Dr. Bánhegyi Gábor 37 éve az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patokémiai Intézet kutatója: diákkörösként kezdte, két éve igazgató. Választott hivatása is korán eldőlt, már tizenévesen tudta, hogy mit szeretne csinálni. 2014-ben Akadémiai Díjat vehetett át, amely meglepetés volt a számára. Örülök, hogy ez valakinek eszébe jutott, mások pedig támogatták az elgondolást – fogalmazott.
Mindig kutatónak készültem – idézte fel dr. Bánhegyi Gábor. A biológia iránti érdeklődéséhez a kezdő lökést az adta, hogy egy barátjával kaktuszokat kezdtek gyűjteni, ami annyira komolyra fordult, hogy tizenévesen alapító tagjai voltak az országos egyesületnek is. Ez vezetett oda, hogy a gimnáziumban biológia tagozatra jelentkezett, ott pedig már egyértelműen volt, hogy tudományos kutatással szeretne foglalkozni. Hezitált, hogy biológusnak vagy orvosnak tanuljon, de a környezete és a család meggyőzte az utóbbiról. „Elvégeztem a Semmelweis Egyetemet és maradtam a kutatói pálya mellett: itt olyan élmények értek és olyan impulzusokat kaptam, amelyek tovább erősítették a korábbi elhatározásomat” – emlékezett vissza.
Hogy miért éppen a biokémia? Mint mondta, ez annak köszönhető, hogy egy kitűnő gyakorlatvezetője volt: dr. Romhányi Tibor. A gyakorlatai döntő hatással voltak arra, hogy a lehetőségek közül a biokémiát választottam: másodévesként már itt voltam diákkörös, gyakorlatilag azóta az intézetben vagyok, 37 éve – hangsúlyozta.
Dr. Bánhegyi Gáborban fel sem merült, hogy munkahelyet váltson vagy tartósan külföldön dolgozzon. Pályakezdőként eléggé elszigetelten dolgoztunk, csak személyes kapcsolatok révén lehetett volna menni, amikor meg szabadabban lehetett mozogni, akkor már nagy családom volt, nem akartam őket ennek kitenni. A rendszerváltás előtt még túl fiatalok voltunk, utána meg hirtelen túl öregek lettünk – fogalmazott.
Igazgatóként a legfontosabbnak azt tartja, hogy olyan közösséget hozzanak létre az intézetben, amelynek egyaránt fontosnak a kutatást és az oktatás, illetve mindkét területet magas színvonalon tudja művelni. Tapasztalatai alapján a kutatói és az oktatói személyiség elég különböző. Szavai szerint egy kutató sohasem bízhat egy fix tudásban, mert az napról napra változik és éppen ez a lényege. Ezt viszont – mint mondta – nem lehet ebben a formában tanítani, mert akkor a hallgató fejében csak egy katyvasz marad meg. Nekik fix pontokat, tananyagot kell átadni. „Ha viszont az ember tanít valamit, az előbb-utóbb a meggyőződésévé is válik, ami hátráltathatja a kutatásokban” – vélekedett, hozzátéve: vannak olyan szerencsés emberek, akik kutatóként és oktatóként is nagyszerűek. Példaként Szent-Györgyi Albertet és Szentágothai Jánost említette. Megjegyezte: intézeti munkatársak között a két típus szerencsés arányban oszlik meg.
Beszélt arról is, hogy a biokémiai területén minimális a mobilitás az országban, ezért különösen fontos, hogy milyen diákkörösöket vagy PhD hallgatókat tudnak az intézetbe csábítani. „Sok tennivalónk van még ez ügyben, mert eléggé erős tendencia, hogy az orvostanhallgatók elfordulnak a tudományos kutatástól. Amikor én idekerültem, ez egy népszerű dolog volt és a legjobbak tolongtak, hogy bekerülhessenek, most lasszóval kell fogni őket. Inkább biomérnökök biotechnológusok, vegyészek jelentkeznek hozzánk. Belőlük kerül ki az oktatói gárda, de szerintem nem jó, hogy orvosokat nem orvosok tanítanak” – vélekedett. Szerinte elsősorban az információhiány az oka a kialakult helyzetnek: az orvostanhallgatók nem tudják, hogy van ilyen választási lehetőségük is, ahogyan azt sem, ez szakma mivel jár, mit takar. „Próbálunk minden rendelkezésre álló fórumon információkat eljuttatni a hallgatókhoz erről a pályáról, ami természetesen más mint az orvosi szakma, de perspektívájában összevethető lehet azzal” – hangsúlyozta az igazgató. Dr. Bánhegyi Gábor álláspontja szerint a kutatói pályát nem szabad pénzkereső foglalkozásként választani, csak hivatásként. „Csak az jöjjön kutatónak, aki kíváncsi, meg akarja tudni a dolgok mikéntjét. Ez a szakma nagyfokú szabadságot ad, függetlenséget, szerencsés esetben a felfedezés örömét is, ami fantasztikus” – fogalmazott.
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Szigetváry Zsolt – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
