A művészetekben az a szép, hogy általános érvényű és mindig aktuális – mondta dr. Tímár József általános és oktatási rektorhelyettes Sürgöny (a múltból) című könyvének bemutatóján. A verseskötet szerzőjével dr. Táncos László, a Semmelweis Kiadó igazgatója, az esemény házigazdája beszélgetett a Semmelweis Szalonban.
„Gyermekkoromban a falusiak között városi, a városiak között falusi gyerek voltam. Később úgy alakult, hogy a patológusok között biológus, a biológusok között orvos voltam. Járva a világot mindig azt éreztem, hogy idegenek között magyar voltam, itthon meg egy kicsit túl európai. A filantrópok között önérdekű önző az önzők között filantrópnak tűntem. Az amatőrök között profi a profik között amatőr maradtam. Egész életem során mindig másnak éreztem magam, mint aminek tekintenek, valami oda nem illő inkompatibilis lény” – olvasható a verseskötet hátsó borítóján. Mint arra a szerző rávilágított, mivel az utolsó oldalt még az is megnézi, aki el sem olvassa a könyvet, oda csak őszinte gondolatok valók, olyanok, amik a dolgok lényegét fogják meg.
Az este házigazdája szerint, mivel nem szerepel dátum a versek alatt, a kötet időtlenséget közvetít. „Tudatosan nem tüntettem fel az írás idejét, hiszen az irodalmi alkotás nem feltétlenül egy konkrét szituáció, történelmi helyzet leirata. Ami fontos a versben, az mindig aktuális marad” – fogalmazott dr. Tímár József, hozzátéve, hogy a kötet az elmúlt ötven év írásainak esszenciája. A címére utalva elmondta: a sürgöny lényege, hogy a vers születésének pillanatában olyannyira fontosnak tűnik, mint egy távirat, amit mielőbb el kell küldeni.
„Vannak olyan élethelyzetek, amikor képtelenség írni, a költészet ugyanis tömör, mellébeszélés nélkül közöl. Itt mindennek a helyén kell lennie, ami maximális koncentrációt igényel, ebbe pedig nem fér bele semmi más” – mutatott rá a kötet szerzője, aki saját bevallása szerint önmaga legszigorúbb kritikusa.
A kötet sorai lomhák, sűrűek, ezért nem könnyű olvasmány, viszont nagyon élvezetes végiggondolni a kérdéseket, amik egy-egy versben megfogalmazódnak – vélekedett dr. Táncos László. Az írás folyamatáról a szerző kifejtette: sok mondanivalója van, ám azokat nem mindig sikerül megfelelő formába önteni. „Időnként rákapok az ízére, de míves faragványt nem tudok készíteni, mert nincs elég jó bicskám hozzá” – állította, hozzátéve, hogy a zene segíti az írásban, de az is gyakori, hogy egy-egy festményt képzel a mű mögé.
A kötet verseiből Kulka János színész olvasott fel, Novák Anikó zongoraművész pedig Bartók Béla, Kodály Zoltán és Liszt Ferenc darabokat adott elő.
Mozer Mária
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
