A sejtélettan területén elért kiemelkedő orvosbiológiai kutatási eredményei és a tudományos utánpótlás-nevelés érdekében végzett magas szintű oktatói munkája elismeréseként vehetett át március 15-én Széchenyi-díjat dr. Ligeti Erzsébet, az Élettani Intézet egyetemi tanára, igazgatóhelyettese. Mint mondja, mindig is hajtotta a kíváncsiság, az új megismerése, eredményeit pedig egykori mentorainak köszönheti, akik engedték, hogy azt csinálja, amit szeret.
„Már a gimnáziumban egyértelmű volt, hogy a kémia és a biológia érdekelt, csak az volt kérdés egy ideig, hogy vegyész, orvos vagy gyógyszerész legyek. Későbbi választott szakterületembe, az élettani kutatásokba pedig egyetemi éveim alatt, tudományos diákkörösként kezdtem bele” – idézi fel dr. Ligeti Erzsébet, aki szerint azóta érdekes ívet járt be az élettani kutatások módszertana. Pályám kezdetén az állatkísérletek domináltak, később az izolált sejteken végzett vizsgálatok és a molekuláris célpontok keresése került középpontba, az elmúlt évtizedben viszont egyre gyakoribb, hogy molekuláris ismereteinket élő szervezeten teszteljük – fogalmaz.
Munkacsoportjával a természetes immunválaszban központi szerepet betöltő neutrofil granulociták élettani mechanizmusait kutatva az elmúlt években fedezték fel, hogy a sejtekből leváló vezikulák önmagukban is képesek gátolni a baktériumok szaporodását. Tervei szerint ezt a mechanizmust elemzik tovább új, mások által még nem vizsgált fehérjék működésének tanulmányozásával. Végső céljuk, hogy a klinikummal együttműködve a diagnosztikát és a terápiát segíthessék. Az adminisztratív feladatok csökkentésével szeretnék én is minél inkább visszatérni a laborasztalhoz, hogy ismét saját magam kísérletezhessek – vetíti előre az igazgatóhelyettes.
Korábbi tanítványai között van rektor, klinikaigazgató, főorvos, több hazai és külföldi egyetem professzora és a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programja által támogatott munkacsoport-vezetők is. Doktori címet szerzett diákjai mind rangos nemzetközi folyóiratokban megjelent, eredeti munkáikkal érték el eredményeiket. Meggyőződése, hogy mindenki akkor teljesít legjobban, ha azt csinálja, amihez kedve van, és lehetősége nyílik alkotói fantáziájának kiélésére. Éppen ezért ő – mint ahogy annak idején tanárai is – igyekszik minél nagyobb szabadságot adni munkatársainak.
„A német nyelvű oktatás a Semmelweis Egyetem specialitása, amit korábbi főnököm és mentorom, dr. Fonyó Attila indított el. Az ő örökségét akartam továbbfejlesztve megőrizni” – hangsúlyozza dr. Ligeti Erzsébet, aki kilenc évig volt a Külföldi Hallgatók Titkárságának német nyelvű oktatásért felelős társigazgatója. Hatással volt rá még, hogy többször is elnyerte az Alexander von Humboldt Alapítvány kutatási támogatását. „Odakint megtapasztaltam a precíz szervezés előnyeit, módszereit, a hozzánk érkező német hallgatóknak pedig szerettem volna valamit visszaadni abból, amit az ő hazájukban élvezhettem” – indokolja korábbi választását, társigazgatóként betöltött szerepét.
Bár több rangos külföldi egyetemnek volt ösztöndíjasa, kutatója és tanára, sosem gondolt arra, hogy hosszabb távon is inkább külföldön próbáljon szerencsét. Mint fogalmaz, ez nála érzelmi kérdés, egyszerűen itthon érzi jól magát. A Széchenyi-díj átvételére pedig így emlékezik vissza: „kivételes élmény volt ott állni a Parlamentben, Széchenyi István szobrával a kezemben, a 14 kitüntetett kutató közül egyedüli nőként, és magamban végigpörgetni azt a hosszú névsort, akiknek ezt köszönhetem.”
Mozer Mária
Fotó: MTI, Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
