A 70, 65, 60 és 50 éve végzett gyógyszerészek vehették át rubin, vas, gyémánt, illetve arany jubileumi díszokleveleiket a Nagyvárad téri Elméleti Tömb dísztermében. Közülük ketten 1945-ben, hatan 1950-ben, tizennyolcan 1955-ben, hetvennégyen pedig 1965-ben kaptak gyógyszerészi diplomát.
A jubilánsokat dr. Zelkó Romána dékán köszöntötte, aki úgy fogalmazott: örömmel fejezi ki elismerését, tiszteletét és szeretetét a sok évtizeddel ezelőtt végzett gyógyszerészek felé. „A jubileum emlékezet, ami elődeink teljesítményét dicséri. Az áldozatos munkát a gyógyszertárban, a katedránál, a laboratóriumban, a kórházban, az egészségügyi hatóságnál és megannyi más gyógyszerészi munkakörben. Hálával tartozunk nekik, amiért munkájukkal tovább öregbítették a Gyógyszerésztudományi Kar hírnevét” – fogalmazott. Hozzátette: most egykori tanárait is köszöntheti, akik számára és más gyógyszerészek generációinak jelentenek a mai napig biztos pontot a szakmában. A jubileum megünneplésének egyúttal célja az is, hogy erősítse az egyetem jelenlegi és egykori polgárainak összetartozását.
A gyógyszerészi hivatással kapcsolatban kiemelte: az egészségügyben minden az emberekről szól. Azokról, akik ellátásra szorulnak és azokról is, akik tudásukkal, hivatásuktól vezérelve fordulnak a rászorulók felé. A gyógyszertár már nevében is bizalmat ébreszt, odabent pedig a gyógyszerészek készek arra, hogy szolgálják a betegeket – vélekedett.
A Semmelweis Egyetemről közölte: egyedülálló szakegyetemként kiemelt helyet foglal el a hazai felsőoktatásban, emellett Magyarország legnagyobb gyógyító intézménye és elismert kutatóhelyeknek ad otthont. A gyógyszerészképzés három nyelven, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi és a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának aktív, eredményes és magas színvonalú részvételével zajlik. A budapesti gyógyszerészképzés ezért a magyar felsőoktatásban az universitas szellem legfőbb megtestesítője – hangsúlyozta a dékán. Egyúttal arról is beszámolt, hogy a közelmúltban közzétett nemzetközi felsőoktatási rangsorban, mely az egyetemeket az ott dolgozó kutatók, oktatók tudományos teljesítménye alapján értékeli, a két legelőkelőbb helyezést elért hazai intézmény a Semmelweis Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem voltak. A kiemelkedő eredmény elérésében pedig éppen azoknak a karoknak volt döntő szerepe, amik a gyógyszerészképzésben is részt vesznek – szögezte le.
„Tudásunkat három egyetemnek köszönhetjük. Az egyetemek három névadója közül számomra Pázmány Péter tiszteletreméltó szobor, de Eötvös Loránd és Semmelweis Ignác élő emberek” – mondta az 1945-ben végzett dr. Bayer István, aki a jubilánsok nevében szólt. Felidézte, hogy szüleinek Eötvös Loránd tanította a fizikát, dédapja pedig Semmelweis Ignác egyik legközvetlenebb munkatársa volt, ezért mindkét tudós szellemiségét már családjának köszönhetően ismerhette. Arról is beszámolt, hogy míg ő hetven, édesapja kereken száz esztendeje vehette át gyógyszerészi oklevelét, nagyapja diplomaszerzésének pedig tavaly volt a százharmincadik évfordulója. Egyúttal arra kérte a jelenlévőket, hogy a jubileumi ünnepség alkalmával ne csak oktatóikra emlékezzenek kegyelettel, hanem idézzék fel azon egykori hallgatótársaik emlékét is, akik már nem lehetnek közöttük.
A beszédeket követően rubin, vas, gyémánt, illetve arany díszokleveleiket dr. Bagdy György tudományos rektorhelyettes és dr. Zelkó Romána dékán adták át a jubilánsoknak.
Nemes-Mozer Mária
Fotó: Mudra László
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
