Dr. Szél Ágoston köszöntőjében azt mondta, nem tud elfogódottság nélkül részt venni az ünnepségen, mert a jubileumi díszoklevelesek között többen is vannak, akik végigkísérték a múltját: barátok, egyetemistaként az első előadói, az első gyakorlati oktatói, és az első főnöke is.
A rektor úgy vélekedett, a jubileumi díszoklevelek átadása az egyetemi élet legfontosabb körforgását jeleníti meg: a mesterek és tanítványok folytonosságát. Az egyetem 245 éves történetét a körforgás tiszteletben tartása adja meg – tette hozzá. Emlékeztetett arra, hogy egyetemi létünk savát-borsát az ünnepségek adják: a tanévnyitó, a diplomaosztó, a Dies Academicus, illetve a jubileumi díszoklevél átadó rendezvény. Mint mondta, mindegyiknek más a funkciója: az első három különböző ígéretet hordoz magában, az utóbbi azonban különbözik ezektől, mert a már beváltott ígéretről szól, arról, hogy az egykor itt végzettek beváltották az ígéretet, munkájuk gyümölcs beérett.
Dr. Hunyady László, az Általános Orvostudományi Kar dékánja köszöntötte az 1964-ben, 1954-ben, 1949-ben és 1944-ben végzetteket. A megható ünnepségen – mint mondta – a kar és az egyetem a korábbi tanítványok előtt tiszteleg. „Nem könnyű időben gyakorolták szakmájukat, mert az elmúlt több mint fél évszázad során a hazai betegellátást állandó alulfinanszírozottság jellemezte, valamint az a tendencia, hogy az eszközök és gyógyszerek árának magas költsége mellett az egészségügy folyamatosan hiányt szenvedett, miközben a mindenkori egészségügyi kormányzat az egyetlen megtakarítható költségen, az orvosok, az egészségügyi ellátószemélyzet bérén próbálta megspórolni az eszközi és dologi költségek növekedését” – idézte fel, hozzátéve: mindezen nehézségek ellenére a magyar egészségügy szakmai színvonala még mindig, nemzetközi értelemben véve is magas. Ez az Önök és pályatársaik áldozatos munkájának köszönhető, a helytállásukat az egyetem és a kar nevében köszönjük – mondta a jubilálóknak.
A dékán ezután ismertette az elmúlt évek legfontosabb eredményeit, illetve a jövő fontos kérdéseiről is beszélt. Sürgető feladatnak tartja a fiatalok elvándorlásának megállítását. Kiemelte: emiatt nem halogatható tovább az egészségügyre fordított költségek jelentős növelése, valamint az egészségügyi dolgozók és az orvosok munkakörülményeinek, anyagi és erkölcsi megbecsülésének rendezése. Az orvosok elvándorlása óriási veszélyekkel jár, mert megszakad a tudás és a tapasztalatok átadásának az a láncolata, mely a magyar egészségügy szakmai színvonalának garanciáját jelenti, mert ebben a láncolatban minden generációnak megvan a szerepe – hangsúlyozta dr. Hunyady László.
A jubilánsok nevében dr. Fehér Erzsébet professzor emerita beszélt, aki felidézte, hogy milyen nehéz körülmények között kezdték el az egyetemet 1958-ban. „Az Üllői úti klinikák egy része még romokban hevert, még alig indult meg a normális élet, de ennek ellenére olyan oktatásban volt részünk, hogy mindannyian megtaláltuk az életünk célját” – fogalmazott. Szavai szerint hálásak lehetnek a sorsnak, hogy a tanáraik a legkarizmatikusabb oktatók voltak, akik olyan érzelmi kifejezőerővel közvetítették a téma iránti szenvedélyüket, hogy számukra is fontossá vált az orvosi hivatás. Hozzátette: a gyakorlat során megtanulták, hogy a betegeknek nemcsak orvosi ellátást kell nyújtani, hanem hitet, biztatást és erőt is.
Az ünnepségen négyen rubin, nyolcan vas, közel hatvanan gyémánt és több mint 170-en arany díszoklevelet vehettek át.
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
