A gyermeknél nincs őszintébb, közlékenyebb páciens, ha türelemmel fordulunk hozzá, szavak nélkül is pontosan jelzi panaszait – vallja dr. Kovács Lajos az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika pulmonológiai osztályának vezetője, aki az idei szakmai Astellas – Év orvosa verseny győztese a klinikai csecsemő- és gyermekgyógyászat kategóriában. Dr. Kovács Lajos az országban egyedüliként végzi a tüdőtranszplantált gyerekek gondozását, de a tüdőgyógyászat minden más területén is naprakésznek kell lennie; az osztályra kerülnek a legsúlyosabb állapotú pulmonológiai betegséggel küzdő gyerekek.
„Mindig is csendes, vidéki pályafutást képzeltem magamnak, egy nyugodt, erdő melletti természetközeli faluban. De az élet nem így alakult, hiszen egy fővárosi klinikánál mozgalmasabbat nem nagyon lehet elképzelni” – meséli dr. Kovács Lajos, aki Debrecenben szerezte meg az orvosi diplomáját. Mint mondja, már az egyetemen világossá vált számára, hogy gyermekgyógyászattal akar foglalkozni, az első pillanattól kezdve jól megértette magát a gyerekekkel. Mezőtúron kezdett dolgozni, majd a szakmai kapcsolatoknak köszönhetően – ahogy fogalmaz – „egyre sodródott a sűrűjébe”. A fővárosba először a Heim Pál Gyermekkórházba került, majd 1987-től tizenöt éven át a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetben dolgozott. A Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikájára 2002-ben dr. Tulassay Tivadar akkori igazgató hívta meg, a gyermektüdőgyógyászati paletta szélesítése érdekében.
„A klinika nagy lehetőség volt számomra, hiszen akkor már húsz éve gyermektüdőgyógyászattal foglalkoztam, a Svábhegyen töltött 15 év alatt pedig megszereztem azokat az alapokat, melyeknek köszönhetően nemzetközi összehasonlításban is színvonalas gyermekpulmonológiát tudunk itt működtetni” – emelte ki. Alig töltött két évet a klinikán, mikor dr. Tulassay Tivadar kijelölte, hogy a felnőtt transzplantációk mintájára, szervezze meg a gyermekek esetében is a bécsi tüdőátültetés lehetőségét. Fél évet töltött ingázva a bécsi klinika és a Bókay utca között, „végül elfogadtak olyan tüdőgyógyásznak, akire rámerik bízni a Bécsben megoperált betegeket”. 2005-ben történt meg az első átültetés, az azóta eltelt tíz évben átlagosan évente két magyar gyermeken végeznek tüdőtranszplantációt. Dr. Kovács Lajos az ország minden erre szoruló gyermekét név szerint ismeri, és mindegyikükkel folyamatosan tartja a kapcsolatot: az utógondozás során kezdetben sűrűbben, később havonta kell kontrollra járniuk.
A tüdőtranszplantáció kiemelt és nagy körültekintést igénylő terület, de csak egy szelete az osztályon folyó munkának. Ismerni kell a tüdőgyógyászat teljes spektrumát, hiszen a klinikára kerülnek a legsúlyosabb állapotú gyermekek – ad némi betekintést a mindennapokba. A pulmonológiai osztály látja el a légúti problémával jelentkező koraszületteket és csontvelőtranszplantáltakat, a bronchológiai eseteket, de a legnehezebb mellkas- és tüdősebészeti esetek is ide kerülnek újszülöttkortól serdülőkorig. A bronchológia területén – köszönhetően dr. Kovács Lajos amerikai tanulmányútjának – egy olyan módszert fejlesztettek ki, amivel már újszülöttkortól tudnak hajlékony eszközzel ún. fiberoszkópiát végezni – legnagyobb számban itt végzik ezt a beavatkozást az egész országban.
A gyerek nem biztos, hogy mindig olyan egyértelműen kommunikál, mint a felnőtt, de mindig őszinte, ezért ha türelemmel fordulunk hozzá, szinte szavak nélkül is kiderül, mi a panasza – vallja dr. Kovács Lajos.
Az osztályvezető egyik legkedvesebb szakterülete egyébként a bronchológia, amit az osztályvezetéssel és a pulmonológiával együtt még a Svábhegyen tanult meg a – ahogy fogalmaz – világszínvonalon dolgozó gyermekbronchológustól, dr. Székely Edgartól. „Mindenkinek kell egy olyan mester, akinek az alapjaira tudja építeni a saját felfogását. Számomra ő jelenti azt az orvost, akinek a gondolatai a mai napig a fejemben járnak egy beteg kapcsán és segít továbblépni még a nehéz eseteken is”. Dr. Kovács Lajos azt mondja, a legfontosabb gondolat, amit mesterétől tanult, az az, hogy soha ne higgyen senkinek. „Minden betegről magamnak kell eldöntenem, hogy mire gondolok, milyen vizsgálatot tervezek, nem szabad, hogy például egy korábbi esetleg rossz lelet teljesen félrevigye a gondolkodást” – hangsúlyozza. Egy konkrét esetet is említ: egy végállapotú cisztás fibrózisos gyermeket hozott be az édesanyja az osztályra. Kovács doktornak azonban volt egy megérzése, hogy nem helytálló a korábbi diagnózis, leült és órákon keresztül elemezte magában az esetet. Végül kiderült, nem cisztás fibrózisról van szó, hanem egy sokkal jobb prognózisú betegségről, amire viszont teljesen más kezelés hat. Az érintett beteg ma már egyetemet végzett, és alig van légúti problémája.
Dr. Kovács Lajos példaképei között említi az első gyermekgyógyász főorvosát Mezőtúron, dr. Molnár Sándort, aki nyugodtságával, megfontoltságával fontos szerepet játszott pályafutásában, valamint az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikáról dr. Verebély Tibort. Utóbbitól – mint mondja – nagyon sok gyakorlati osztályvezetési ismeretet lesett el, példaértékű széles látóköre, és az ahogy a betegekkel foglalkozik.
Dr. Kovács Lajost az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója, dr. Szabó Attila jelölte a szakmai díjra „Rendszeresen jár konzíliumba kardiológiai, traumás, illetve fertőző osztályon fekvő gyermekekhez, mindenféle honorárium nélkül. Az ország minden tájáról küldik hozzá a nehéz eseteket, akikkel már a többi orvos elakadt. Óriási tudása van és nagy felelősség is nyomja a vállát. Addig marad az osztályon, amíg minden elrendeződik. Ha súlyosabb beteg fekszik az osztályán, hétvégén is minden nap leviziteli őket. Nem csak a betegei, de a munkatársai is bármikor számíthatnak rá. Nyitott az újdonságokra, a korszerű orvosi szemléletre, hiszen a tüdőtranszplantált gyermekek ellátása, gyógyítása ezt a típusú orvosi gondolkodást messzemenően megköveteli” – olvasható egyebek mellett a méltatásban.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
