Szentgyörgyi József festőművészre emlékeztek a művész kollégái és barátai a Semmelweis Szalonban tartott posztumusz kiállítás megnyitóján. A beszélgetést Feledy Balázs művészeti író vezette, aki kiemelte: Szentgyörgyi József volt az a festő, akit mindenki szeretett, akinek nem volt ellensége a művészek között. A most megnyílt tárlaton Szentgyörgyi József 16 festménye látható.
Feledy Balázs 
beszélgetőpartnerei Zöld Anikó, Bráda Tibor és Bukta Norbert festőművész, valamint Kugler Flórián műgyűjtő voltak. Az est folyamán több oldalról is megvilágították Szentgyörgyi József életművét, festészetét: az esztétikai szempontokat személyes emlékek, élmények felidézése kísérte.
Az estet dr. Rácz Károly egyetemi tanár, a II. Sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója nyitotta meg, aki elmondta, Szentgyörgyi József képeit már láthatta a közönség korábban a Semmelweis Szalonban, de most újra részesei lehetnek az érdeklődők ennek a különleges élménynek.
Feledy Balázs kiemelte, Szentgyörgyi József személyét baráti tisztelet övezte egész életében, és ez felértékeli művészetét is. Ahogy a festőművészek több nézőpontból is kifejtették, ezt az életművet különös ellentétek feszítették. Kugler Flórián úgy fogalmazott, drámaiság, feszültség árad ezekből a képekből, amelyeknek színvilága is sajátos: a fekete, a piros és a sárga színek dinamikája a meghatározó. Kiemelte, Szentgyörgyi József leginkább az expresszív vonulathoz vonzódott. Bráda Tibor is hangsúlyozta a képek expresszivitását, de hozzátette, hogy ezzel együtt ez a festészet „hallatlanul lírai”. Kugler Flórián műgyűjtőként azt is kiemelte, hogy nagyon fontos a művész és a gyűjtő személyes kapcsolata, kölcsönös tisztelete.
Zöld Anikó és Bráda Tibor a festőművész gimnáziumi osztálytársa, később a főiskolán évfolyamtársa is volt, így a gimnáziumi és főiskolai élményekről is szó esett. Zöld Anikó felidézte annak a folyamatnak a végigkövetését, ahogy egy kép sok szenvedés árán végső formát ölt. Elmondta azt is, a művészetről alkotott felfogásuk teljesen különbözött, de éppen ez az ellentét kötötte össze őket, és a Rembrandt művészete iránti kölcsönös tisztelet. Bráda Tibor felidézte, Szentgyörgyi József eminens tanulóként a főiskolán már kora reggeltől dolgozott, és ez a szorgalom egész életében jellemző volt rá. Azt is elmondta, képeiben olyan hallatlan feszültség munkál, amitől nagyon különleges hatással vannak a nézőre. Hozzátette, egyik legnagyobb erénye volt, hogy a festés közben tudta, mi az ami feleslegessé vált, ahogy fogalmazott, „őrült erővel tudott kihagyni”.
A beszélgetés résztvevői a festőművésznek a mai művészeti kánonban betöltött szerepéről az ezt firtató kérdésre sem tudtak válaszolni: amint elhangzott, ehhez még kevés idő telt el az életmű lezárása óta, hiszen a művész tavaly májusban hunyt el. Azt kiemelték, hogy mindig nyitott, befogadó szemlélettel viszonyult mindenhez, így a kortársaihoz is: mindig nagy empátiával és figyelemmel kísérte a fiatalabb pályatársait és a legújabb generáció munkáit is.
Az estet Szalai Erzsébet énekesnő és Nagymáthé Huba zongoraművész játéka színesítette.
A tárlat június 12-ig látogatható, melyhez előzetes bejelentkezés szükséges a rendezveny@semmelweis-univ.hu e-mail címen vagy a 20/663-2638-as telefonszámon.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Galéria
