Szentágothai Jánosról nevezték el a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központjával szemközti teret, amelyen felavatták Szentágothai János és a spanyol Santiago Ramón y Cajal mellszobrát.
Dr. Bácskai János, Ferencváros polgármestere köszöntő beszédében emlékeztetett arra, hogy két képviselőtársa, Bartos Mónika, az Országgyűlés Magyar-Spanyol Baráti Tagozatának elnöke és Fejér Andor, a Tagozat tagja tett javaslatot arra, hogy állítsanak szobrot az idegtudomány két nagyságának. A polgármester úgy fogalmazott: a két tudós mellszobra méltó helyre került Ferencváros egyik rehabilitált részén, a Semmelweis Egyetem elméleti orvostudományi tömbjének szomszédságában. Dr. Bácskai János köszönetet mondott a szobrok alkotójának, Freund Éva szobrászművésznek is.
Halász János az Emberi Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára beszédében kiemelte: szobrot avatni mindig tisztesség, és egyúttal művészi és emberi kihívás is. Ha szobrot avatunk jelet is hagyunk magunk után, példát mutatva a ma emberének; követendő utat, melyet a tudósok munkássága, embersége alapoz meg. Cajal és Szentágothai esetén erős ez az alap.
Enrique Pastor de Gana, Spanyolország budapesti nagykövete beszédében örömének adott hangot, hogy Magyarországon szobrot állítanak az egyetemes tudományos kultúra és az idegtudomány két nagy személyiségének. „Cajal alakja itt fog állni Szentágothai professzor, a nagy magyar tudós alakja mellett, aki – bár más generációhoz tartozott – nagyon sokat tanult a spanyol bölcstől – fogalmazott.
Dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora beszédében emlékeztetett arra, hogy a tér és a két szobor az egyetem két igen markáns épületének közelében található. Szemközt az Elméleti Orvostudományi Központ található, míg kicsit távolabb az Anatómiai Intézet, ahol Szentágothai János maga is dolgozott. Medikusaink ebben a két épületben hallanak először a tananyag részeként Szentágothai és Ramón y Cajal nevéről – mondta dr. Szél Ágoston, hozzátéve: rektorként és anatómusként is szeretne köszönetet mondani azért, hogy pont itt emelik ezt a két szobrot, s Szentágothai nevét egy tér elnevezésével is megörökítik.
„Különösen fontos, hogy ma, amikor az orvostársadalomban válságjelek mutatkoznak, a medikusok mindjárt tanulmányaik elején találkoznak két ilyen példaképpel, akiknek az egysége, egymáshoz való kapcsolódása igen jelentős” – mondta.
A rektor emlékeztetett arra, hogy Cajalt és Szentágothait hatvan év választotta el egymástól, így életükben nem találkoztak. A két szobor együttese azonban egy tudománytörténetileg is igen izgalmas vitát idéz fel. A 19. században késhegyig menő vita folyt arról, vajon az idegrendszer úgy épül fel, hogy egymástól elkülönült idegsejtek alkotnak valamiféle együttest, vagy pedig az idegsejtek között tényleges kontinuitás, kapcsolat mutatkozik. A kontinuitás hívei közé tartozott Camillo Golgi olasz tudós és Apáthy István magyar hisztológus. A neurontan vagy kontiguitás tana mellett Ramón y Cajal foglalt állást, illetve Lenhossék Mihály, akinél Szentágothai a tanulmányait kezdte.
A vita látszólagos megoldhatatlanságát jól jelzi, hogy 1906-ban Golgi és Cajal egyszerre kapott Nobel-díjat. Több évtizeddel később, 1930-ban azonban Szentágothai János bebizonyította, hogy a Cajal által is képviselt neurontan híveinek van igaza – foglalta összea rektor a két tudós tudományos kapcsolódásának történetét.
Dr. Szél Ágoston rektor visszaemlékezett arra, hogy dr. Freund Tamás agykutatót egy, a tavalyi Szentágothai-év alkalmából készített interjúban arról kérdeztek, kit hívna meg álmai vacsorájára? „Freund professzor annak a két személynek a nevét adta meg, akik itt most szobor formájában előttünk állnak. Bár Santiago Ramón y Cajal és Szentágothai János az életben nem találkoztak, a két szobor azonban mostantól itt áll, és egy csöndes beszélgetés mégis megkezdődik a két tudós között; olyan, amelynek mi is valamennyien a részesei lehetünk képzeletben” – mondta a rektor. DP
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
