Tanár úr a labordiagnosztika tekintetében rendkívül izgalmas átmeneti korszakban élt és alkotott. Átélhette a modern technológiai laboratórium kialakulását: azt a folyamatot, melynek során az üvegpipettákat, analmérlegeket és kémcsöveket felváltotta a számítógép irányította, közel teljesen automatizált rendszerek sokasága; az érzéki tapasztalást, a mikroszkóp alatti világ szemlélését a száraz, számítógépes adatáramlás. Ő a 21. században is látta és érezte a szám mögött álló biokémiai folyamatot és – mivel élete jelentős részét a betegellátás területén töltötte – magát a szenvedő beteget is. Érzékeny, mélységes empátiával megáldott (de ezt a maga nyers módján a végletekig leplezni próbáló), a realitások talaján álló ember volt.

Bár hiányozni fog tudása, kedvessége, humora, hálás vagyok a sorsnak, hogy Tanár úr velünk lehetett. Törekszem rá, hogy az általa elkezdett mű: a modern, egyetemi Labormedicina Intézet úgy fejlődjön, ahogy azt eltervezte és 5 éve elindította.

Dr. Vásárhelyi Barna

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.