Gaál András, csíkszeredai-pannonhalmi képzőművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Semmelweis Szalonban. „Nagyon örülök, hogy lehetőségünk van a Semmelweis Egyetemen bemutatni olyan művészeket, akiket különben nem ismernénk. Én saját magamról elárulom, hogy ezeket a festményeket korábban sosem láttam, és belátom, nagyon sokat veszítettem vele. Nagy megtiszteltetés számunka, hogy ilyen művészeket láthatunk vendégül” – fogalmazott dr. Tímár József, oktatási rektorhelyettes a megnyitón.
A képzőművész beszélgetőtársa Banner Zoltán művészettörténész volt, aki beszélt a székely festőiskola, illetve a nagybányai festőiskola és művésztelep megszületéséről. A székely festőiskola fedezte fel először a székely táj monumentalitását, a székely életforma, a székely falu csodálatos ősi szépségeit, a székely ember páratlan erkölcsi arculatát – fogalmazott Banner Zoltán.
Ennek a festőiskolának az értékmegőrzésben is fontos szerepe volt. A székely festőiskola három nemzedéke végig hű maradt a természet, a történelem, és tanúságtétel hármas egységéhez. E festőiskola harmadik nemzedékének képviselője Gaál András is. Az értékmegőrző szerepnek és hivatásnak a példaszerű alakja – hangsúlyozta a művészettörténész. Gaál András soha nem távolodott el a természettől, őt mindig az érdekelte, ami a látvány mögött kifejezheti az örök esztétikai és morális értéket- derült ki a beszélgetésből.
Gaál András képzőművész saját elmondása szerint sohasem készít vázlatot festményeinek, egyszerűen csak nekifog és megfesti. Az a táj, ami a képein megjelenik, igazából csak benne él, a valóságban abban a formában nem létezik, ugyanis a festő ezeket mind átszűri, átlényegíti.
Banner Zoltán szerint a tájnak a lényege az emberi arculata. Minden festő önmagát festi, de egy tájban megfesteni önmagát az az igazi „művészi sebészet”, ezt csinálja Gaál András. Minden megfestett tájban az ő arculata, lenyomata jelenik meg – tette hozzá.
A beszélgetés végén Banner Zoltán ezekkel a szavakkal jellemezte a képzőművészt: „Gaál András annyira univerzális művész, hogy minden technikát ismer, és minden technikában csodálatos dolgokat művel. Ő oly módon újította meg a kortárs magyar tájfestészetet, hogy szerintem a legjobb magyar tájfestő pillanatnyilag, aki tényleg tájfestő, aki számára nem ürügy a táj, hanem létkérdés.”
A megnyitón Kobzos Kiss Tamás Kossuth-díjas előadóművész, a festő régi barátja énekelt.
Kiss-Bódi Bernadett
Fotók: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem
