Dr. Székely József Iván címzetes egyetemi tanár, kiváló kollégánk, kedves barátunk 2015. augusztus 31-én váratlanul, örökre eltávozott közülünk. Miként ő fogalmazott 80. életévéhez közeledve az utóbbi évtizedben óvatosan csökkentette szakmai tevékenységének sebességét, így is élete végig példaadóan aktív volt, mert szükség volt rá, és mert szenvedélyesen szerette hivatását. Formálisan 1999-ben ment nyugdíjba a Gyógyszerkutató Intézetből, de ott maradt tudományos tanácsadóként, az intézmény megszűnéséig, 2007-ig. Egyetemünk Általános Orvostudományi Karán, rövid megszakításokkal, több mint fél évszázadon keresztül oktatott. Alig pár hónapja jelentette be, hogy tanrend szerinti órákat már nem kíván tartani, de szívesen konzultál a hallgatókkal, s maradék idejét review jellegű közlemények írásával tölti.
Székely József Iván 1937. március 27-én született Budapesten. A BOTE Általános Orvostudományi Karán 1961-ben végzett kitüntetéssel. További végzettségei és minősítései: pszichológus (1967, ELTE), laboratóriumi szakorvos (1972), farmakológus (1979), az orvostudomány kandidátusa (1970), illetve MTA doktora (1986); címzetes egyetemi docens (1983), címzetes egyetemi tanár (1990). Az 1989-91 években, mint senior visiting scientist a NIDA (National Institute on Drug Abuse) kutatóintézetében (Addiction Research Center, USA, Baltimore, Maryland) dolgozott.
Egyetemi oktatói tevékenységét az Élettani Intézetben kezdte 1959-ben demonstrátorként, később ugyanitt gyakornok volt, majd tanársegéd 1970-ig. Ekkor főállásban a Gyógyszer(ipari)kutató Intézetbe kerül, hol munkássságát a világ élvonalába tartozó, endogén opioidok kutatásával foglalkozó munkacsoportban folytatta a biológiai hatások vizsgálatát végző részleg vezetőjeként. Kiemelkedő eredményeiket többen közt Nature cikk (1976) fémjelezte. Az 1979/80-as tanévtől ismét tanít: a Klinikai Kísérleti Kutató és II. sz. Élettani Intézet igazgató professzorainak (Kovách Arisztid, Monos Emil) meghívására éveken át speciálkollégiumokat tartott magyarul, majd angolul az élettan néhány válogatott fejezetéből. Később Kollai Márk igazgató professzor meghívására 1999. és 2015. között gyógyszerészhallgatóknak tartott gyakorlati foglalkozásokat is (minden harmadik, az utóbbi évtizedekben végzett, illetve most végző gyógyszerész tanítványa volt). Egyidejűleg a fentiekkel, két évig oktatott gyógyszertant medikusoknak Gyires Klára professzorasszony igazgatása idején a Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézetben, ugyancsak magyarul és angolul. Tanított az ELTE-n is: pár évig oktatott pszichológushallgatókat élettanra, s kb. tizenöt évig az Ádám György, majd Détári László professzor vezette doktori program keretében pszichofarmakológiát PhD hallgatóknak. Tanított még a Kodolányi János Főiskolán is (1995-től 2003-ig) egészségnevelést, főleg a drogmegelőzés témakörében (e témában tankönyvet is írt).
Fő kutatási területe a pszichofiziológia-pszichofarmakológia és az opioidok biológiai/farmakológiai hatásainak vizsgálata volt. Első lektorált közleménye 1959-ben jelent meg, negyedéves medikus korában, az utolsó 2012-ben az Expert Reviews in Respiratory Medicine-ben. Élete utolsó napjaiban is dolgozott újabb publikáción e lap számára, ez év vége volt számára a kézirat leadási határidő. Lektorált közleményeinek száma több mint száz, többségük külföldön jelent meg nívós lapokban. Ipari szabadalmainak száma másfél tucat. Öt könyve jelent meg az USA-ban a CRC Press kiadónál! Mindegyike a morfin-szerű peptidekkel és a kábítószer-függés biológiai mechanizmusával kapcsolatos. Az első három könyvben társszerzője Rónai András. Nem sok hazai szerző lehet, aki Székely Józsefnél több könyvet publikált külföldön. Egy további monográfiát főiskolai tankönyvnek szánt (Drog, szex, téveseszmék). A Semmelweis Egyetem Baráti Körének felkérésére, 2009 októberében emlékezetes előadásban foglalta össze korábbi főmunkahelyének, a hajdan virágzó Gyógyszeripari Kutató Intézetnek történetét Egy kutatóintézet tündöklése és bukása címmel.
Kitüntetései:
Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem (1962), Akadémiai Díj (a nem hivatalosan endorfin csoportnak nevezett csapat többi tagjával közösen, 1979), A Gyógyszer(ipar)i Kutató Intézet életmű-díja (2005), Issekutz-díj (2013).
Székely József távozásával a Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet s a Semmelweis Egyetem egésze, egy nagy műveltségű, hazájához hű, oktatásban és tudományos kutatásban egyaránt kivételesen kreatív, magas etikai normákat képviselő, bölcs, mindig vitára kész, de udvariasan halk szavú, nehezen nélkülözhető professzorát veszítette el.
Emlékét szeretettel őrizzük és közvetítjük a következő generációk fele.
prof. dr. Benyó Zoltán, Prof. emer. Dr. Monos Emil,
intézetigazgató ny. egyetemi tanár
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
