1980-ban egyetemi orvos gyakornokként került az Orvosi Biokémiai Intézetbe dr. Tretter László, aki július 1-jétől dr. Ádám Veronika utódaként az intézet igazgatója. Az új vezető hangsúlyozta: felszállóágban lévő intézetet vesz át, melynek tudományos élete kiemelkedően jó pályán halad.
Pályakezdésére visszaemlékezve az új igazgató elmondta, két véglet vonzotta: a kutatáson kívül felmerült még az aneszteziológia és az intenzív terápia, mint lehetőség. „Azon a területen gyorsan kell jó döntést hozni, míg a kutatásban van idő alapos átgondolásra” – fogalmazott. Végül utóbbira esett a választása, bár kutatóként is azt vallja: a legfontosabb a beteget első helyre helyező attitűd. Ezt tanulta a nagyapjától is, aki több mint húsz falu körzeti orvosa volt abban az időben, mikor még nem volt mentőszolgálat, tehát széles tudás birtokában gyakorlatilag folyamatos készenlétben kellett dolgoznia, a kisebb panaszoktól a szülésig mindent meg kellett tudnia oldani.
Dr. Tretter László a Klinikák Kísérleti Kutató Laboratóriumában (jelenleg Élettani Intézet) TDK-zott, szabad állás azonban ott nem volt, így egy Országos Közegészségügyi Intézetben tett rövid kitérő után az Orvosi Biokémiai Intézetbe került – annak ellenére, hogy mint bevallja, sokáig nem kedvelte a biokémiát egyetemistaként. Akkoriban egészen más szemlélet jellemezte ezt a szakterületet, sok volt még a nyitott kérdés, a felfedezetlen terület, éppen ezért kevesebb volt a logika a biokémiában. „Az akkori tananyagból ma elég keveset tanítunk, azt is egészen más hangsúllyal” – mondja az igazgató, hozzátéve, hogy már lehet úgy oktatni a biokémiát, hogy az orvosi szempontból is érdekes és fontos legyen a hallgatók számára.
Az igazgató egyébként hisz abban, hogy az egyetem nevelő szerepének is hangsúlyosnak kell lennie, és mindebben egyéni szinten az oktatónak is fontos feladata van. Az oktató rengeteget tud tenni személyes példájával és direkt ráhatással is annak érdekében, hogy a hallgatók elsajátítsák az orvosi hivatáshoz szükséges hozzáállást – vallja. Ő maga azt szeretné leginkább átadni tanítványainak, hogy próbálják a folyamatokat megérteni, ne csak a sémákat mechanikusan alkalmazni. A természettudomány, amire az orvoslás is épül, hihetetlenül logikus, így érdemes mindig az okokat keresni, a választ a „miértre”. Ha pedig nem találjuk a választ, be kell látni, hogy esetleg az addigi teóriával van probléma, és ezt nem szabad presztízsveszteségként megélni. „Az orvos és a kutató egyik legfontosabb tulajdonsága az intellektuális nyitottság, a szellemi rugalmasság” – hangsúlyozza dr. Tretter László.
A szellemi rugalmasság fenntartásának egyik legjobb eszköze szerinte az oktató munka. Sok jó hallgatónk van, akiknek nagyon jó kérdéseik vannak, őket igyekszünk TDK-munkára is toborozni – mondja. Szerinte a fiatal kutatók számára is nagyon hasznos az oktatás, hiszen tanítva lehet a legjobban elsajátítani a szakmát. „Látni egy vizsgán, mi a rossz válasz, és azt is tudni, mitől rossz, az már egy más szintű tudás” – véli. Szerinte egyébként a biokémia – és azon belül is az idegrendszer kutatása, mely az intézetben kiemelt terület – ma vonzó hivatás, és erről meg kell tudni győzni a fiatalokat is. „A kinevezésem előtt nem sokkal Fonyó Attila professzor, akinél hallgató koromban demonstrátor voltam, azt mondta útravalóul: a legfontosabb, hogy szerettesd meg diákokkal a biokémiát. Az elmúlt 25 év alatt dr. Ádám Veronika professzor asszony alatt is ez volt a legfontosabb cél az intézetben, és én is viszem tovább ezt az elhivatottságot” – hangsúlyozza dr. Tretter László, aki elődjével csaknem 24 évig dolgozott együtt, ezen belül pedig 12 évig ő volt az egyik tanulmányi felelős.
Az elképzeléseink alapjában nagyon hasonlóak, ugyanakkor nyilván minden ember különböző – mondta az új vezető, hangsúlyozva, hogy egy felszállóágban lévő intézetet vesz át, melynek tudományos élete „sínen van”. Az intézetben négy önálló munkacsoport van, stabil kutatási támogatásokkal és elképzelésekkel, alapvető cél, hogy számukra továbbra is a legjobb feltételeket biztosítsam igazgatóként – jegyezte meg.
További tervek közé tartozik ugyanakkor – a kiégés megakadályozására – az oktatói létszám növelése több PhD-hallgató és demonstrátor bevonásával. Egy félévben 1200 hallgatója van az intézetnek és több mint 2000 vizsgát kell lebonyolítania, ami hatalmas elfoglaltság. „Fontos, hogy oktatóinknak legyen idejük a tudománnyal is foglalkozni, hiszen az egyetem alapvető dolga a meglévő tudást gyarapítása” – mutatott rá.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
