„Rezsősnek lenni, mindig erős kapocs” – 50 éves a Markusovszky Kollégium

Több mint ötven éve, 1964. szeptember 5-én adták át a Rezső téren a Markusovszky Kollégiumot. Az alapítás félszáz éves évfordulójáról a névadó Markusovszky Lajos 200. születésnapján emlékeztek meg a kollégium egykori és mostani diákjai.

„A kollégium közösséget jelent, olyan emberek együttesét, akik valamilyen cél érdekében közösen tevékenykednek” – mutatott rá köszöntő beszédében dr. Szél Ágoston rektor. Saját emlékeit felidézve kitért arra is, a kollégista csoporttársak mindig rendelkeztek olyan bennfentes információkkal, amivel a külsősök nem; tudták előre, ki lesz másnap a vizsgáztató, vagy épp miket kérdeztek az előző napi vizsgán.

Szólt arról is, hogy tavaly volt Balassa János születésének 200. évfordulója, akinek nevét szintén viseli egyetemi kollégium, három év múlva pedig Semmelweis születésének bicentenáriumát ünnepeljük. A rektor emlékeztetett arra, hogy Balassa és Markusovszky számos szálon kötődött egymáshoz, mindketten fontos szerepet játszottak a modern sebészet és orvosképzés kialakításában. Markusovszkyval együtt Semmelweis is tagja volt a Balassa János által alapított körnek, ahol a kor legnagyobb orvosai vitatták meg a magyar orvostudomány jövőjét.

„Másoknak élni és nem magának, ez adja meg az orvosi munka lényegét” – ajánlotta a rektor Balassa János szavait az ünneplők figyelmébe.

A program keretében dr. Szél Ágoston rektor és dr. Godó Ferenc közösen leplezte le a kollégium első emeleti nagytermében elhelyezett új Markusovszky Lajos domborművet, mely Nagy Gabriella keramikusművész munkája. Ezt követően Gáti Oszkár Jászai-díjas színművész olvasott fel gondolatokat barátságról, ünnepről, majd a kollégium jelenlegi hallgatóinak zenés, táncos, verses műsora következett.

„Az, hogy te is Rezsős voltál, én is Rezsős voltam, mindig egy erős kapocs marad” – mondja dr. Szabó János, aki a több mint száz egykori kollégista egyike, aki eljött a jubileumi ünnepségre. Ő 1984 körül lakott a Markusovszky Kollégiumban, s ahogy mondja, csupa jó emléket őriz. „A Rezső tér mindig híres volt arról, hogy nagyon jók a programok, nagyon jó a közösség, kulturális rendezvények, bulik, sok jól eltöltött, egymásra figyelős este emlékét őrzöm” – fogalmaz.

„Itt voltunk fiatalok, itt lettünk felnőttek és itt ismerkedtünk meg egymással a férjemmel is, azóta pedig két gyermekünk is itt lakott. Szép emlékeink vannak, ezért is jöttünk most vissza” – meséli dr. Smodics Katalin, aki 1975-től hat évig volt „Rezsős”, jelenleg pedig Hegyeshalomban dolgozik háziorvosként. Mint mondja, sokakkal sikerült megőrizni a kapcsolatot.

Dr. Mihály Erzsébet gyermekorvos szintén hat évig lakott a Rezső téren, ma egyébként Cegléd mellett, a szülőfalujában dolgozik. „Legszebb éveimet itt töltöttem, bár akkor ezt nem tudtam. Mindig azt hittük a vizsgaidőszakban, hogy nekünk van a legnehezebb sorunk, mindenki a strandon van rajtunk kívül, de valójában éltünk mint hal a vízben” – emlékszik vissza.

„1979-ben végeztem, és végig itt laktam a Rezsőben, ami úgy látom, nem sokat változott azóta, bár a négy ágyas szobák három ágyasok lettek ” – tekint körbe dr. Juhász Márton, aki belgyógyász lett, jelenleg pedig Komáromban dolgozik háziorvosként. Mint meséli, mindig nagy élet volt a kollégiumban, a diszkóhoz egy német diák hozta a lemezeket, így már abban az időben jó zenékhez jutottak. „Ez volt a hőskor szerintem” – jegyzi meg.

Az évforduló alkalmából dr. Majorné Nagy Zsuzsanna nevelőtanár kiállítást állított össze az elmúlt ötven év fotóiból és újságcikkeiből. Az egyetemi újságban 1964-ben, a kollégium átadásakor megjelent cikk szerint „az ország egyik legkorszerűbb diákotthona” volt a Markusovszky Kollégium. A 400 itt lakó hallgató negyede külföldi volt, 36 különböző országból érkeztek. Az újságcikkekből kiderül például, hogy 1976-ban a világhírű Selye János első hazai látogatásakor a Markusovszky Kollégiumban tartott előadást a stresszelméletéről, de emlékezetes volt Szent-Györgyi Albert látogatása is, akit először Szentágothai professzor kísért. „A lépcsőkön és az ablakokban is ültek az egyetemi hallgatók” – olvasható a korabeli beszámolóban.