Orvos és zene, régen rokonértelmű fogalmak. Így lehetséges, hogy dr. Kollár Attila, a SE Radiológiai és Onkoterápiás Klinika igazgatóhelyettes főorvosa és radiológus szaktekintélye egy személyben a hazai zenei élet egyik ikonja is: a Solaris, a Napoleon Boulevard, az Invocatio Musicalis frontembere, több mint harminc éves zenei múlttal.
A Solaris megalakulásának története regényes. S e névnek a mai kutatási etika számára is mély tanulsága van. Stanislaw Lem az egy távoli bolygó rejtélyes intelligenciát hordozó óceánját kutató emberiséget veszi górcső alá. A bolygó neve: Solaris. Róla kapta nevét a világhírű, instrumentális zenét játszó zenekar, melynek koncertjét 2014. október 26-án hallhatjuk a Művészetek Palotájában Marsbéli krónikák 2014 címmel.
Dr. Kollár Attila 1985-ben végzett a SOTE ÁOK-án, majd 1990-ben szakvizsgázott jeles eredménnyel radiológiából. Az ultrahang diagnosztikát a SE Radiológiai Klinika UH laborjában, dr. Harkányi Zoltán vezetése alatt sajátította el. 
Több mint 10 évig volt a Magyar Radiológus Társaság ultrahang szekciójának vezetőségi tagja. Az elmúlt évtizedekben nagy gyakorlatot szerzett a különféle artériás és vénás színes doppler ultrahangvizsgálatok terén: a nyaki erek, felső és alsó végtagi artériák-vénák, hasi és kismedencei artériák-vénák vizsgálatában. Az általános ultrahang diagnosztika mellett a különböző intervenciós radiológiai beavatkozásokat, ultrahang és CT vezérelt intervenciós beavatkozásokat, vékony- és vastagtű biopsziákat végez. Szakmai tapasztalatairól rendszeresen tart előadásokat hazai és külföldi szakmai kongresszusokon. Mindemellett radiológus főorvos feleségével négy gyermeket nevel, egyikük, – Krisztina –, most végzett orvos.
„1980 januárjában alakult meg a Solaris” – kezdi a történetet dr. Kollár Attila. Már azelőtt is együtt zenéltünk páran: Cziglán Istvánnal, Seres Attilával és Kaffka gimnáziumi legjobb barátommal: Naszádi Gáborral, akivel a gimnázium második osztályától a mai napig együtt játszunk (ma: Invocatio Musicalis). Eleinte csak furulyázni tudtam, amit még az általános iskolában Biatorbágyon tanultam, ahol felnőttem. A gimnáziumi évek alatt, némileg a többiek inspirációjára tanultam meg a világ egyik legszebb hangszerén, fuvolán játszani. De azóta már néha szaxofonon és billentyűs hangszereken is hallhatnak a koncerteken. Érettségi után nem vettek fel elsőre az egyetemre, egy évig voltam műtősfiú a II. Sz. Női klinikán. 1980 januárjában jött az ötlet, hogy a Pesti Műsor tehetségkutató versenyére össze kellene hozni egy zenekart és megmutatni magunkat – idézte fel.
Így állt össze a Solaris: Cziglán István – gitár, Erdész Robi orgona, Seres Attila – basszusgitár, Tóth Vili – dob, Kollár Attila – fuvola. „Ezer szállal kötődtünk az egyetemhez. Az egyetemi évek alatt lett lassanként híres és sikeres a Solaris. Az egyetem pince klubjában kezdtünk el próbálni, nyaranta rendszeresen játszottunk az Alma Táborokban, meg az egyetemi táborokban Izsákon, ahol az egyik koncertünk után ismertem meg a későbbi feleségemet is. Ő ma már szintén radiológus, az István Kórház főorvosa” – meséli.
Sok koncertet adtak nem csak a SOTE-n, hanem a különféle egyetemi klubokban, a Kertészeti Egyetemen és az E-Klubban is. Eleinte sokszor előzenekara voltak az akkor élvonalbeli rockzenekaroknak.1982-ben kettévált a zenekar: hárman maradtak: Attila, Robi és István, míg a zenekar másik fele az Első Emeletet hozta létre. Első albumukból alig 1,5 év alatt 38 000 példány fogyott el, de a hanglemezgyár a továbbiakban inkább a diszkó vonulatot támogatta és az újabb nagylemez tervüket már nem jelentette meg. 1985-ben Vincze Lillával kiegészülve ők lettek a Napoleon Boulevard, s miután ’86-ban megnyerték az Interpop Fesztivált, újabb sikersorozat kezdődött. A Solarisszal Los Angelesben, Rióban, Mexico City-ben, Washingtonban is koncerteztek, majd ’99-es Nostradamus című albumukat Pennsylvaniában, Bethlehemben mutatták be.
A Musical Witchcraft formációval, Naszádi Gáborral 3 szólólemeze jelent meg. „Az első nagylemezünk 1984-ben jött ki, és ebben elévülhetetlen érdemei voltak Cziglán Istvánnak. Sokan szerettük a science fiction irodalmat, és Czigi Ray Bradbury kisregényét, a Marsbéli krónikákat szemelte ki, hogy e köré jól fel lehetne építeni egy komplett zenei oldalt. Az Orvosegyetem című lap 1984-ben éppen azután közölt egy velem készített riportot, amikor az első nagylemezünk májusban megjelent. Ennek most volt a 30 éves jubileuma. Amikor 1983 telén a lemezfelvételeket készítettük, nekem akkor kezdődött az ötödéves félévben a vizsgaidőszakom, de érdekes módon akkor volt a legjobb a félévi átlagom. Úgy látszik, sokkal frissebbé teszi az embert, ha több különböző területen kell egyszerre teljesíteni. Munkámra ma is inspirálólag hat a zene” – fogalmazott dr. Kollár Attila.
Urbán Beatrice
