1994. szeptember 8-án, húsz éve halt meg dr. Szentágothai János Kossuth-díjas anatómus, neurobiológus, egyetemi tanár, a magyar agykutatás egyik legnagyobb alakja. Oktatási pályájának kezdetén új technikákat dolgozott ki a degeneráció kutatásával kapcsolatban, amivel a neuroanatómiában elismert szaktekintéllyé vált.
A Semmelweis Egyetem elődjén, a Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1936-ban szerzett diplomát, de már 1930-1931 fordulóján bejáró hallgatóként bekerült a Lenhossék Mihály vezette budapesti I. számú Anatómiai Intézetbe, melynek 1963-től igazgatója lett. Az intézetben elsősorban a kisagy -és nagyagykéreg működését kutatta, új irányokat megjelölő felfedezésével nemzetközi elismertségre tett szert. Emellett többek között kísérleti agykutatással, a gerincvelői és agytörzsi pályákkal és a reflexmechanizmusokkal kapcsolatosan is végzett vizsgálatokat. Vezetése alatt az intézetben folyó kutatómunka felerősödött, új kutatási irányokat jelölt ki, számos fiatal tudóst gyűjtött maga köré. Az egyetemen tartott nyilvános anatómiai előadásai igen népszerűek voltak, a legnagyobb előadótermeket is meg tudta tölteni érdeklődő hallgatókkal.
Legismertebb tudományos munkája a Kiss Ferenccel együtt készített – száznál is több kiadást megért – „Az ember anatómiájának atlasza” című tankönyv, melyet ő maga illusztrált és tizenhárom nyelvre lefordították. 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1967-ben rendes tagja lett, 1977 és 1985 között pedig ő töltötte be a MTA elnöki tisztét.
Szentágothai emlékét számos módon őrzi a Semmelweis Egyetem. 2012 novemberében dr. Szél Ágoston jelenlegi és dr. Tulassay Tivadar korábbi rektor együtt avatták fel mellszobrát a Belső Klinikai Tömb udvarán, 2013 tavaszán pedig róla nevezték el a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központjával szemközti teret, amelyen szintén mellszobrot kapott.
M.M.
Fotó: Molnár László; Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
