Bár két évtizede még egy rosszul felszerelt, kevés kutatóval rendelkező intézet volt, mára minden feltétel adott a világszínvonalú tudományos munkához az Orvosi Biokémiai Intézetben – mondja dr. Ádám Veronika leköszönő igazgató, aki 24 év alatt megújította a tudományos munka infrastruktúráját, megalapozta a kutatói bázist és modern oktatási szemléletet alakított ki. Szerinte fontos megértetni: az orvosi biokémia nem a molekulák elvont világa, hanem az élő működések alapja, ezért ismerete nem csak a kutatáshoz, a gyógyításhoz is elengedhetetlen.

elfogadott kep„Kihívás volt az intézet igazgatói székét 1990-ben átvenni, hiszen akkoriban csak elöregedett laboratóriumaink és alig néhány kutatónk volt egy elhanyagolt épületben. Szerencsére viszont éppen azokban az években indult el Magyarországon az a pályázati rendszer, amivel komoly összegekhez juthattunk, ráadásul az akkoriban bevezetett idegen nyelvű képzés is bevételt jelentett” – idézte fel a kezdeteket dr. Ádám Veronika, akinek vezetése alatt így számos műszert tudtak beszerezni, a megújult infrastruktúrával pedig mára szinte bármilyen biokémiai kutatás elvégezhető az intézetben.

Bár kutatóink nagy része eleinte külföldön helyezkedett el, a színvonal emelkedésének köszönhetően sikerült a TDK-sok közül saját kutatói bázist kiépíteni, sőt számos szakembert csábítottunk haza a pályázatoknak köszönhetően – számol be a leköszönő igazgató. Hozzáteszi: „engedni kell a kutatókat repülni, hiszen a világot járva rengeteg tapasztalatot szerezhetnek, ugyanakkor fontos, hogy térjenek vissza a fészekbe, ahonnan elindultak.” Egyúttal elismeri, a hazatérés nem mindig könnyű, ha egy kutató az anyagiakat és a munkakörülményeket is mérlegeli, ezért igazgatóként mindig arra törekedett, hogy a tudományos munkát a legmagasabb színvonalon végezhessék.

Az intézet munkatársai magyar, angol és német nyelven tartanak kémia és biokémia előadásokat, dr. Ádám Veronika is folytatja oktatói tevékenységét. Meggyőződése: az orvostanhallgatóknak nem az általános biokémiát kell megtanulniuk, hanem szigorúan csak annak orvosi részét. A medikus számára annak megértése a legfontosabb, hogy amit ő tanul, az nem a molekulák elvont világa, hanem az élő működések alapja. Ennek pedig része a gyakorlati tudás is, vagyis hogy egy diagnózis mögött milyen molekuláris mechanizmus húzódik – mutat rá dr. Ádám Veronika, aki szerint egy betegen érdemben segíteni is csak ezek ismeretében lehet. „Az orvos nem uralja a szakmáját, ha nem érti, a biokémia pedig ehhez ad alapot, ez a diszciplína jelenti ugyanis a megértés legmélyebb szintjét. Én magam is azért választottam a biokémiát, mert mindig a miértek érdekeltek, a válasz pedig a tudományban van” – fogalmaz.

elfogadott fekvoMint mondja, szeret oktatni, ami azért is fontos, mert „a hallgatók sem tudnák jól érezni magukat, ha az előadó nem szeretné, amit csinál”. Dr. Ádám Veronika számára felemelő látni, ha a hallgatók megértettek valamit az élő működésekből, de elismeri, arról is rögtön visszajelzést kap, ha elveszítették a fonalat, ebből pedig ő is tanul. „A biokémia előadásokon megéri bent lenni, mert – rendkívüli tempóban fejlődő diszciplínáról lévén szó – ott sok minden elhangzik, ami a gyorsan elavuló tankönyvekben nem fellelhető. Ráadásul olyan szemlélettel is gazdagodhatnak itt a hallgatók, ami segít az információkat elhelyezni az orvostudományban, aki pedig nem ül be, annak maradnak a száraz tények” – szögezi le.

Dr. Ádám Veronika szinte egész pályafutását a Semmelweis Egyetemen töltötte, 2000 óta pedig tagja a Magyar Tudományos Akadémiának is, ahová orvosi területen előtte harminc éven át nem került be nő, és a mai napig is tízből kilenc akadémikus férfi. Véleménye szerint ennek oka semmiképp sem tudatos megkülönböztetés, sokkal inkább szociális problémáról van szó. Állítja: nőként nem egyszerű megvalósítani a harmonikus család és az akadálymentes szakmai pálya összhangját, de ma már a legkiválóbb tudósok között is vannak többgyermekes nők, ehhez azonban a támogató családi háttér elengedhetetlen.

A leköszönő igazgató az oktatás mellett a kutatási tevékenységet is folytatja: munkacsoportjával továbbra is az oxidatív stressz és a mitokondriális metabolizmus összefüggését vizsgálja, de részt vesz a Nemzeti Agykutatási Programban is. Szerencsésnek érzi magát, amiért szereti a munkáját, hiszen véleménye szerint büntetés úgy leélni egy életet, ha az ember nyűgnek tekinti a feladatát. 

Mozer Mária

 

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.